Bejárta a sajtót a hír, miszerint „az Állami Számvevőszék testületileg(!) tett javaslatot az új alkotmány egyes részeire. A Domokos László által vezetett szervezet szerint az alaptörvényben helye van a kereszténységnek és a Szent Koronának is”.
Az ÁSZ véleménynyilvánításának oka egyszerű: az alkotmány-előkészítő bizottság számos állami szervet, érdekképviseletet, tudományos műhelyt és egyházat kért fel, hogy tegyenek javaslatot az új alkotmány általuk helyesnek vélt tartalmára. Ez magyarázza tehát, hogyan került a csizma az asztalra.
Az ÁSZ hét oldalon keresztül sorolja javaslatait a nemzeti bank helyzetének meghatározásától kezdve a közpénzügyek kezelésén át egészen a számvevőszék státuszáig, hatásköréig bezárólag. Vagyis arról nyilvánít véleményt, amire felkérték. Helyesen. Javaslatokat tesz az általa is felügyelt területek alkotmányjogi szabályozására. Ahogy tette ezt a többi szervezet, a Magyar Nemzeti Bank, az Alkotmánybíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság.
A felkért szervezetek dokumentumait böngészve az látszik, hogy mindenki maradt a kaptafánál. Az MNB, a Legfelsőbb Bíróság, az AB, az ombudsmanok, a PSZÁF mind mind ahhoz szóltak hozzá, ami a feladatuk volt. Kivéve az ÁSZ-t, amelyik elvárásként(!) fogalmazza meg a Magyar Szent Koronára, mint történelmi ereklyére történő utalás szükségességét, a kereszténységnek a „nemzet erkölcsi tartásának” kialakulásában játszott szerepének, valamint a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméjének megjelenítését, mely hozzájárul a „szétszakított magyar nemzettesttel” (sic!) való jó kapcsolatok ápolásához. Mit lehet ehhez hozzátenni?
