Nemrég Azerbajdzsán ellen játszott a magyar válogatott Dubaiban. Dzsudzsákék ellenfele a rendszerváltás idején sokat szerepelt a hírekben a karabahi konfliktus kapcsán, aminek a rövid lényege annyi, hogy a szovjet időkben azeri területnek számító, de jórészt örmények lakta Karabah a rendszerváltás idején elszakadt Azerbajdzsántól és kikiáltotta a függetlenségét. A Mandiner stábja Jereván érintésével Karabahban járt, hogy megtudja, hogyan élnek, hogyan gondolkodnak a Kaukázus északi oldalán egy el nem ismert ország lakói. Riport, videóval.
„Legutóbb felhívott egy barátnőm Sztyepanakertből és megkérdezte, hogy szerintem vegyenek-e új bútort. Először nem értettem a kérdést, aztán hozzátette, hogy mégis te újságíró vagy, te ezeket jobban tudod, szerinted lesz háború a közeljövőben vagy sem, mert ha igen, akkor inkább most nem vennék bútort” - meséli egy jereváni kávézóban Naira Hayrumyan, fiatal karabahi újságíró, aki néhány éve költözött át az örmény fővárosba. Sokan teszik most fel ezt a kérdést Európa külsőn, a Kaukázus déli oldalán, Hegyi Karabahban, az örmény és az azeri ütközőpontnál.
A hasonlat
Plasztikus hasonlattal annyi történt, mintha a rendszerváltás idején Romániából kiszakadt volna Székelyföld, és a független Székelyföld még Észak-Erdélyt is ellenőrzése alá vonta volna. Az így kialakult országot aztán egyetlen ország sem ismerné el közjogilag, Székelyföldön magyar forinttal fizetnének, Nagyváradnál egy bódé lenne a magyar-székely határ. A székely-román tűzszüneti vonalon állandóak lennének a tűzpárbajok, ahol természetesen magyarországi katonák is teljesítenének szolgálatot. És most éppen a magyar parlamentben azon menne a vita, hogy Magyarország elismerje-e Székelyföldet vagy sem. Persze az elismerés esetére Románia háborúval fenyegetőzne.
Mindeközben Magyarországot és Székelyföldet a kisantant gazdasági blokádja bénítaná. Az infrastruktúra és az ipar romokban, a boltokban pedig megbecsült vendég lenne a hús. Az egyetlen szövetségesünk Németország lenne, amelynek fegyveres támogatásáért egy komoly katonai támaszponttal fizetnénk. Persze a németek nem lennének hülyék, titokban ugyanúgy tárgyalnának és adnának el fegyvereket Romániának. Annak a Romániának, amely az utóbbi húsz évben az fekete-tengeri olaj és földgáz kincs kapcsán jelentősen megerősödne és annyi pénzt költene fegyverekre, mint amennyi az embargó sújtotta Magyarország egész éves GDP-je. És most, 2011-ben a tűzszüneti határon egyre gyakoribbak lennének az összetűzések. A borúlátó nemzetközi szakértők pedig egy közelgő háborút vizionálnának.
Fegyverszünet húsz évre?
A tragikus hasonlatból vissza a Kaukázusba. Az 1988-1994-ig tartó azeri-örmény háborút lezáró fegyverszünetben leginkább az örmények kedve szerint alakultak a határok. Azerbajdzsánból nemcsak Hegyi-Karabah (örmény nevén Artzak) szakadt ki, az örmények még a két terület közötti puffer zónát is az ellenőrzésük alá vonták, miközben több százezer azeri menekült el a területekről Azerbajdzsánba. A katonai sikereket azonban nem követték diplomáciai sikerek: bár a karabahiak kikiáltották a függetlenségüket, azóta sem ismeri el egyetlen ország sem őket, mint szuverén államot, így a nemzetközi jog szerint ez a terület a mai napig Azerbajdzsánhoz tartozik. (Olyannyira, hogy érdeklődésünkre a magyar Külügyminisztérium is az Azerbajdzsán felőli belépést ajánlotta a területre.)
De nemcsak Magyarország nem ismerte el Karabahot, még Örményország sem. Persze nemzetközi el nem ismertség mellett még lehet venni levegőt, húst, kenyeret, pálinkát és fegyvereket is az országban. Van kormány, van külügyminiszter és parlament, sőt rendszeresen tartanak választásokat is a mindössze 150 ezres, most már 95%-ban örmények lakta kicsinyke országban.
Karabah egyik legrégebbi és legpatinásabb városa Shushi: a főváros Sztyepanakert mellett fekszik, ahol a háború előtt sok muzulmán élt és az örmények ostrommal vették be. A város sokat szenvedett a háború alatt és a lerombolt Shushi város még most sem tért igazán magához. Sok itt az újonnan betelepülő - vannak akik Azerbajdzsánból menekültek és vannak, akik Erdélyből indultak el, hogy megtalálják gyökereiket és új életet kezdjenek a városban.
Riportfilmünk Karabahból
