Az atomerőművekben nem az a kérdés, hogy előfordulhat-e üzemzavar. Sokkal inkább az, hogy sikerül-e azokat biztonságos keretek között tartani. Japánban nem sikerült. Világszerte százezrek szaladnak a patikába jódtablettákért. Ez önmagában is hazavágja az atomipar eddig lelkiismeretesen gondozott arculatát. Az eddig sokat emlegetett nukleáris reneszánsznak még azelőtt vége, hogy egyáltalán megszületett volna.
A tehetetlenségben fogant német reaktor-leállítások és a sejtelmesen hangzó európai stressz-tesztek csak az első hullámai a várható antinukleáris felindulásnak. Az iparág lassú döglődését valójában az jelentheti majd, ha elmaradnak a beharangozott reaktor-építések, s a meglévő kapacitások helyére nem lépnek újabbak.
Az atomipar által megénekelt atomos újhullám elmélete már eddig is több sebből vérzett. Egyrészt a gazdasági válság miatt csökkent az áram iránti kereslet. Ezzel összefüggésben, a szűkülő hitellehetőségek miatt elapadtak a pénzcsapok a dollármilliárdos reaktor-beruházásokhoz. A legtöbb ország eközben inkább más lehetőségek után nézett, így elkezdte feltérképezni a nem hagyományos gáz- és olajkészleteket, vagy éppen felfuttatta megújuló energiaiparát. A reaktorokban utazó maroknyi világvállalat egyébként sem tudott lépést tartani, a meglévő építkezéseknél is sokszor több hónapnyi késéseket jelentettek.
Reneszánsz-lassító fékként hatott az is, hogy tavaly érezhetően alábbhagyott a klímapolitikai nyomás. Koppenhága kudarca után a döntéshozók nem éreztek sürgetőnek, hogy hónapokon belül döntsenek az alacsony kibocsátású technológiákról, legyen szó szélerőmű-parkokról, vagy új atomerőművekről.
Fukushima mától új kategória a nukleáris nagykönyvben, közvetlenül Three Mile Island és Csernobil után. A doziméterekkel vizslatott gyerekekről és a füstölgő reaktorokról szóló képek megteszik a hatásukat. A várhatóan növekvő társadalmi elutasítottságot látva nem tudni, lesz-e olyan hitelező, aki akár csak egy fillért is ad új atomerőművek építésére. Hitel nélkül pedig nem megy.
Ha a nukleáris ipar fekete pecsétet kap, az nem csak Japán, és nem csak az atomerőműveket üzemeltető országok problémája. Ha a sokezer megawattnyi kapacitás kiesik az áramtermelési rendszerből, akkor azt valahonnan pótolni kell. Gázmotorokkal, szénnel, vagy ha futja, akkor megújuló technológiákkal. Ez pedig árrobbanáshoz vezethet. Ehhez már az is elég, ha Kína leállítja atomerőműves fejlesztéseit és Japán máshonnan pótolja a kieső kapacitásokat. Lassan és félve mondjuk: LESZ gázáremelés, lehet ötszáz forintos benzin és talán a cipót is drágábban márik. És ennek nem sok köze lesz a magyar kormány ügyködéséhez. A vélt nukleáris hanyatlás akár a sokak által zengett forradalmat is felgyorsíthatná, a jelenlegi fejlettségi színvonalon azonban ez csak magasabb energiaárak mellett valósulhat meg.
További spekulálás helyett jobb, ha követjük a japán tévék közvetítését. Nem mindennap látni XXI. századi hősöket. A félig leolvadt, sugárzó reaktoroknál küzdő 180 japán munkás biztosan az.
