Mint ismeretes, 2010. október 11-én a parlament megszavazott egy olyan törvénymódosítást, melynek értelmében magántulajdonban lévő cégek működése is állami felügyelet alá vonható. Egyes politikusok, újságírók és bloggerek azonnal farkast kiáltottak, államosítást emlegettek és a magántulajdon szentségét féltették. Velük szemben itt a Mandiner blogon előbb Kínai Kálmán és Trágár Tóni küldte a magántulajdonért aggódókat a katasztrófa színhelyére, utánuk pedig Dobray vette védelmébe a Lex MAL-t.

  Nem kívánom a szenvedélyes vitairatok számát növelni: azokból már van elég. Most azt javaslom, nézzük meg hideg fejjel a törvénymódosítást és a kapcsolódó jogszabályokat: ezek alapján mikor, hogyan és mennyire veheti el a magántulajdont az állam? Kissé száraz és unalmas poszt lesz ez, de talán valamivel jobban fogjuk látni, miről is szól a vita.

A törvénymódosítás

  A rend kedvéért kezdjük a megszavazott törvénymódosítással, amely beiktat egy újabb paragrafust a 2004. évi CV. (ismertebb nevén a honvédelmi) törvénybe:

  „197/A. § (1) Gazdálkodó szervezet működése rendeletben - a (3) bekezdésben meghatározottak szerint - a Magyar Állam felügyelete alá vonható.
  (2) A Magyar Állam nevében az államháztartásért felelős miniszter vagy kormánybiztos jár el.
  (3) A (2) bekezdésben meghatározott személy
  a) áttekinti a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét,
  b) jóváhagyja, ellenjegyzi a gazdálkodó szervezet vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait,
  c) a rendkívüli intézkedés bevezetését előidéző helyzet közvetlen elhárításával, illetve következményeinek enyhítésével összefüggésben dönt a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szerve hatáskörébe tartozó ügyekben, és
  d) kezdeményezheti a gazdálkodó szervezettel szemben a 34. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatás elrendelését.
  (4) A Magyar Állam a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szerve hatáskörébe tartozó ügyekben hozott döntéseiről haladéktalanul írásban tájékoztatja a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőit és felügyelőbizottsága tagjait. A (3) bekezdés c) pontjában meghatározott döntéshozatali jog egyebekben nem érinti a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szervének a hatásköreit.
  (5) A Magyar Állam a gazdálkodó szervezet vagy tulajdonosa ténylegesen felmerült kárával megegyező kártalanítással tartozik a (2) bekezdésben meghatározott személy által a feladatkörébe tartozó döntéssel okozott kárért arra az időtartamra, amikor olyan rendelet volt hatályban, amit az Alkotmánybíróság utóbb megsemmisített.”

Az államosítás vajon mi?

 Beszélhetünk-e valóban államosításról, és ha igen, akkor kiket érinthet? Államosítás alatt azt értjük, amikor az állam tulajdonába vesz olyan javakat, amelyek előtte magántulajdonban voltak. A törvénymódosítás nem szól állami tulajdonba vételről, csak állami felügyeletről: szigorú értelemben tehát szó sincs államosításról. A céget felügyelő kormánybiztos ugyanakkor ellenőrzési, jóváhagyási és döntési joga birtokában könnyen okozhat komoly kárt a felügyelet alá vont cégnek. A megszavazott paragrafus (3) bekezdésének d) pontja szerint ráadásul „kezdeményezheti a gazdálkodó szervezettel szemben a 34. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatás elrendelését.” Milyen szolgáltatásról is van szó? A honvédelmi törvény 34. paragrafusa értelmében az ilyen szolgáltatás keretében a cég az alábbiakra kötelezhető:

  „a) meghatározott gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére vagy a szolgáltatás igénybevételének tűrésére,
  b) valamely tevékenységtől való tartózkodásra,
  c) a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges előkészületi tevékenységre,
  d) az igénybevétel tervezéséhez szükséges adatok közlésére”

  A céget felügyelő kormánybiztos tehát kezdeményezheti mindezt, akik pedig elrendelhetik, azok ugyanezen törvény 37. paragrafusa szerint: a kormány, az illetékes miniszter, valamint a területileg illetékes megyei közgyűlés elnöke vagy polgármester.

  Ami tehát megtörténhet, az nem államosítás a szó szoros értelmében, de bőven elég ahhoz, hogy egy cég lehetetlen helyzetbe kerüljön, tönkremenjen, és végül esetleg mégis állami tulajdonban végezze. Az érintett vállalkozónak vagy cégtulajdonosnak pedig feltehetőleg mindegy, hogy a cégét egyetlen tollvonással vagy hosszas procedúrával veszik el tőle. Aligha sajnálunk persze olyan céget, amely halálos áldozatokkal és óriási anyagi kárral járó katasztrófáért felelős. De nem ad-e a törvény túl nagy hatalmat az állam kezébe? Nem lehetséges-e, hogy az állam ártatlan cégekre és vállalkozókra is lesújt? Vagy hogy aránytalanul súlyosan büntet jóval kisebb vétségekért is? Az érintett cég vagy vállalkozó persze fordulhat az Alkotmánybírósághoz, és ha igaza lesz, kártérítést is kaphat. A helyzete viszont kiszolgáltatott. Nem rajta múlik, hogy addig is mit tesz a cégével az állam és hogy mi marad a cégből a felügyeleti időszak végére. Az is kérdés, hogy ha az Alkotmánybírósághoz fordul, akkor igazat adnak-e neki, hogy mennyi ideig tart az eljárás, hogy mennyi kártérítést ítélnek meg neki, és hogy végül is talpra tud-e állni mindezek után. 

Gazdálkodó szervezetek

  Kikre vonatkozik a törvénymódosítás? A szövegben gazdálkodó szervezetek szerepelnek. A gazdálkodó szervezet a PTK (1959. évi IV. törvény) 685. paragrafusának c) pontja szerint:

  „gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó.”

  Ezen belül a gazdasági társaság (2006. évi IV. tv a gazdasági társaságokról 2.paragrafus, (2) bekezdés):

  „Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a közkereseti társaság (kkt.) és a betéti társaság (bt.). Jogi személyiségű gazdasági társaság a korlátolt felelősségű társaság (kft.) és a részvénytársaság (rt.).”

  Magyarán, itt bizony mindenféle magántulajdonú cég érintett lehet, a MAL-méretű nagy társaságtól a családi bt.-ig és az egyéni vállalkozásokig. De kell-e félnünk attól, hogy a kormány tényleg csak úgy bármikor, bárkinek a cégét elveheti?

Rendkívüli állapot és veszélyhelyzet

  Nem sokan foglalkoztak vele (talán nem is vették észre?), de a módosított paragrafus a honvédelmi törvény XIV. fejezetében van, melynek címe: „Megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot, szükségállapot, az Alkotmány 19/E. §-a szerinti eset és veszélyhelyzet idején alkalmazható szabályok”. (Köszönet Zb74 kommentelőnknek, aki erre Kínai Kálmánék posztjánál felhívta a figyelmet.) Vagyis nem igaz, hogy az állam csak úgy bármikor átveheti az irányítást bármilyen magáncég fölött: ehhez a törvényfejezet címében felsorolt öt állapot valamelyikének kell bekövetkeznie.

  Ezt az ötféle állapotot vagy időszakot az Alkotmány szabályozza. Az ötből az első négy jórészt háborús vagy polgárháborús helyzetre vagy annak veszélyére vonatkozik, ami elég valószínűtlen eset. (Szükségállapot bevezethető még ipari szerencsétlenség és elemi csapás esetén is, de annak igen súlyosnak kell lennie.) Marad tehát a veszélyhelyzet: ezt kell megvizsgálnunk, és valóban, erre hivatkozva történt meg az állami felügyelet alá vétel a MAL esetében is.

  Az Alkotmány 35. paragrafusa így határozza meg a veszélyhelyzetet:

  „A Kormány (...) az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket.”

  A veszélyhelyzet fogalmát részletesebben is kifejti az 1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről (2. paragrafus, (2) bekezdés):

  „veszélyhelyzet a szükséghelyzetet (...) el nem érő mértékű, az élet- és vagyonbiztonságot vagy a környezetet veszélyeztető természeti csapás, illetőleg ipari baleset okozta állapot, amelyet különösen a következő események válthatnak ki:
  a) súlyos, több embernél halálos lefolyású tömeges megbetegedést előidéző kórokozó megjelenése, amely kórokozót ürítő embertől, kórokozót tartalmazó holttesttől, kórokozóval szennyezett élelmiszerből, vízből, talajból, tárgyról, anyagról, levegőből, állatból vagy állati tetemből származik;
  b) ivóvíz célú vízkivétellel érintett felszíni vizek haváriaszerű szennyezése;
  c) kedvezőtlen meteorológiai viszonyok következtében fellépő légszennyezettségi állapot, amelynek során bármely légszennyező anyag koncentrációja a 30 perces levegőminőségi határértéket a megengedett esetszámon felül meghaladja;
  d) a környezet veszélyes hulladékkal való közvetlen és súlyos szennyezése;
  e) az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményben, berendezésben radioaktív anyaggal végzett tevékenység során vagy nukleáris űrobjektum becsapódását követően a biztonságot kedvezőtlenül befolyásoló és a lakosság nem tervezett sugárterhelését előidéző esemény;
  f) ipari létesítményben, továbbá szénhidrogén-kitermelés során vagy veszélyes anyag tárolása és szállítása közben bekövetkező baleset, amikor a szabadba kerülő mérgező anyag az emberi életet vagy egészséget, továbbá a környezetet tömeges méretekben és súlyosan veszélyezteti; (kiemelés tőlem: erre hivatkozva vették állami felügyelet alá a MAL-t - a szerző megjegyzése)
  g) árvízvédekezés során, ha az előrejelzések szerint az áradó víz az addig észlelt legmagasabb vízállást megközelíti és további jelentős áradás várható, vagy elháríthatatlan jégtorlasz keletkezett, illetőleg, ha töltésszakadás veszélye fenyeget;
  h) több napon keresztül tartó kiterjedő, folyamatos, intenzív, megmaradó hóesés vagy hófúvás;
  i) régión belül egyidejűleg járhatatlan vasútvonal, főút, valamint legalább öt mellékút;
  j) belvízvédekezés során, ha a belvíz lakott területeket, ipartelepeket, fő közlekedési utakat, vasutakat veszélyeztet és további elöntések várhatók.”

  Ennek kell tehát bekövetkeznie ahhoz, hogy valamely cég állami ellenőrzés alá vonható legyen. Pontosan így történt a MAL Zrt. esetében is. A 245/2010. (X.6.) kormányrendelet veszélyhelyzetet hirdetett ki Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém megye területére, majd a 247/2010. (X.12.) kormányrendelet az egy nappal korábban megszavazott Lex MAL-ra hivatkozva állami felügyelet alá vonta a céget.

Einstand hófúvásban?

  Hogyan veheti el tehát az állam valakinek a cégét? Először is a kormánynak rendeletben veszélyhelyzetet kell kihirdetnie olyan területre, ahol az adott cég működik, majd szintén kormányrendeletben állami felügyelet alá kell vonnia a céget. Ez azért nem éppen mindennapos eset. Elvileg persze az is elképzelhető, hogy több napon keresztül tartó hófúvást követően állami felügyelet alá vonnak egy palacsintasütő bt.-t - de, hacsak nem Gyurcsány Ferenc vagy Debreczeni József fejével gondolkodunk, ez nem valami életszerű. Felmerül viszont az a lehetőség, hogy ilyen időszakokban a magáncégek (már a komolyabbak persze) zsarolhatóak lesznek az állami felügyelet alá vonás lehetőségének informális belengetésével. A cégtulajdonosnak nyilván jobban megéri majd elfogadni a visszautasíthatatlan ajánlatot, mint vállalni a bizonytalan kimenetelű meghurcoltatást, akár ártatlanságának tudatában is.

  Az is lehet persze, hogy ilyesmire soha nem fog sor kerülni, és a törvényt valóban csakis a hasonló katasztrófák károsultjainak érdekében hozták, és csakis valóban bűnös módon kárt okozó cégekkel szemben fogják alkalmazni. Lehet, hogy a fideszes képviselőknek és kormánytagoknak meg sem fordul a fejében, hogy az állam hatalmával szemben - már amikor épp ők kormányoznak - jogi garanciák volnának szükségesek. Akinek hatalma van és meg van győződve róla, hogy márpedig ő azt csak jóra fogja használni, annak a hatalommal szembeni garanciák óhajtása pepecselő akadékoskodásnak, fék- és ellensúly-fetisizmusnak, vagy akár ellenséges kerékkötésnek is tűnhet. A károsultak szempontja pedig valóban fontos, és nem csupán az igazságérzetünk miatt. A jog uralmára és a belé vetett bizalomra sokkal nagyobb csapás, ha egy súlyos kárt okozó cég trükkök százaival megmenekülhet a felelősségre vonástól, mint egy olyan törvény, amellyel a kormány ill. a kormánypárti politika esetleg majd visszaélhet.

  A jogszabályokból tehát annyi derül ki, milyen lépéseken keresztül vehet ellenőrzés alá (de facto: vehet el) az állam egy magáncéget. Nyilván igen hosszasan lehet vitatkozni arról, hogy mit fog vagy mit nem fog megtenni a kormány, ha így marad a szabályozás. Egy ilyen vitában viszont a gondolatok nagy része találgatás, ezért legalább annyira múlik a vitatkozók politikai nézetein és előítéletein, mint a tényeken. Jó lenne, ha az ilyen vita nemcsak értelmetlen, de fölösleges is lenne - mondjuk azért, mert a parlamentben olyan törvényt fogadnak el, amely a mostaninál világosabb és amennyire csak lehet, garanciát ad arra, hogy valóban csak a bűnösök bűnhődjenek.