Brüsszel. Az Európai Unió szíve, a NATO központja. Egy olyan ország, Belgium fővárosa, amelynél többet kevés más tagállam profitált az európai nemzetek integrációjából. A széthullás szélén. Frei "a világésamimögöttevan" Tamás így konferálta volna fel a következő hírt: "kifütyülték a belga szépségkirálynőt (...) mert csak franciául tud. Ez nem tetszett a holland anyanyelvű nézőknek, Belgium szépét ugyanis Flandria szívében, Antwerpenben választották meg."

A belga modell - az, hogy egy társadalom etnikai vonalak mentén kettészakad Európa egyik leggazdagabb országában -, legfeljebb csak azoknak meglepő, akik azt hitték, hogy az integráció majd feloldja a problémákat itt a Kárpát-medencében. Tehát kedves baloldali barátainknak. Belgiumban ugyanúgy látni átsprézett flamand feliratot, mint Erdélyben megrongált magyart. A dolog ugyanis nem lesz jobb, ahogy gazdagodnak a pógárok. Amikor a betevő falat már nem probléma, még több idő van elgondolkodni, hogy miért a másik nemzet, nyelv a domináns, miért oda húzták a határt, ahova stb. Nincs liberális kiút, mert a csoporthoz, nemzethez tartozás alapvetően kódolt az emberekbe. Már a négyéves ovis is elveri a pirosnyakkendősök csapatába tartozót, ha ő speciel kéknyakkendős.  A belga, ír, skót, tiroli, spanyol stb modell azt mutatja, hogy az új Európa csak a nemzetek európája lehet, nemzeti alkotórészekből összerakva, legyenek azok szuverén államok vagy területi és kulturális autonómiák. A nemzetekfelettiség halott, már nem is lélegzik. Béke poraira.