„Már befizettük a csekket és megvolt az időpont is csütörtök reggel 7 óra. Egész éjjel nem aludtam, interneteztem reménykedtem hátha találok bármi olyat ami megkönnyítheti a döntésem. Rátaláltam erre az oldalra és elolvastam a leírottakat, hogy mennyit szenvedtek azok, akik lemondtak a babájukról. Ekkor eldöntöttem, bármi is lesz ezután, de én megtartom a babákat, és ha kell, egyedül nevelem fel őket. Másnap reggel elmondtam neki, hogy nem vetetem el a babákat, erre nagyon ideges lett, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát” - írta januári kommentjében ikerbabak00.

  A Kozonithy blog szerzője 2007. április 22-én tett ki egy posztot Fényképek abortusz után címmel. A poszt végén volt egy link abortált magzatok fényképeihez. Mint a szerző írja, azóta ezt a bejegyzést a Google már az első 10 között dobja ki, ha valaki beírja az abortusz szót, vagy ha a szó szerepel a keresett szövegben. Ennek hatására olyan nők – nem egy esetben 18 év alatti lányok – kezdtek a bejegyzés alá kommentárokat írni, akik valamilyen úton módon teherbe estek (vagy ha úgy jobban tetszik áldott állapotba kerültek) – bár az ő értelmezésükben a terhet inkább a szó szoros értelmében vehetnénk, hiszen a magzat a legkülönbözőbb okokból főként lelki terhet jelent számukra, ami miatt az abortuszon gondolkodnak. Az abortuszon gondolkodó kismamák segítséget és tanácsot kérnek itt máig, és kapnak is másoktól, anyáktól, apáktól, kismamáktól, tapasztalt és laikus hozzászólóktól egyaránt.

  Ikerbabak00 bejegyzése után szinte egy év telt el addig, mikor barbara 2008 februárjában megírta, mit élt át az abortuszkor és utána:

Az abortusz egy nagyon megrázó és undorító dolog...Kitépnek belőled egy darabot..te meg csendben tűröd...és ami utánna jön,az a legszörnyűbb..minden meg fog változni,magadra maradsz,senkit sem érdekel,hogy nem tudod elfelejteni...nem lehet beszélni senkivel..nekem a saját anyám mondta azt,hogy próbáljam elfelejteni...3éve jártunk a barátommal,amikor teherbe estem,nagyon szerettem őt,akartam a babát,de ő hevesen tiltakozott..én féltem,hogy elveszítem és miatta tettem meg..azóta nem tudom feldolgozni,Miden más lett...nagyon sokszor érzem magam egyedül a világban és ha ránézek egy babára

elkap a sírógörcs...egy viszont számomra világos..Ha egy pasi nem akarja a gyereket,akit tőle vársz,jobb elfelejteni...nincs olyan,hogy nem megfelelő az idő,vagy nincs pénz..csak az számít,hgoy bízol-e a választottadban és viszont...eggyütt bármire képesek lesztek...én halgattam a barátomra és minden nap azzal a gondolattal kelek,hogy nem kellett volna megtennem...ezt a terhet már egész életemben cipelni fogom és nemhogy múlna..csak erősödik..olyan űr van bennem,hogy néha úgy érzem szétrobbanok és nagyon dühös vagyok...

...nagyon szeretem a barátomat,vele szerettem volna leélni az életem,de ezt nem tudom neki megbocsájatni...egyszerűen valami elszakadt köztünk...a legrosszabb,hogy ő ezt nem látja...nem is érzi,hogy tartozik nekem emiatt...az egész életem megváltozott...más dolgok a fontosak...a babát meg nem tudom elengedni...sokszor látom álmomban az arcát...a pasiknak künnyű..semilyen felelősség nincs rajtuk,a barátom mai napig nem is fogja fel,mit csinált velem...

..remélem azért vki vigyáz a babámra odafent...mert most is sírok...pedig már háromhónap telt el...remélem az esetemből mindenki tanul..és ha legalább egy baba menekül meg a haláltól az írásom miatt,akkor tudni fogom legalább tettem vmit ...

  Aztán 2008 szeptemberében megérkezett az első olyan komment, amiben valaki azt írta, abortuszon gondolkodik.

sziasztok.nekem 4hónapja van egy barátom,és egy hete kiderült hogy 11hetes vagyok.ő nem akarja a babát,és én rá vagyok kényszerülve holna az abortuszra,mert ha magtartom,elhagy.és ezt nem akarom,és inkább szenvedek.....

  Ezután rengetegen kezdtek el a kommentekben arról írni, milyen kismamának, anyukának lenni, és hogy akármilyen kilátástalan a helyzet, mégis miért jó a baba mellett dönteni. Például:

Kedves Kati! Miért lennél rákényszerülve az abortuszra? Én 21 évvel ezelőtt ugyanilyen helyzetben voltam, mint Te. Akkor azt mondtam a barátomnak, hogy én mindenképpen meg akarom szülni a gyerekemet, mert az őtőle van, akit szeretek, és ha neki nem kell, hát fölnevelem én egyedül. Ez szíven ütötte, erre nem számított. Összeházasodtunk és azóta született még egy gyerekünk. Az a kicsi baba élni akar... És ha megpróbálnád a gyerekkel kettesben az életet? Ha azt mondanád a barátodnak, hogy bármikor láthatja, amikor csak akarja...

  Majd jött a következő abortuszon gondolkodó lány kommentje, ami alatt beindult az újabb spontán babamentő akció, amit aztán még több követett.

Sziasztok!
20 éves vagyok, a párommal fél éve járunk együtt, nagyon szeretjük egymást. Szó volt már házasságról is. Nem lakunk együtt még sajnos.
Most derült ki hogy terhes vagyok tőle. Nem tudom mennyi idős lehet.2-3 héttel ezelőtt vettünk tesztet, az negatív volt, szóval....
Főiskolára járok, 3-ad éves vagyok. Júniusban végeznék (de még csúszhatok is 1 évet) Januárban lesz egy fontos vizsgám, attól függ hogy bent maradok e suliban vagy sem) --Befolyásolja a vizsgát.
Mindenképp beakarom fejezni a sulit, de nem levelezőn!!! Meg még tovább akarok tanulni!!
angol nyelvvizsga, ECDL, jogosítvány + másik diploma!!
Nem akarom egyből gyerekkel indítani az életem.
Gyerekes vagyok, nem tudok főzni se!! Nem bírom a gyereksírást :( aranyosak, de nem érzem magam képesnek rá :( HELP!
Neki nincs fix munkahelye, most talált munkát...
20 éves ő is. Megakarja tartani a gyereket. El is akar venni feleségül. Szeret, imád. Mindent megakar tenni hogy később jó lenne nekünk....
Én nem akarom megtartani. Szeretnék még tanulni, dolgozni, karrier....
De az abortusz borzasztó dolog...és fájdalmas azt olvastam :( ettől is félek nagyon. Nagy a kockázat a későbbiekre nézve :( és a lelkiekben tönkremennék bele tuti :( párom szerint is nagyon kilennék készülve.
Mit tegyek? Mi lesz ha nem lehet majd többi gyerekem ezek után??
Segítsetek kérlek!!
Nem tudom mi legyen? Bizonytalan vagyok.
Pénteken megyek ultrahangra addig gondolkozok.....

  A több segítségkérőnek nem csak anyukák, hasonló helyzetet átélt nők segítettek, hanem beszálltak orvosok is.

Kedves Nile!

Orvos vagyok, naponta betegeket veszek fel, köztük nőket, akik közül többük abortálta gyermekét. Számos esetben olyan pszichés zavarokkal küzdenek, amelyek egyéb testi betegségek forrásai, okozói. Van, aki elmebeteg lett, van aki csak csendesen próbál küzdeni a post-abortus syndroma részeként megnyilvánuló súlyos depresszióval.
Az abortusz megoldásnak tűnik az adott pillanatban egy problémára, azonban a későbbiekben sokkal több problémát okoz. Ha kedves a pici élete, és a saját testi-lelki egészséged, tarts ki mellette, vállald föl őt! Kérj segítséget Böjte Csaba csobánkai anyaotthonában, a Nagycsaládosok Országos Egyesültétől, vagy az Alfa Szövetségtől www.communio.hu/meh/alfa.htm
Megéri! A jelenlegi krízis - ha nehéz de jó, helyes megoldást választasz - személyes növekedéshez, érettséghez, és számos új baráthoz fog juttatni.

  Végül Nile megtartotta a babát, és ebben a blognak is szerepe volt:

Sziasztok!
Köszönöm a sok jó tanácsot, nem vetettem el a babát, viszont közben kiderült, hogy ujjbegynyi sérvem van, és a hasfalam mellette is el van vékonyodva, valamint a hosszanti hasizmom is el van távolodva, így gyenge az egész.
Én nagyon félek ettől, már most, pár hét elteltével is nehezen tartom magam.Nem tudom, hogy látom el mejd a másik két picit, és őt, ha megszületik. Számtalanszor műtött, szétrongyolódott sérült hasfallal hogy lehet kihordani úgy, hogy nem kell végigfeküdni az egészet, mikor már most, 9 hetes körül is nehéz a szakadt hasfalam miatt.
Én nagyon félek, ingerült vagyok, és a két gyerekemre sem tudok úgy figyelni.
Amióta eldöntöttük, hogy megtartjuk, azóta rettegek, hogy mi lesz, ha nem tudom magam tartani, vagy teljesen szétszakad a hasam.
Az orvos azt mondja, nem akadálya a terhességnek, de mi lesz közben, és utána azt ő sem tudja.
Nem a császártól, hanem a sérvtől és a szita hasfalamtól félek,amit a trerhesség még jobban szét fog szakítani.
Nincs döntés, ami számomra megnyugtató lenne.

Nile

  Judy29 2009 márciusában talált rá a bejegyzésre:

Sziasztok!
29 éves vagyok és kb 4 hetes terhes.Összejöttem valakivel,de kiderült,hogy nem az az ember akit kerestem.Viszont terhes lettem(Ő nem tudja)Nem tudom,hogy mit csináljak,mert volt már egy ab.-m.Talán most kezd beindulni a vállalkozásom,de nem megy olyan jól,hogy egyedül neveljek egy babát.Mi lesz így velem?Terhesen,gyerekkel kinek kellek?Bejelentett munkám sincs.Mit csináljak?Segítsetek.

  Számos hozzászólás, biztatás és a a lehetőségek felvázolása után érkezett a komment:

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást.Úgy döntöttem,hogy megszülöm a babát és ha már megszülöm akkor fel is nevelem.Nem tudnám odaadni senkinek.
Fogalmam sincs,hogy mi lesz,de az Édesanyám az első sokk után bíztos segíteni fog.Szerencsére nagyon sok barátom van akik szintén mellettem állnak.És mindenkinek kívánom,hogy jó döntést tudjanak hozni.
 

  A poszt elején említett ikerbabak00 ezutáná írta meg idézett történetét:

Sziasztok!!!
Én is hasonlóan jártam mint ti itt néhányan. nem szerettünk volna még a párommal kisbabát, de mégis összejött. Persze mikor kiderült, hogy babát várok akkor ő kijelentette,hogy én kellek neki de a baba nem.Annyira szerettem, hogy képes lettem volna bármire érte.így hát bele egyeztem, mert nem szerettem volna elveszíteni.Elmentünk orvoshoz, hogy megbeszéljünk vele egy időpontot, de persze előtte megvizsgált. Kiderült, hogy két kis emberke fejlődik benne szóval ikrek.Nekem majd meg szakadt a szívem mikor megtudtam, hogy két gyerekről kell lemondanom.Ő nem is igazán foglalkozott ezzel.Már befizettük a csekket és megvolt az időpont is csütörtök reggel 7 óra.Egész éjjel nem aludtam, interneteztem reménykedtem hátha találok bármi olyat ami megkönnyítheti a döntésem.Rá találtam erre az oldalra és elolvastam a leírottakat, hogy mennyit szenvedtek azok akik lemondtak a babájukról. Ekkor eldöntöttem bármi is lesz ezután
 de én megtartom a babákat és ha kell egyedül nevelem fel őket.Másnap reggel elmondtam neki hogy nem vetetem el a babákat, erre nagyon ideges lett és azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát.akkor jöttem rá hogy nem jelentek niki semmi t csak magára tud gondolni. Persze elhagyott, de nem tett magában kárt.a babák megszülettek.Két gyönyörű egézséges kisfiúk.Most már 3 hónaposak, de soha egyetlen egy percre sem bántsm meg hogy akkor nem tettem meg azt a szörnyűséget, mert senki sem lehet fontosabb egy gyereknél.mindenkinek azt ajánlom ha ilyen helyzetbe kerül jól gondolja meg mit tesz hisz egy ember életéről van szó aki nem védheti még meg magát és csak az anyukájára számíthat!!!!!

  Egy 19 éves lány is az abortuszon gondolkodott, de végül máshogy döntött.

Sziasztok !

19éves vagyok már van egy kislányom 14honapos és most 2hete derült ki hogy babát várok minden nap gondolkodok hogy mi legyen megtartsam e vagy ne
néztem videot is a abortuszrol szörnyü
nem tudom mit tegyek de páromal nem igazán vagyunk jobba és mi lesz ha megtartom és 2gyerekel egyedül kérlek irjatok
És mostmár nem csak kaparás van hanem vákumozás is lehetséges?

Sziasztok voltam dokinál ma most 6hetes vagyok és már ver is a kis szive
megkérdeztem a dokitol mennyi a abortusz 30000ft hogy megöljem a gyerekem hmm azota is gondolkozok minden percben
és ugy döntötem megtartom és máskor nagyon nagyon vigyázok :D
 

  Legalább hat baba életben maradásában játszott szerepet ez az egy bejegyzés és a kommentelők. Természetesen nem csak sikertörténetek vannak, többen az abortusz mellett döntöttek, és ezután írtak a blogra kommentet. Ugyanakkor a heti több száz letöltés azt sejteti, hogy a poszt azóta is sokakat segíthet. Ki tudja, hányan nem írták meg, hogy a gyermek mellett döntöttek? Végül idézzük az egyik utolsó kommentet:

Sziasztok!
Szerintem ne döntsön senki sem az abortusz mellett.Nekem is el kellett döntenem hogy abortusz vagy a gyerekeim felnevelése, de én szerencsére mellettük döntöttem,10 hónapos iker fiaim vannak,de a mai napig áldom Istent, hogy akkor a végzetes nap előtt ráleltem erre az oldalra, mert segítettek jó döntést hozni. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!