Nem akarunk a kétezertízes évek Lovas Istvánjai lenni, nem és nem. A Magyarországgal foglalkozó külföldi cikkek között azonban rendre akadnak olyanok, amelyektől tikkelni kezd a bal szemünk alja, és bosszankodó írásra horgadnak ujjaink. És még mindig megőrizzük hidegvérünket.
Nos, az osztrák Die Presse azt állítja: Sólyom László éveken át csak magánlátogatásokat tett Szlovákiában, magyar nacionalisták rendezvényein, mint például egy magyar király emlékművének felavatásán, de lehetőleg kerülte, hogy teljesen hivatalos formában találkoznia kelljen hivatali kollégájával, Ivan Gasparoviccsal. Sic. A Die Presse hazudik.
A Presse pozsonyi keltezésű cikkében Christoph Thanei azt állítja: „míg mindenki Orbánt bírálja, addig a szlovákok csendben maradnak”. A mindenki a cikkszövegben már „fél Európára” szűkül, de hagyjuk az orbánozást másra, máskorra, most éppen Sólyomot vették elő újra. Hogy miért, én nem tudom.
Az inkriminált bekezdés szerint Sólyom kerülte, hogy találkozzon Gasparoviccsal. Sólyom viszont találkozott a szlovák államfővel, 2008 decemberében, Érsekújváron. A városháza előtti téren összegyűlt emberek tapssal fogadták őket, majd Sólyom kérése ellenére zárt ajtók mögött folytattak beszélgetést. A találkozót megelőzte az, hogy a magyar államfő eredetileg november 29-ét javasolta időpontnak, és a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően nyilvánosság előtti párbeszédet folytatva tekintsék át a szlovák-magyar kapcsolatok szélesebb összefüggéseit, a két ország viszonyát terhelő problémák gyökereit. A találkozó időpontjára több javaslat is felmerült, azonban ezek közül a szlovák félnek több nem felelt meg.
Botrány lett a következő évi, szlovákiai Sólyom-látogatásból. Már ha addig eljutott volna: Sólyomot ugyanis - ahogy azt mind tudjuk - egész egyszerűen nem engedte be Szlovákia a saját területére, és visszafordították a komáromi hídról. Az EU-ban, a schengeni rendszerben elfogadhatatlan diplomáciai botrány előtt Gasparovic és Fico provokációnak nevezték a Sólyom-látogatást, fenyegetésül hozzátették, hogy nem vállalják a következményekért a felelősséget.
A Presse cikke egy szót sem szól Sólyom kitiltásáról. És magyar nacionalista rendezvénynek tartják, hogy Komáromban felavatták Szent István szobrát, amin a Presse szerint Sólyom részt vett. Pedig nem, mert a szlovákok kitiltották. A másik, hogy Szent István természetesen magyar király volt, de a szlovákok szemében ő a szlovákok királya is volt, a történelmi, soknemzetiségű Magyarországot (Uhorsko) ugyanis megkülönböztetik a maitól (Madarsko). Valahogy csak meg kell tanítani a kárpát-medencei történelmet a szlovák gyerekeknek, ugye.
És mit mondott ez a sunnyogó nackó államfő a komáromi hídon? „Visszafordulok, mert nem tudnak engem egy tudatos jogsértésbe belehajszolni, hiszen jogász vagyok, államelnök vagyok. Remélem, hogy a komáromiak ezt a látogatást így is megőrzik szívükben, és visszajövök még.”
Visszajött: Sólyom egy évvel később, tavaly augusztusban végre eljutott Komáromba, magánemberként részt vett a Szent István szobornál rendezett ünnepségen, ahol megszólalt a szlovák és magyar himnusz, és Sólyom magyarul elmondott beszédét szlovák nyelven is felolvasták. Ezt a történetet állította be az osztrák lap úgy, hogy Sólyom László Gasparovic elől sunnyogott, és magyar nacionalista rendezvényekre járt Szlovákiába.
Nem mellesleg, a Die Presse az EU-elnökségre készített, történelmi térképeket is ábrázoló óriásszőnyegről azt írta pár napja: Magyarország nagy-magyarországos szőnyeggel provokálja Európát. Az osztrák lap szerint különösen „az akkoriban Magyarországhoz tartozó országok - Szlovákia, Horvátország, Szerbia (Vajdaság), Románia (Erdély) és Ausztria (Burgenland) felé nyílt provokáció a szőnyeg”. Provokáció. Ausztria felé. Egy szőnyeg, ami az 1848-as Habsburg-birodalmat ábrázolja. Az ostobaság, ha fáj.
Schämt euch.
