„Műanyag a föld és műanyag az ég.
Olyan kár, hogy igazi már nincsen rég”
Ez a Warpigs nem az a War Pigs. A kilencvenes évek méltatlanul elfeledett magyar deszkásrock zenekara ma este klubkoncertet ad Pesten, a Szeparé nevű helyen. Én nem leszek ott, egy nagyságrendekkel nagyobb legendára megyek ma az Arénába, de akinek a Warpigs mond valamit, az legyen ám a helyszínen.
Ők persze nem is voltak legendák, épp ellenkezőleg: magunkfajta deszkás hülyegyerekek voltak, csak ők még ki is álltak a színpadra, nem csak otthon pötyögtették a gitárjaikat. A Warpigs az akkoriban futó, grunge után következő rockhullámra ültek rá jókor, jó helyen. Kitűnően hozták és az internet előtti őskorszakban házhoz szállították a hard rock, metál és hiphop belbecsére, meg a deszkás cipők, zsebes bermudák, vidám mintás pólók külcsínére alapozó stílust. Marhára nem voltak eredetiek, de ők voltak a mi kis magyar narancsunk.
Miután a Szandálhoz a később nemzetközi hírű rendezővé növő székely legény, Antal Nimród csinált egy Kontroll-előtanulmányt, majd a Monte Carlo idézőjelekkel telezsúfolt slágeréből lett rádiós kedvenc, a néhány lemezt megért banda a kétezres évekre felszívódott. Évek óta nem is jutottak eszembe, de most újra elkezdtek koncertezni.
Pár neten elérhető számuk egy kis kemény mag számára ma is nosztalgiát jelentenek: ironikus keménykedés, eccerű társadalomkritika, póz és gondtalanság kevercsei voltak és maradtak a kölyökkorból. „…And you thought the nineties were over…” - szól a honlapjuk mottója. Egy eredeti kazetta és CD tulajdonosaként köszönet & üdv a srácoknak a műanyag korából. Pogó indul!
