„Pretty much a non-country” (Nigel Farage Belgiumról)
Volt egyszer nekünk egy király nélküli királyságunk. Ha a belgák így folytatják, nemsokára lesz egy királyság nélküli királyuk: II. Albert (Félix Humbert Théodore Christian Eugène Marie von Saxe-Coburg-Gotha) király furcsa lelkiállapotban figyelheti, ahogy a parlamentje több mint 249 napja nem képes kormányt alakítani, s ezzel Belgium megdöntötte Irak világrekordját, a kormányzat nélkül eltöltött napok számát illetően. Belgium a megvalósult, működőképes anarchia országa? Szóljatok TGM-nek!
A többszörösen szabdalt politikai elit képtelen egy működőképes kormányzatot összehozni. A flamand és a vallon párok a 2010 júniusi választások óta nem tudnak megegyezni, s ez azzal járt, hogy a tavalyi év második felében esedékes belga EU-elnökséget is nagyjából a jól bejáratott belga bürokrácia és a szintén belga állandó EU-elnök, Herman van Rompuy vitte végig, rutinból.
A Daily Telegraph szerint a közvélemény haragja egyre nő, miközben az elmúlt időszak politikai tehetetlensége ellenére 170 ezer euróra nőtt a parlamenti képviselők összjövedelme. Nincs kormányzat, nincsenek reformok, miközben az állandósult bizonytalanság miatt drágult az ország finanszírozása, ráadásul a PIIGS-csoport (Portugália, Olaszország, Írország, Görögország, Spanyolország) után Belgiumot tartják az elemzők és a piaci keselyűk a következő, könnyen megrendülő gazdaságnak.
Kötelező kisokos Belgium megértéséhez
A végső agónia viszont nem tavaly kezdődött: közel fél évtizede tart az ország egyben tartásáért folytatott bukdácsolás, amelynek néhány epizódját mi is megírtuk a blogra: 2007-ben megnyugtató iránymutatást küldött szét a belga nagykövetségeknek a brüsszeli külügyminisztérium: ha megkérdezik tőlük, hogy szétválik-e az ország, azt kell felelniük: „Nem”. „A flamand és a frankofon lakosok békésen együtt tudtak élni a történelem során” – szól a feljegyzés. A megnyugtatónak szánt szövegben ennek ellenére azt is olvashattuk: „Százhetvenhét év együttélés után, bár a flamand és a vallon közösségek politikai ambíciói megnőttek, még mindig fontos számukra, hogy elkerüljék az erőszak bármely formáját”.
Előfordult, hogy egy flamand kistelepülésen belga zászlókat égettek a nacionalisták. Belgiumban hatmillió flamand, négymillió vallon, több százezer harmadik világból érkezett bevándorló és több tízezer uniós hivatalnok, alkalmazott él együtt egyre kevesebb egyetértésben. A regionális parlamentektől a kábeltársaságokon és a cserkészmozgalmon át a galambreptető szövetségig minden szervezet meg van kettőzve a flamand és a vallon régiókra. Arra a kérdésre, hogy mikor alakul meg az új kormány, de Gucht külügyminiszter csak annyit mondott: „Amikor eljön az ideje.” Azóta is csak próbálkozások folynak.
Szmöre feljegyezte krónikánkba: az előző próbálkozás során, 2007-ben kormányalakítással megbízott belga kormányfő, Yves Leterme jelentősen felsült, midőn arra a kérdésre, „ismeri-e az ország himnuszát”, azt válaszolta: „kicsit”. Bár a szöveg- és dallamvilágot nem tudta felidézni, fejből elénekelt pár sort - a francia nemzeti dalból, a Marseillaise-ből. „Kifütyülték a belga szépségkirálynőt (...) mert csak franciául tud. Ez nem tetszett a holland anyanyelvű nézőknek, Belgium szépét ugyanis Flandria szívében, Antwerpenben választották meg” - írta Agent Ungur kolléga 2007 decemberében.
