Karabahi riportunk első részének folytatása.

  2011 februárjában sok nemzetközi elemző számára úgy tűnik, hogy Azerbajdzsán beválltja fenyegetőzéseit, és nem nyugszik bele abba, hogy területének egyötödét elveszítette. A két ország között az utóbbi időben egyre komolyabbak a csetepaték. 2011 január 30-a és február 5-e között több mint 200 alkalommal sértették meg a tűzszünetet. A határon állandóvá váltak a fegyveres összecsapások, a hadgyakorlatok és mindennaposak a mesterlövész akciók.

  Háború lesz vagy béke? Utánajártunk. Helyszíni riportjainkban jereváni és karabahi elemzők mellett nyilatkozott a Mandinernek a karabahi külügyminiszter és a parlament elnöke is.

Pro...

  A háború melletti legfontosabb érv a látványosan erőltetett azeri fegyverkezési verseny, amellyel Örményország már nem tudja tartani a versenyt. A brutálisan megnövelt azeri hadikiadások jelenleg annyit tesznek ki, mint Örményország teljes évi költségvetése. A két fél közötti tárgyalások, amelyet az EBESZ minszki csoportja koordinál lassan két évtizede - a szokásos pozitív hangvételű deklarációkat kivéve - nemigen mozdultak előre. Míg Azerbajdzsán a határok sérthetetlensége és megváltoztathatatlansága mellett érvel és visszaköveteli Karabahot, addig az örmények az önrendelkezési jogra hivatkoznak és népszavazást szorgalmaznak a területen. Ilyen már több is volt, és mindegyik az elszakadás mellett szólt. Ezt az azeriek nem ismerik el, mert a Karabahból elmenekült azeriek nem vehettek részt rajta.

  A két ország a nemzetközi diplomáciában sincs jó viszonyban. Legutóbb 2010 decemberének elején találkoztak a felek a kazah Asztanában, aminek megint egy kiadós nyilvános veszekedés lett a vége. Nem sokkal ezt megelőzően az oroszországi Astrakhanban is maximum abban tudtak megegyezni, hogy halott katonákat és hadifoglyokat cserélnek ki egymással.

  Az astrakhani találkozó - jobban rosszban

  A diplomáciai vitákon túl növelik a feszültséget a rendszeres mesterlövész akciók is az ideiglenes tűzszüneti vonalon. Nemzetközi békefenntartók hiányában egy rossz őrségváltás, vagy egy elkalandozó tekintet tökéletes célpontot jelent a snipereknek és kellő felháborodást a hazai közvéleménynek.

  És míg Jereván Karabah elismerésén gondolkodik, amit a Mandinernek nyilatkozó Giro Manoyan - az Örmény Forradalmi Párt egyik vezetője is szorgalmaz, addig Azerbajdzsán világosan megüzente, hogy elismerés esetén, vagy ha végleg kudarcba fulladnak a tárgyalások, ők készek a háborúra. Így aztán nem csoda, hogy ritkán fonódnak igaz szerelmek a felek között, és ha fonódnak, annak írásos emlékei nem sokáig maradhatnak a könyvespolcokon.

  ...és kontra

  Mégse kell mindig olyan sötéten látni a jövőt. Egy közelgő háború ellen szól, hogy tavaly írták alá az örmény-orosz katonai megállapodást, amely szavatolja Örményország határait. Cserébe Oroszország 2044-ig használhatja Örményországban a Gyumri katonai támaszpontot, amely így az orosz hadsereg legdélibb szárazföldi bázisa. Az ortodox testvériségre apellálva az örmények tehát nagyon bíznak a nagy orosz testvér segítségében, ami megfontolásra intheti az azerieket.

  De azért azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni a támadónak, hogy Karabah területe egy összefüggő hegyrendszer, amit nem lehet néhány kiszuperált tankkal elfoglalni. Ide nehéztüzérség, repülők, kézitusa és sok-sok véráldozat szükséges. Annál is inkább, mert a karabahi és az örmény hadsereg jelenleg is a legmagasabb riadókészültségben van a tűzszüneti vonalakon, és ahogy a beszélgetések alatt mi is tapasztaltuk, készek az utolsó emberig harcolni. Így az elhúzódó háború komoly gazdasági és diplomáciai károkat okozhat a támadó Azerbajdzsánnak.

  Vannak olyan elemzők is, akik a mostani, nagyon harcias nyilatkozatokat annak tudják be, hogy a tekintélyuralmi rendszert fenntartó, belső feszültségekkel is küzdő azerbajdzsáni vezetés így akarja elterelni a lakosság figyelmét a társadalmi és szociális válságról, elkerülendő egy egyiptomi forgatókönyvet. Érdekes dolgok derülnek ki a Wikileaks-ről Azerbajdzsánnal kapcsolatban: az amerikai diplomáciai dokumentumok szerint az azeri elnök csak blöfföl a háborúval, és valójában semmi kedve belefutni egy véres és kétes konfliktusba.

  Ottjártunkkor a Mandiner stábját fogadta Karabah külügyminisztere, Georgy M. Petrossyan - is, akit a háború és a béke esélyeiről is megkérdeztünk.

  Irány Irán, Teherán?

  Az Iránt körbezárni szándékozó Egyesült Államok 2009-ben atyáskodott egy örmény-török békefolyamat felett, amely felemásan ért véget. A szerződést aláírták, de a két állam parlamentje nem ratifikálta, köszönhetően az azeri nyomásnak. Azerbajdzsán ugyanis azzal fenyegetőzött: ha Törökország feloldja az Örményország elleni embargót, akkor ők fegyverrel oldják meg a karabahi konfliktust.

  Miközben az amerikai diplomácia az örmény-török békét egyengette, a Wikileaks-iratok szerint az örmények fegyverekkel segítették Iránt. Ennek azért nem tapsoltak a Fehér Házban, így lehet, hogy egy esetleges Irán elleni fellépésnél Azerbajdzsán szabad kezet kapna Örményországgal szemben. Jelenleg ugyanis a térségben a keresztény Örményország a muszlim Irán potenciális segítőjének számít, szemben az Iránnal ellenséges muszlim Azerbajdzsánnal. Az mindenesetre érdekes, hogy a mindig jól informált izraeliek óva intik az állampolgáraikat, hogy a térségbe utazzanak. Tovább fűzve ezt a szálat: egy Irán elleni katonai fellépést egy egyiptomihoz hasonló demokratikus fordulat tehet zárójelbe.

  Nabucco és az oroszok

  Egy kirobbanó konfliktus esetén a nyugati hatalmak valószínűleg Azerbajdzsán mellé állnának. Itt a mérleg nehezebb serpenyőjében az azeri energiahordozók és az egy hónapja Bakuban aláírt Nabucco-projekt áll.

  Egy üstben nem lehet két fejet főzni - tartja egy azeri mondás. Oroszország mégis megpróbálja - ahogy arra Sergey Minasyan, a Caucasus Institute jereváni elemzője felhívta a figyelmünket -, hiszen a térségben kétkulacsos játékot játszik. Egyszerre ad el fegyvereket Azerbajdzsánnak és támogatja az örmény fegyverkezést, így nekik nem különösebben érdekük egy komoly konfliktus kirobbanása, hiszen háború esetén le kéne tenniük a garast valamelyik fél mellett. Ezzel szemben a kiegyensúlyozott és folyamatos fegyverkezési verseny jó piacot teremt a kalasnyikovoknak és sok pénzt a Kremlnek.

  Ende gut alles gut?

  Hogy mi lesz a vége? A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a Kaukázus északi lejtőin a 20. születésnapjára készülő kicsi, senki által el nem ismert ország tovább billeg a lét és nemlét határán.

  A Mandinernek az országról és a közelgő 20 éves évfordulóról az ország parlamentjének elnöke, Ashot Ghoulian beszélt.