Az elmúlt húsz év zavaros időszakában is volt olyan nap, amikor a világ (részben) Magyarországra figyelt. A visszatekintés történelmi távlatából is különleges diplomáciai sikerként könyvelhetjük el, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1991-ben Budapesten tartotta soron kívüli ülését. 1991. február 25-én, éppen húsz éve itt írták alá a szövetség katonai szervezetének megszűnését kimondó határozatot.
Ez akkor is igaz, ha a Sivatagi Vihar, amit a CNN hírcsatorna szinte az egész hírközlést forradalmasító közvetítésfolyammal vitt az otthonokba, elhomályosította a budapesti eseményeket. A budapesti hírek ugyanazzal a hendikeppel indultak a világsajtó hírversenyében a nyugati világ vs. ügyeletes közel-keleti keményfiú küzdelemmel szemben, mint 1956-ban. A háborús közvetítés élethűbb és mozgalmasabb volt, mint a kommunizmus évtizedekig remélt temetésének egyik jelentős aktusa.
Antall József felismerte a lehetőséget, már két héttel a találkozó előtt a magyar történelem fontos momentumának nevezte az eseményt. Ritka történelmi pillanat volt, amikor Antall és Havel egyoldalú kilépést helyezett kilátásba a Varsói Szerződésből, nyomást gyakorolva a Szovjetunióra, aminek vezetői minden eszközt felhasználva halogatták a tanácskozás összehívását. Szabadságszerető nemzetek kitartó óhaja manifesztálódott vezetőik kiállásában.
A Varsói Szerződés külügyminiszterei és honvédelmi miniszterei a Duna InterContinental Szállóban (ma Marriott Hotel Budapest néven működik, itt forgatta Steven Spielberg 2005-ben a hidegháborús környezetben játszódó München c. filmjét, a filmben a szálloda '70-es évekbeli londoni hotelként látható, ezért több nemzetközi honlapon is a Top 10 Film Hotel listáján a hatodikként jegyzik a Finta József tervei által 1969-ben elkészült épületet) írták alá a határozatot Varsói Szerződés katonai szárnyának feloszlatásáról. Emellett a felek elvi döntést hoztak, hogy az év végéig felszámolják a szervezet politikai szárnyát is. A magyar diplomácia nagy eseménye volt ez. A magyar kormány és térségbeli szövetségesei igen eredményesnek bizonyultak a Varsói Szerződés és a KGST lebontásában. '56 emléke és szelleme kötelezte Antallékat. Hírversenybeli hendikep ide vagy oda, a szovjet hatalom összeomlását megérző, akkor még V3 országok jelentős sikere volt ez. Ez akkor is igaz, ha az együttműködést ebben a formában Visegrádon alig tíz nappal a budapesti találkozó előtt újította fel Antall József, Vaclav Havel és Lech Walesa, és a gorbacsovi fordulat nélkül ez a megegyezés nem lett volna lehetséges.
A határozat teljes szövegét a szovjet fél javaslatára nem hozták nyilvánosságra, ami a nyugati sajtó fanyalgását váltotta ki. A Vigadóban berendezett nemzetközi sajtóközpontban a világ összes jelentősebb lapja, hírcsatornája képviseltette magát. A túl szigorúnak tűnő Figaro például másodosztályú temetésnek nevezte az eseményt, az eredeti szöveg titkosítása miatt. A Guardian felhívta a figyelmet, hogy a Varsói Szerződés soha nem használta fegyvereit az imperialisták ellen. A The Times megszólaltatta Hegedűs Andrást, aki magyar miniszterelnökként aláírta a Varsói Szerződést: örömét fejezte ki, hogy megélte a VSZ feloszlását. Nem volt ezzel egyedül.
A diplomáciai események képlékenységét mutatta, hogy a KGST február 27-re szintén Budapestre tervezett tanácskozását, ami a gazdasági szervezet feloszlatását mondta volna ki, elhalasztották. Végül erre 1991. június 28-án került sor, szintén Budapesten.
A februári tanácskozáson a magyar delegációt Jeszenszky Géza külügyminiszter és Für Lajos honvédelmi miniszter vezette. Alig voltunk négy hónappal a taxisblokád után, egy hónapja pattant ki a magyar-horvát fegyvereladási ügy.
Temettük a világkommunizmust, a nyugati világ pedig ünnepelte győzelmét a gonosz birodalma felett. Itthon az év slágere a Manhattan Rossz vagyok, de használható c. száma volt, amit mintha az év legdivatosabb ruhadarabjáról, a bomberdzsekiről írtak volna. Rossz volt, de sokan használták és nekik úgy volt jó.
