„Egy nemzeti múzeum legjobbjai együtt, egy másik városban kiállítva? Túl szépen hangzik, hogy igaz legyen.” (The Guardian)
Hasraesett London a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kincsei előtt: válogatott jelzőkkel, lelkendezve ajánlják a legnagyobb lapok kulturális szakírói a brit nagyérdeműnek a magyar múzeumok Királyi Művészeti Akadémián szervezett kiállítását. „Gazdag, eklektikus, előre megjósolhatatlan kiállítás” - írja a konzervatív Daily Telegraph. „A világ szerencsére nem olyan kicsi, mint gondolnánk - végtelen felfedezéseket lehet még tenni benne” - örvendezik a baloldali The Guardian. „Lenyűgöző gyűjtemény” - így a Financial Times üzleti napilap.
Mielőtt túlzottan dagadni kezdene a honfiúi kebel, tegyük hozzá: ez csak egy három hónapig látható kiállítás egy tízmilliós nagyvárosban. Mégis, ez a fecske - legalább egy kis időre - nyarat csinál Magyarország, a magyar országmárka évek óta megtépázott külföldi megítélésének. A kiállítás tényét és körülményeit ugyanis szélesebb összefüggésekbe is lehet helyezni.
A Szépmű és a Nemzeti Galéria a „Budapest kincsei. Európai remekművek Leonardótól Schieléig” címet viselő kiállitása a világ egyik legfontosabb, legpatinásabb kiállítóhelyén, a londoni Királyi Művészeti Akadémián (Royal Academy of Arts) mutatkozik be. Néhány hete Londonban voltam, s bejártam az akadémia környékét is, ahol több helyen találkoztam a kiállítás beharangozó plakátjaival. Bízvást állíthatom, London elitnegyedében, a város szívében található az intézmény, amelyet északról a turisták százezrei által látogatott Soho határol, míg dél felől a St. James Street, az arisztokratikus klubok utcája fekszik az akadémia mellett. Fontos és befolyásos döntéshozók, kultúrára vágyó, a világ minden sarkából érkező turisták ugorhatnak be az akadémiára, megnézni ezt az egyöntetű elismerést kiváltó gyűjteményt. Mindezt egy olyan időszakban, amikor Magyarországnak, a magyar kultúrának égető szüksége van a pozitív országmárkára egy lefelé hanyatló politikai és gazdasági időszak után, az Európai Unió elnöksége előtt.
„A modern világban, az áramló információk korában az országok egyre inkább hasonlítanak egymásra. Egy ország számára a kultúra az, ami egyedi és lemásolhatatlan” - mondja Simon Anholt, az országmárkázás nemzetközi hírű szakértője. A mindenkori országimázs egyik legfontosabb tényezője a kultúra, és ez a tényező egyre nagyobb szerepet kap a 21. században.
Ezt a magyar kultúrdiplomácia is felismerte: az idei év elején közös állásfoglalást adtak ki a kulturális diplomácia alapelveiről. Ahogy a Kultúra.hu írja: „Az utóbbi években a kulturális diplomácia szerepe látványosan felértékelődött a nemzetközi kapcsolatokban, ennek révén a kultúra nemcsak az értékegyeztetés, hanem az együttműködés és a konfliktuskezelés egyik legfontosabb terepévé is avanzsált. A tapasztalatokat összegző és a működési koncepciót lefektető szöveget megfogalmazók - azaz a külföldi Magyar Intézetek és a Collegium Hungaricumok vezetői, illetve az oktatási-kulturális szakdiplomaták - véleménye szerint a kultúraközvetítés szellemisége mostanra jóval túlmutat a mindenkori politikai és gazdasági helyzet közvetlen érdekein, a kultúra fogalma "egy adott közösség, ország, nemzet identitását erősíti, embereket, közösségeket, nemzeteket köt össze”.
Magyarországnak semmi szégyellnivalója nincs kulturális kincseit illetően. A Szépművészeti és a Nemzeti Galéria most a magyar kultúrkincs legjavát mutatja be a nyugodtan a világ kulturális fővárosának mondható London szívében. A kiállítás további erénye (és ravaszsága), hogy Magyarország az európai kultúra legnagyobb mestereit mutatja be, amelyeket könnyen felismer és könnyen azonosul a brit főváros multikulturális közönsége. Leonardo, Raffaello, El Greco, Goya, Manet, Monet, Schiele, Gauguin és Picasso azok az aranyárban mérhető csalétkek, amikkel bevonhatjuk a látogatókat. Velük egyúttal demonstrálhatjuk, hogy Európa, az európai kulturális nemzetközösség része vagyunk, nem pedig valami pusztába tekintő népség a Balkán északi peremén.
De a kiállítás nem áll meg itt: az utolsó teremben Magyarország legizgalmasabb, legpezsgőbb történelmi időszakát, a Monarchia korát mutatják be, és ami ennél is fontosabb: a világhírű művészek alkotásai mellett a magyar művészet Nemzeti Galériában őrzött számos főművét, köztük Munkácsy, Rippl-Rónai vagy Csontváry remekműveit is megismerheti a londoni közönség.
Jó példa a magyar mesterek különleges hatására, hogy a Financial Times máris Csontváry festményével illusztrálja a kiállítást. Ha a magyar művészet nagyjai közül valaki megérdemli a nemzetközi figyelmet, akkor az Csontváry: egyedülálló magyar kultúránk magányos cédrusa ez a saját útját járó zseni. Csontváry Kosztka Tivadar jelenléte a Királyi Művészeti Akadémián talán egy erős segítség lehet ahhoz, hogy a nemzetközi kulturális élet és a művészettörténet felfedezze magának ezt a különös festőt.
Még egy szempontot érdemes kiemelni: a Telegraph videója azzal kezdődik: „Budapesti Szépművészeti Múzeum? Nem hangozhat sokunk számára ismerősnek. De ha elmegyünk a kiállításra, új távlatokat fedezhetünk fel.” A Financial Times a már húsz éve leomlott Vasfüggöny kulturális hatásairól, továbbéléséről ír. Ez van: továbbra is sok tekintetben ismeretlenek vagyunk a világ számára. Ennek okairól köteteket lehet összeírni, de tény: nagyrészt még mindig üres az a bizonyos fehér lap. Csak rajtunk áll, csak a mi felelősségünk, hogy mit kezdünk a lehetőséggel - hogy mit írunk a tabula rasára.
És ne feledkezzünk meg arról sem: ez a kiállítás nem jöhetett volna létre, ha nincs az Esterházy család, a 18-19. század legfontosabb magyar műgyűjtő és mecénás dinasztiája, akiknek a Szépművészeti gyűjteményének magját köszönhetjük. Milyen jó lenne remélni, hogy most is vannak mecénás Esterházyak és jövőbe tekintő magyar kultúrpolitikusok! Egykor műkedvelő grófok és hercegek gyűjtögették maguknak a kincseket, amiket 1870-ben egy előretekintő, növekedési pályára állt magyar állam megvásárolt a köz javára. Most pedig már az egész nemzet büszke lehet a világ kulturális fővárosában való helytállásunkra.
*
A londoni kiállításról és a kulturális országimázsról beszélgettünk Hatos Pállal, a Balassi Intézet vezetőjével és Nika Györggyel tegnap, az M1 Az Este című műsorában.
