Hej, Gyula-Gyula-Gyula,
Szól a duda-duda-duda,
Pest, Buda-Buda-Buda,
Pattogatott kukorica!

  Van ugye ez az interakítv csodakút a Szabadság téren, amelynek csodájára jár az egész világ. A tavaly tavaszi választások előtt néhány héttel adták át, nagy volt az öröm minden oldalon: Rogán Antal simán vitte az első fordulót, a népek meg örültek, hogy lehet nyílt színen fröcskölődni.

  A kút mint építmény nagyjából úgy néz ki, mint egy közepes méretű megyeszékhely ravatalozójának talapzata, de amíg folyik a víz, addig ez nem baj. Az ötletgazdák koncepciója arra a tényre épült, hogy mind a budapesti lakosság, mind az ide látogató turisták nagy része értelmi fogyatékos, így nagyon fogja élvezni, hogy ha rálép egy műkőlapra, akkor nem spriccel a víz, ha meg nem lép rá, akkor spriccel. A számítás bevált.

  Az eredeti tervekben valami modern szobrot is akartak tenni a kút közepére, emellett fényjátékot is ígértek a lakosságnak, de ezeket az önkormányzati választásokig nem tudták megcsinálni, azóta meg szerencsére elsikkadt az ügy. Aki fényjátékot akar látni, az menjen MSZP-s kampányrendezvényre. Névadási pályázatot is kiírtak, de erre nem érkezett be használható ötlet, a Krumplikutya kút pedig nem vette volna jól ki magát.

  Aztán az országgyűlési választások után a kút időnként elromlott, vagy legalábbis valami miatt elzárták a vizet, így nyáron hol sprickolt, hol nem. Amikor nem, akkor az emberek csalódottak voltak:

  Amikor viszont spriccelt, és nyári kánikula volt, akkor cigánywellnessként hatalmas népszerűségnek örvendett. Komplett családok települtek ki ide, leterítették a plédet, elővették a sült csirkét, és egyesek hetekig itt nyaraltak. Ekkoriban gyakran lehetett látni a környéken - anyaszült meztelenül - bimbózó mellű 11-12 éves kislányokat és szőrösödő fütyijű kisfiúkat is. Róluk nem teszünk fel képet, mert nagyon nem szeretnénk, ha a Vincent-blog szerzői és törzskommentelői ideszoknának.

  A kút annyira király volt, hogy még a hirtelen bezöldült belvárosi szocik is itt kampányoltak:

  Aztán az őszi önkormányzati választás után nem sokkal elzárták a csapokat, ami mondjuk érthető, hiszen beköszöntött a hideg. De más is történt: a kút járólapjai elkezdtek széttöredezni:

  Először sárga szalaggal elkerítették a betört részeket, hogy a hétvégi éjszakákon errefelé magyar pinára vadászó aberdeeni hajógyári kormánylapát-krómozók ne essenek beléjük. Aztán, hogy a szerkezet még biztonságosabb legyen, a beszakadt részek némelyikére forgácslapokat kúrtak:

  Ez így csúnyácskább volt, mint egy fiatal chartás aktivistalány, de szerencsére télen leesett a hó, ami nagyjából eltakarta az egészet. A biztonság kedvéért a kút romjaira, illetve az azokat fedő forgácslapokra felállítottak egy betlehemet meg egy csomó fenyőfát:

  Aztán a hó elolvadt, a betlehemet elvitték, és gondos kezek még több forgácslappal fedték le a gödröket. Ma így néz ki a csodakút:

  Reménykedünk benne, hogy a tavaszi szezonnyitóra megcsinálják, és megint járhatunk ide vizespólós holland turistalányokat kukkolni. Abban viszont nem vagyunk biztosak, hogy a tervezők vagy kivitelezők - akiknek azt az egy feladatot kellett volna megoldaniuk, hogy az eleve taposásra szánt kőlapok némi taposástól ne zúzódjanak porrá -, illetve az önkormányzat illetékesei nem érdemelnének-e a seggükbe egy ilyen Rogán-lámpát:

  Vagy legalább egy ilyen Rogán-karót:

***

  Bónuszként íme még egy alkotás korunk hősétől, az önkormányzati megrendelésre dolgozó kivitelezőtől.  A kúttól nem messze, az Új Főutcában egy telefonfülkét helyeztek el tavaly nyáron, de sajnos egy kissé arrébb tették, mint ahol a telefonkábel felbukkan a földből:

  A hibát mikulásra sikerült kijavítani: a telefonfülkét elvitték a rákba, úgyhogy most már csak a járda közepén felkunkorodó kábelcsövet kell kerülgetni:

 Amúgy a Főutca nagyjából rendben van, azt az apróságot leszámítva, hogy csúszós időben csak tapadókorongos bakancsban lehet közlekedni rajta. Mivel mi általában olyanban járunk, ez minket annyira nem zavar, bár a nyugdíjaskérdés megoldásának kevésbé cinikus változatát is kiötölhették volna.

***

  Persze tudjuk ám pontosan, hogy valójában mi jár a kedves olvasók fejében, úgyhogy tessék: