Szellemlakótelep Zhengzouban
Kína a 21. század nagy rejtélye: az elmúlt évtizedben bemutatott szédületes gazdasági növekedése és világban betöltött egyre nagy szerepe egyre inkább átformálja a távol-keleti nagyhatalomról alkotott képünket. Kínáról nem lehet elégszer beszélni - Kínáról mégse tudunk semmit. Kíváló Kína-ügyi szakírónk kenyerét nem akarom elvenni - nem is tudnám -, van azonban annyi tanulságos jelenség a Középső Birodalom (ahogy a kínaiak saját országukat nevezik) mindennapjaiban, hogy abba mi is belekontárkodhatunk. Ilyenek a szellemvárosok is.
Fel tudjuk fogni, milyen fejlődés az, amikor egy 1,3 milliárd lakosú ország egy évtized alatt nagyjából évi tíz százalékkal növeli GDP-jét? Csak Sanghaiban, Kína kirakatmetropoliszában hét metróvonalat építettek az elmúlt öt év alatt. 2011-re elkészül a Jangce Három Szoros-gátja, egy olyan vízerőmű-rendszer, amely annyi áramot fog termelni, mint 18 atomerőmű, vagy mintha 40 millió tonna szenet égetnének el. A gát építése miatt 1,24 millió embert költöztettek ki a vidékről.
Kínában ma már több mint száz városnak van egymilliónál több lakosa - vajon mennyi várost tudunk felsorolni belőle? Vannak azonban olyan városok is, amelyek üresen tátonganak Kína eldugott vidékein. Az óriási növekedés és hatalmas népességmozgások mellékhatásaként nem egy olyan települést, mi több, nagyvárost építettek fel rapid tempóban, amelynek nincsenek lakói, vagy csak alig lézeng bennük néhány oda vetődött ember.
M-x mikrobloggernél találtam azt a linket, amely egy tanulságos fotósorozatot mutatott be Kína szellemvárosairól. A Business Insider cikkéből kiderül: a kínai növekedésnek az ingatlanfejlesztés az egyik fő motorja. Ez a piac azonban az államkapitalizmusban is sérülékeny, becslések szerint 64 millió üres lakás van ma Kínában, amelyekben akár 200 millió ember is lakhatna - a kereslet és kínálat végzetes eltérései miatt azonban a felhúzott városnegyedek és városok üresen maradnak.
Kangbashi üres avantgarde múzeuma
Lakatlan villanegyed kandeláberekkel, Kangbashi
A belső-mongóliai pusztában húzták fel az elmúlt években Kangbashit: a 161 milliárd dollárból elkészült hipermodern városban 300 ezer ember lakhatna - de alig 20-30 ezren laknak most benne. A méltán utópistának nevezhető várostervezők egy évi ötvenezer autót kibocsátó gyárat és egy erőművet is beterveztek a városba, amelynek közepén egy hipermodern avantgarde múzeumot is felhúztak - a múzeum azonban üresen áll.
A Foreign Policy riportere helyi emberekkel is beszélgetett, ki hogy tölti napjait a szellemvárosban: egyikük magányosan karaoke-zott; a nagy könyvtárban pedig összesen két számítógépező diákot talált.
Zhengzou új városnegyede
Szellemtornyok a távolban
Kangbashi persze nem egyedi eset: Zhengzou, egy történelmi kínai város és Henan tartomány székhelye mellett is felhúztak egy modern várost, üresen álló toronyházakkal, kietlen parkolókkal, használaton kívüli parkokkal. A biztonság kedvéért azért építés alatt van egy hatcsillagos, 280 méter magas szálloda-toronyház is. Egy másik városban a Yunnan Egyetem számára húztak fel egy szellemcampust; Dantu városa közel egy évtizede üresen áll; Xinyang városát pedig nagyjából megduplázták egy hatalmas ingatlanberuházással.
Mindezek persze csak a jéghegy csúcsai lehetnek. A rejtélyes, s egyúttal dinamikusnak és sikeresnek látszó Kína sokak számára szexi lehet - azonban a púder mögül rendre előbukkan egy véletlenül végtelen mennyiségű pénzzel kitömött, embertelen, utópikus kommunizmus rémképe. Az lehet, hogy a jövőt a keleti szél hozza el; de ha a jövő - a madáchi látomást igazolva - a kietlen falansztereké, akkor én inkább maradnék az európai múltban.