Tovább komponálja az űrt Brian Eno, az ambient atyja. A tavalyi év végén jött ki a 62 éves zeneguru immár huszonvalahányadik lemeze, a Small Craft On A Milk Sea. Nem övezte nagy felhajtás a megjelenést - persze, miért is lenne hírverésre szüksége a csend megzenésítőjének?
Brian Eno - ahogy rajongói néha hívják: Brain One - a pop egyik zen mestere, aki a hetvenes évek óta járja öntörvényű útját a hangok határvidékein. S amikor nem a saját dolgait finomítja a végsőkig, akkor producernek, tanácsadónak és alkotótársnak áll az egymást követő, lelkesen jelentkező popzenekarok mellé.
Eno a kezdetektől zene-geek: alig húszévesen magnószalag-felvételeket bütyköl a winchesteri művészeti iskolában, majd Londonba megy, ami - csak úgy, mint ma - a popkultúra fővárosa volt. '71-től a Roxy Music glam/art rock banda tagja: az amúgy sem mindennapi zenekarhoz hozzáadja a maga kakadu megjelenését, amit később kinő. Két év múlva azonban szólópályára vált, és a hetvenes évek közepére kidolgozza az ambient műfajt, még a elnevezést is ő kölcsönzi a minimalista zenei stílus számára. Az Ambient 1: Music For Airports a műfaj alapköve: négy hosszú, névtelen, önmagába forduló zongoraszekvenciákra és meghatározhatatlan neszekre épülő, kortalan etűd, ami ugyanúgy hat 1978-ban, mint most, '11-ben és majd 2078-ban is. Enót állítólag egy hosszú kórházi kezelés alatt ihlették meg a halkan szóló 18. századi zene és a külvilág távoli zajának foszlányai.
Music For Airports - 1/1
A művész innentől az ambient elsőszámú előadója és teoretikusa, a hetvenes évektől máig számos együttműködő művésszel építette lassan saját zenei világát: Robert Fripp, Michael Nyman és Philipp Glass szerepelnek többek között az exkluzív vendéglistán.
A kortárs zene felé kalandozó Eno azonban nem hagyta ott a pop világát sem. Nélküle szegényebb lenne David Byrne vagy épp David Bowie életműve (főleg a dekadens berlini korszakra nyomta rá a bélyegét). A U2-é pedig meg se születhetett volna. Nagyrészt ugyanis Eno alkotta meg a jellegzetes, szférikus U2-hangzást: nélküle nem sokra mentek volna a kócos dublini posztpunk kölykök, akik ma talán ír kikötői kocsmákban lépnének fel a futballstadionok helyett. A Joshua Tree, az Achtung Baby és a Zooropa lemezek az együttműködés fénypontjai. Az utóbbi években pedig a Coldplay próbál Eno segítségével második U2 lenni, egyre nagyobb eséllyel.
A szerző/teoretikus és producer Eno harmadik arca a politikusé: az angol progresszív értelmiségi ethoszhoz híven szívén viseli a harmadik világ gondjait; tanácsot ad a liberális demokratáknak; cikkeket, tanulmányokat, esszéket ír az Observerbe és más lapokba; és ahol tud, bojkottot hirdet és felszólal Izrael ellen, s tüntet Palesztina mellett.
Zenéje viszont önmaga elefántcsonttornya. Tágas terekben és lelassult időben megszólaló hangfolyamok, szétfolyó, soha el nem avuló hangtájképek: ambient, azaz körülvevő, körülölelő zenék. Talán eldugott oxfordshire-i udvarháza és birtoka ihleti meg őt újra és újra, ahol a hírek szerint kertészkedéssel, növények nemesítésével üti el szabadidejét.
Eno hosszú útjának 2010-es állomása a Small Craft On a Milk Sea. A legendás sheffieldi technokiadónál, a Warpnál megjelent lemezen a mester játékot űz a hallgatókkal: az első, beetető, melankolikus zongorás dallamok után a legelőremutatóbb elektronikus zenékkel versenyző, poszt-dubstep (vagy amit akartok) kollázsok teszik próbára a hallgatókat. Ambient és tört ütemek, lágyság és disszonancia, harmónia és zaklatottság váltakozik a lemezen. Képzeletünkben Eno képzeletében járunk, ahol kis csónakkal kelünk át a tejtengeren, valahová az ismeretlen jövőbe. Stop.
Lesser Heaven
Dust Shuffle
Horse
Late Anthropocene
***
És ami nem jött volna létre Eno nélkül:
David Bowie - Heroes
Talking Heads - Life During Wartime
U2 - The Fly
Massive Attack - Protection (Eno mix)
Microsoft Windows 95 Theme