Kommentszűrés
’10 sze
24
07:01

Megéneklünk, Románia (Erdély-kérdés III.)

Írta: tempetőfi

  Az előző két rész alapkérdésének megválaszolásához – mit tett hozzá Erdélyhez az, hogy két emberöltőnyi ideje Románia része – nézzük meg kissé részletesebben: mi történt velünk a kommunizmus alatt? Mert szerény véleményem szerint mai problémáink java részének a gyökereit ott kellene keresnünk. De nem keressük, nagy a hallga, mintha atyáink és anyáink valamiféle kollektív amnéziában szenvednének. Pedig az (ön)viktimizálás bizonyos mértékig jogos (erre nézve lentebb bőségesen találunk adalékokat). Ezért tűnik számomra értelmesnek a felvetés: miért nem kerültek elő 1989 után a fiókból a nagy és felszabadító erővel bíró művek? Másképpen megfogalmazva: miért történelmi vakfolt az erdélyi magyarság számára az 1989 előtti korszak? Talán mert mi magunk is zsarnokság voltunk, ehhez kis adalék a cím: a Ceauşescu által 1976-ban feltámasztott, a népi kultúrát propagálni, de tkp. a személyi kultuszát kiszolgálni hivatott Cântarea României elnevezésű évenkénti országos fesztivál nevét is túlfordítottuk: szó szerint Románia megéneklése lenne, de a magyar propagandisták gyorsan áttették többes szám első személybe. Megénekeltük Romániát, és egyikünk sem volt velszi bárd.

  A blogbejegyzés kereteit messze meghaladja az érdemi történelmi visszatekintés (így is hosszú lesz), akit érdekel, a hivatalos kurzuson túl – esetleges értelmezési támpontokként – olvashat egy tömör összefoglalót Bárdi Nándortól az első világháborút követő rendezési tervekről, vagy tágabb – geopolitikai – kitekintőt is végigrághat Molnár Gusztávtól az erdélyi kérdésről. (Mindkettőben találunk továbbgondolásra késztető részeket.) Továbbá aki részleteiben szeretne tájékozódni mindennapjainkról, az böngészgesse Vincze Gábor történeti kronológiáját az 1944 és 1989 közötti évekről. A magam részéről most a sokat emlegetett, ám kevesek által olvasott Tismăneanu-jelentés magyarokkal foglalkozó fejezetét venném át (magyarul egészében megtalálható itt), már csak azért is, mert Traian Băsescu államelnök ennek alapján nyilvánította bűnösnek a kommunista rendszert, ezt a román parlament kis cirkusszal körítve elfogadta, szóval szó nem érheti a ház elejét.

  A Tismăneanu-jelentés szerint a magyar kisebbség szempontjából a romániai kommunista rendszer korszakolását a Román Kommunista Párt [RKP] (illetve [1948–1965 között] a Román Munkáspárt – RMP) nemzetiségpolitikájában végbement fontosabb irányváltások határozzák meg: a prioritások felülvizsgálata a párizsi békeszerződés 1947. február 10-i aláírását követően, az 1956-os magyarországi forradalom, Gh. Gheorghiu-Dej halála, a Ceauşescu kisebbségi politikájában alkalmazott engedmények időszakának vége és a nemzeti kommunizmus programja meghonosításának kezdete 1972-ben. És bár tudom, hogy egy poszt halála, ha teletűzdeljük idézetekkel, abban ma már aligha bízhat bárki, hogy a belinkelt háttéranyagot végig is böngészik a T. Olvasók. Ezért alább a Tismăneanu-jelentés egyfajta kivonata olvasható (nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, tehát kalap megemel az egyébként magyar kutatók előtt, köszönjük a munkájukat; a szögletes zárójeles megjegyzések viszont tőlem származnak). Korántsem teljes a problématérkép. De talán közel visz ahhoz, hogy megfejtsük: mit tett hozzá Románia Erdélyhez az eltelt két emberöltő alatt.

  ott van a nászi ágyban (1945–1948)

  A start mindenesetre érdekesre sikeredett. A kezdetekkor a román kommunisták a hatalmi kulcspozíciókat akarták megszerezni, és ebben segített nekik a Magyar Népi Szövetség (MNSZ), amely önkényesen az egész magyar kisebbség kizárólagos politikai képviselőjének nyilvánította magát. Az MNSZ erre a szoros kapcsolatra építve programot dolgozott ki, amely többek között a következő elvárásokat tartalmazta: arányos képviselet biztosítása a kormányban; önkormányzat azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar lakosság meghaladja az 50%-ot; a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismerése Erdélyben; magyar nyelvű oktatás az elemi iskolától az egyetemig; a magyar egyházak jogegyenlősége a Román Ortodox Egyházzal; a magyar kulturális intézmények fennmaradásának lehetővé tétele és állami támogatása; a nemzeti jelképek korlátozás nélküli használata. [Szűk fél évszázaddal később ugyanezek a kérések merültek fel, jelentős részük érdemben mai napig nem oldódott meg.] Ugyanakkor az MNSZ 1945-ben Marosvásárhelyen elfogadott egy nyilatkozatot, amely kimondta, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem elsősorban a demokrácia megerősítésétől, a nemzetiségek jogegyenlőségének megvalósításától függ. [Román-magyar alapszerződés, uniós integráció, khm.]

  Vállvetve építettük a népi demokráciát, cserébe az RKP elfogadta, hogy a magyar kisebbség ne egyénenként, hanem az MNSZ által képviselt közösségként integrálódjon a román államba. [Az erdélyi nemzeti oldal úgy véli: az 1993-as neptuni találkozón az RMDSZ nemhivatalos tárgyalóküldöttsége hasonló paktumot köthetett. És a kisebbségi törvény jelenlegi tervezetének vitát kiváltó elemei is hasonló szellemben fogantak. Vegyük figyelmezetésnek, hogy 1953-ban az MNSZ – amikor már nem volt rá szüksége a hatalomnak – központi parancsra megszüntette önmagát?] Ekkoriban hozták létre a később Bolyai Egyetemnek elnevezett magyar felsőoktatási intézményt is, ám a kolozsvári egyetemmel (1944-ben: Magyar Tudományegyetem) való jogfolytonosságát nem ismerték el, így ennek az infrastruktúráját a szintén ekkor alapított Babeş Egyetem vehette át.

  Nos, a párizsi békeszerződés után hamar megváltoztak a prioritások, a népi demokrácia magyar gründolói egykettőre sovinisztákká váltak a kommunista tisztogatók számára, beindult a románosítási kampány. [2008-ban, az uniós csatlakozást követő kormányalakításkor az RMDSZ kikerült a hatalomból, tüntettünk is ezerrel az etnikai tisztogatások, vagyis a dekoncentrált intézmények vezetőinek leváltása ellen. Markó elnök úr nagyívű esszében gondolkodott az etnikai paktum mibenlétéről, húsz év után is rá tudtunk csodálkozni, hogy a politikai alkuk során bótolt státusok nem nyugdíjas állások.]

  És 1947 nyarán megkezdődött a román államtól viszonylagos gazdasági függetlenséget biztosító közösségi intézmények felszámolása.

  Ennek érdemesebb egy kissé bővebben utánamenni, mert a közösségi tudatban a kollektivizálás (=téeszesítés) rémálma maradt csupán meg, pedig sokkal szerteágazóbb a történet.

  A folyamat vázlatolva: a CASBI (Casa de Administrare şi Supraveghere a Bunurilor Inamice – Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztár) helyi szervei a nemzetközi jogban ismeretlen vélelmezett ellenségek kategóriát tetszés szerint alkalmazták, gyakorlatban az ilyenként azonosított személyek nagy része magyar vagy német volt, javaik pedig (házak, földek, vállalatok stb.) a CASBI felügyelete alá kerültek. Az ellenséges vidéki javakról készült egyik jelentés szerint, ezek nagy része a számottevő kisebbségi lakossal rendelkező megyékben volt: Temes-Torontálban, Háromszéken, Maros megyében.

  Az 1945-ös agrárreform az 50 hektár feletti földdel rendelkező „földbirtokosokat” célozta, de a törvény további kisajátítandó csoportokat is feltüntetett, mint az „abszentisták”, a „kollaboránsok” és a „menekültek” körét. Ezeknek a csoportoknak a meghatározása pontatlan volt, és a gyakorlatban csak a magyar vagy német nemzetiségű román állampolgárokat sújtotta. [...] A Mezőgazdasági Minisztérium egy 1946. évi jelentésében például az szerepel, hogy Kolozs megyében a kisajátított földterület 87%-a magyar nemzetiségűek tulajdonát képezte, míg a földosztásban részesült magyar nemzetiségűek számaránya mindössze 35% volt. Hasonló volt a helyzet Maros megyében is (72%, illetve 36%).

  1945-ben betiltották az etnikai alapon szerveződő szövetkezeteket. Ilyen feltételek mellett 1947 júliusában a magyar szövetkezetek kényszerből egyesültek a szövetkezetek állami központjával, majd 1950-ben mindent maga alá gyűrt a CENTROCOOP. 1948-ban a közbirtokosságok erdőit vette át az állam, a közbirtokosságokat pedig felszámolták.

  Az 1948-as tanügyi reform következményei egy teljes, a felekezeti tanintézményeken alapuló oktatási hálózat felszámolását jelentették: a reform következtében 468 katolikus, 531 református, 34 unitárius, 8 evangélikus iskolát államosítottak, javaikkal együtt.  A tanügyi reformmal felszámolták azt a párhuzamos struktúrát, amely 1945-től egy relatíve autonóm anyanyelvű iskolai hálózatot biztosított.

  És így tovább…

  Ide tartozik még: 1947–1948-tól kezdődően szinte lehetetlenné vált a Magyarországra való utazás, a két „szomszédos és baráti” állam között valóságos vasfüggöny ereszkedett le.

  szögesdrótnál jobban / butító szólamokban (1948–1956)

  Az 1948–1956 közötti intervallumot a Tismăneanu-jelentés a sztálini típusú integráció időszakaként címkézi, a nemzetiségi kérdés helyett az osztályharc válik kulcsfogalommá. A Petru Groza nevével fémjelezhető elmozdulás következményeképpen a kisebbségeket laza csuklómozdulattal kollektív bűnösséggel vádolták meg, és kinyilvánították, hogy az együtt élő nemzetiségek problémáit minden esetben alá kell rendelni a proletariátus elsőbbséget élvező feladatainak.

  1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, a Szovjetunió nyomására, anélkül, hogy erre a magyar lakosság köréből bármilyen javaslat érkezett volna. A tartomány igazgatási módja pusztán etnikai összetételében tért el Románia más tartományainak az igazgatásától. A tartomány fiktív autonómiája tulajdonképpen a magyar kisebbség politikai és társadalmi integrációjának volt az eszköze, a magyar kulturális és felsőoktatási intézményeknek a tartomány belsejébe való koncentrálása által. Ez implicit módon azt is jelentette, hogy más vidékeken, beleértve a Kolozsvár környékén élő magyarokat, megfosztották az általuk követelt nyelvhasználati és oktatási jogok gyakorlásától, ideértve a korábban megadott jogokat is. A MAT-ot 1968-ban számolták fel, amikor egy újabb közigazgatási-területi felosztással három utódmegyét hoztak létre: Maros, Kovászna és Hargita megyét.

  [Ma – uniós direktívákra hivatkozva – a fejlesztési régiókkal játszadoznak a fiúk a parlamentben, a decentralizáció divatszavát meglovagolva Traian Băsescu csak az ún. caracali modellről hajlandó tárgyalni az autonómia kapcsán.]

  Ebben az időszakban folytatódik – a közösségi javakat fokozatosan az állam tulajdonába juttató államosítási hullámok következtében – a magyar közösség pozícióinak gyengítése mind gazdasági értelemben, mind társadalmi és kulturális szempontból.

  a cellafal-fehéren / bezáró hóesésben (1956)

  Egészen a legutóbbi időkig nem volt része az erdélyi legendáriumnak, hogy az 1956-os magyarországi forradalomnak Erdélyben/Romániában is volt visszhangja (a Biszku-film erdélyi vetítése után született vélemények is erről tanúskodnak). Kevés kivételtől eltekintve eleddig október 23-án vigyázó szemeinket Pestre vetettük, szép volt, fiúk, csak semmi félelem – viszont a mi 1956-os hőseink rehabilitálása azóta sem történt meg.

  Erről egy kicsit bővebben idézek:

  Az 1956-os forradalom eszméivel való szolidaritás kifejezése mellett a budapesti események újabb ösztönzést adtak arra, hogy újraélesszenek, illetve létrehozzanak olyan szervezeteket, amelyek a kommunista rendszer megdöntését tűzték ki célul. A legismertebb erdélyi esetek a következők: a bánsági római katolikus pap, Szoboszlay Aladár által vezetett interetnikus hálózat, amely egy román-magyar-osztrák konföderáció létrehozásáért küzdött, a Habsburg Monarchia mintájára; a marosvásárhelyi hivatalnok, Ioan Faliboga által vezetett csoport; a Sass Kálmán református lelkész és Dobai István jogász által vezetett csoportok; az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség (EMISZ), a Székely Ifjak Társasága (SZIT), a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete (SZVISZ) ifjúsági szervezetek.

  Mindezeket a próbálkozásokat a Securitate felfedezte, a résztvevőket pedig rendkívül kemény megtorlásnak vetették alá. 1957 januárja és 1959 júliusa között 9978 személyt ítéltek el, közülük legalább 43-at halálbüntetéssel sújtottak.  A Securitate irattárának dokumentumai tanúsítják, hogy a magyar kisebbség túlreprezentált volt mind a letartóztatottak (körülbelül 4000 személy), mind a kivégzettek (13) számát illetően. A magyar vádlottak pereiben a legszigorúbb büntetéseket a Kolozsvári Katonai Törvényszéken mondták ki, ahol paradox módon a magyar származású őrnagy, Macskási Pál elnökölt. 1957–1959 között a Bolyai Egyetem több mint 30 diákját és tanárát tartóztatták le és ítélték börtönre vagy kényszermunkára. Az 1957–58-as egyetemi év végén az erdélyi egyetemi központokban több száz magyar diákot zártak ki a felsőoktatásból.

  egyetlen munkatábor (1957–1965)

  Az 1956-os megtorláshullámot több mindenre felhasználta a román hatalom: többek között ennek is következménye a Bolyai Egyetem 1959-es beolvasztása a Babeş Egyetembe, Ion Iliescu – fordulat utáni többszörös államfő – aktív hozzájárulásával. És ekkor kezdte a román titkosszolgálat istenigazából kiépíteni az informátori hálózatát, érdekes adalék: bár országos szinten a magyarok sohasem voltak túlreprezentálva, az 1950-es évek elején a magyarok és a magyarul beszélő zsidók aránya a Securitatén belül jelentős volt (1950-ben az összes alkalmazottból csak 247 tiszt, azaz 6,2% volt magyar; számuk enyhén növekszik 1956-ban, amikor is 7,7%-ot tesz ki, majd fokozatosan csökken 1958 után).  A Belügyminisztérium egyik titkos kimutatása szerint 1958-ban a MAT-ban dolgozó operatív tiszteknek körülbelül a 70%-a volt magyar nemzetiségű. Az 1960-as évek elején a legtöbb magyar származású tisztet és altisztet tartalékállományba helyezték vagy elbocsátották.

  Kiemelt célpontjaik: a pedagógusok és a papság.

  [Utóbbiaknál – legalábbis a protestáns egyházakban – mostanában elindult valamiféle átvilágítás, elég nagy belső ellenállással. Az előbbiek, illetve mindazok esetében, akiket az ántivilágból örökölt kategóriával értelmiségként szokás emlegetni, nagy a csend. Elszánt magánkutatók néhanapján feldobnak valakit, és ha eléggé szent tehén volt az illető, akkor botrány van, de csak mintha a celebek lépnének félre.]

  1956 júliusában kezdték el a román és a magyar tannyelvű iskolák összevonását, valamint a magyar alsó- és felsőfokú oktatási intézményekben román oktatási nyelvű osztályok létrehozását. Román igazgató, iratok románul, román nyelven tartott gyűlések, ami belefért. A kisebbségek nyelvén zajló szakoktatás pedig maga a hiány: bár az 1970-es évek elején létrehoztak néhány nemzetiségi osztályt a szakoktatási intézményekben, azokat pár év múlva megszüntették, vagy átalakították román tannyelvű osztályokká.

  [Talán nem meglepő, hogy manapság a román osztályok kérdése összekapcsolódik a cigányproblémával. Koltón például a román osztályokat cigányokkal töltötték fel, és az idők során sikerült nekik egy majdnem színmagyar faluban román iskolát összerakniuk. Hasonló folyamatnak lehetünk tanúi többek között az Alsó-Nyikó mentén is, lesz még ebből Székelyföldön rövid- és középtávon probléma.]

  Ugyanezek a tendenciák figyelhetők meg a felsőoktatásban is. 1955-től kezdődően már nem lehet beiratkozni a Kolozsvári Agrártudományi Intézet magyar szakára, 1959-ben pedig felfüggesztették az összes tantárgy magyar nyelvű oktatását. 1962-ben román tagozatot hoztak létre a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet keretében, ezt követően a gyakorlati tantárgyakat az Intézetben csak román nyelven lehetett hallgatni. 1976-ban a szintén marosvásárhelyi székhelyű Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán is megnyitották a román tagozatot. Az 1985–1986-os tanévtől kezdődően a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti és a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben megszűnt a tantárgyak magyar nyelvű oktatása, és felszámolták mindkét intézmény magyar tagozatát.

  [Az anyanyelvű felsőoktatás kérdése napjainkban sem kielégítő: a fentebb felsoroltak közül az orvosin hivatalosan kétnyelvű – román és magyar – oktatás folyik, ugyanígy a marosvásárhelyi – most már – művészeti egyetemen is (Kolozsváron magyar a színi, illetve a BBTE-n teatrológiát is oktatnak). Az állatorvosisok továbbra sem tanulhatnak magyarul, a művészek pedig ne függjenek a nyelvtől, dörmöghet a mindenkori román oktatáspolitikus, náluk nagyon esetleges, hogy van-e magyar nyelvű tanár, és az épp milyen nyelven oktat.

  Önálló magyar karokról még a korábban említett Babeş-Bolyai Tudományegyetemen sem lehet szó, és itt jön a poén: bár legutóbb a magyar rektorhelyettes eléggé büszkén bejelentette, hogy sikerült a magyar szakokat, tanszékeket a román megfelelőiktől külön akkreditáltatni, továbbra sem látni akaratot az önálló magyar kar létrehozására. Mondjuk, az egyetemi csúcsvezetésben helyet kapó professzorok szervilizmusán nem csodálkozom, más esélyük hatalmi pozícióba kerülni nemigen lenne (például amennyiben kizárólag a magyar oktatói kar választaná őket, aligha díszelegnének ott). Viszont az önálló magyar karok érdekében folytatott többszörös aláírásgyűjtések kudarcai után az a benyomás alakult ki, mintha a BBTE magyar oktatói nem akarnák az önálló karokat. Hogy miért alakult ez így, arra nézvést több magyarázat is fennforog, ami a lényeg, hogy a húsz évvel ezelőtt célként megfogalmazott önálló Bolyai Tudományegyetem létrehozását nem bíznám rájuk. A magyar állami finanszírozásból tíz éve létrehozott Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem talán képezheti az önálló magyar egyetemi rendszer gerincét, ám ahhoz rengeteg pénz kellene, hogy minden szakot – a fentieket is! – le lehessen fedni.]

  mintha nyitva az ablak / s bedől a dögszag (1966–1971)

  1965-ben meghal Gheorghiu-Dej, Vezérnek bejelentkezik Nicolae Ceuşescu, aki az 1965-ös IX. Kongresszuson kijelenti: a nemzetiségi kérdés véglegesen megoldódott. És amíg a Kárpátok Géniusza el nem megy Kínába egy kis gyorstalpalóra, senki nem tudja, hogy tulajdonképpen mit is ért ez alatt. Egyfajta enyhülés következik. Létrejön a Magyar (illetve Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, amelynek központi bizottságában a jelentősebb értelmiségiek kapnak helyet, de ezekről a tanácsokról hamar kiderül, hogy fügefalevélnek se kellenek a későbbi nacionálkommunista pártideológia dákoromán fáján, hogy megfelelőképpen képzavarosak legyünk.

  1970-ben alapítják azokat az intézményeket [sic!], amelyek nagy hatást gyakorolnak a magyar kisebbség kulturális életére, mint például a Kriterion Kiadó, a Román Televízió magyar adása/szerkesztősége, A Hét című kulturális hetilap.

  [Ezekről az időkről manapság egyébként többet beszélünk, hiszen valóban születtek értékek. Aki járt már erdélyi lakásban, láthatta a Kriterion sorozatait a könyvespolcon, a kötelező penzumok mellett ritka jó irodalmat adtak ki olcsón, nagy példányszámban. A korábbi – és későbbi – évekhez képest szellemi pezsgésről beszélhetünk (Forrás-nemzedékek, Bretter-iskola Kolozsváron stb.), veretes szövegek születnek. A rendszert viszont senki nem akarja megdönteni, legfeljebb reformálnának, ha már, hát erre tesz pontot a Ceauşescu Kínából és Észak-Koreából hazatérve.]

  ha magadban beszélgetsz (1972–1989)

  A Ceauşescu által kíméletlenül érvényesített nemzeti kommunizmus programja álcázás nélkül törekedett az etnikailag homogén állam létrehozására. Mindezt egyfelől az erőltetett asszimiláció módszerével kívánták elérni, másfelől szerepet játszott egy hallgatólagos egyezmény is, amely alapján a román állam megkönnyítette a Magyarországra való kivándorlást a „családegyesítés” céljából benyújtott áttelepítési kérelmek esetén. Az asszimilációs program fontos elemét képezte továbbá a még fennmaradt magyar nyelvű oktatási intézményeknek a fokozatos elsorvasztása, a magyarok bizonyos szakmákból és állásokból való kiszorítása, a magyar többségű erdélyi városok etnikai összetételének megváltoztatása, akárcsak a későbbi területrendezési, ún. „szisztematizálási” terv. A pártban, a hadseregben és a Securitatéban drasztikusan visszaesett a magyarok számaránya, csupán néhány, Ceauşescu bizalmasának számító káder tudta megőrizni pozícióját.

  Ehhez nincs mit hozzátenni.

  Talán még egy nagyon fontos adalék: a 63/1974. számú, a nemzeti kulturális örökségről szóló törvény előírásainak értelmében az állam tulajdonába kerültek a magán-, az egyházi és az iskolai gyűjtemények, valamint a kulturális intézmények gyűjteményei, az Államtanács 206/1974. számú rendelete pedig az Állami Levéltárak állományába utalta át minden felekezeti intézmény levéltárát és könyvtárát. Ezeknek a rendeleteknek az alapján a magyar egyházi levéltárak és könyvtárak – mind az esperességeké, mind a vidéki egyházközségeké – eredeti helyükről állami intézményekbe kerültek át, egyesek ezek közül súlyosan megrongálódtak a szakszerűtlen tárolás és a nem megfelelő kezelés következtében.

  mint víz a medret / követed és teremted

  Külön misét érdemel a román kommunista állampárt hadjárata a magyar történelmi egyházak ellen, az erről szóló részt érdemes majdnem teljes egészében idézni:

    A római katolikus egyház ellen nyíltan elnyomó politikát folytattak: 1948. július 17-én egyoldalúan felmondták a Vatikánnal kötött, 1929-ben ratifikált Konkordátumot, így kísérelve meg a katolikus egyház és a Szentszék közötti alárendeltségi viszony megszakítását. Az egyházi törvény (1948. augusztus 4.) megtiltott mindenfajta kapcsolattartást a külfölddel, és betiltott mindenfajta szociális, kulturális és oktatási tevékenységet az egyházon belül. A római katolikus egyház helyzete Márton Áron gyulafehérvári püspök 1949. június 21-i letartóztatása és 1951-ben életfogytiglani kényszermunkára való ítélése után tovább súlyosbodott. 1948–1964 között több mint 130 katolikus papot letartóztattak, adminisztratív eszközök és intézkedések útján büntettek, vagy kényszerlakhelyre száműztek. A gyulafehérvári teológiai szeminárium oktatási tevékenységét gyakorlatilag felfüggesztették, a Temesvári, Szatmárnémeti és Nagyváradi Egyházmegyéket esperesi kerületekké fokozták le. A szerzetesrendeket egyetlen rendelettel feloszlatták, elvették a római katolikus kolostorokat, a szerzeteseket pedig meghatározott, kényszerlakhelyként szolgáló kolostorokba zárták, például Désen és a Kovászna megyei Esztelneken. Ezzel párhuzamosan, a párt kezdeményezésére, más, katolikus lakosságú kelet-európai országok mintájára megalakítottak egy „Akcióbizottságot”, amelybe több mint 100, a kommunista rendszer politikáját támogató pap tartozott, akiket „békepapoknak” neveztek. Miután 1955-ben Márton Áront szabadon bocsátották, azonnali intézkedéseket hozott az Akcióbizottság felszámolására, és kiközösítette a kollaboráns papokat. Válaszként 1957 júniusától 1967-ig házi őrizetben tartották a gyulafehérvári püspöki palotában. 1970 és 1980 között a Gyulafehérvári Püspökség a passzív ellenállás politikájáról áttért a magyar közösség szellemi és nemzeti mozgósítására, szembeszállva a kommunista hatóságokkal, de a Bukaresti Érsekséggel is, amely a rendszerrel való együttműködést választotta.

  A magyar protestáns felekezetekkel való viszonyában a kommunista rendszer eltérő stratégiát alkalmazott. A lelkészeknek az MNSZ-be (1953 után pedig az RMP/RKP-ba) való bevonásával egyrészt a politikai integrálásukat, másrészt felekezeti és kulturális tevékenységük felügyeletét célozták meg, azáltal, hogy elismerték státusukat, és 1948-ban létrehozták az egyetemi szintű Protestáns Teológiai Intézetet Kolozsváron. Az egyházak autonómiájának a felszámolását, és azok ingó és ingatlan vagyonának az államosítását követően a protestáns lelkészek állami alkalmazottakká váltak. 1956-ig a biztonsági szervek elemzései rámutattak a protestáns felekezeteknek a kommunista állammal szembeni alapvető lojalitására.  A helyzet azonban radikálisan megváltozott az 1956-os magyar forradalom idején. A teológus hallgatók, illetve egyes fiatal lelkészek szolidaritása a magyarországi eseményekkel megtorlási hullámot vont maga után a magyar protestáns felekezetek tagjai ellen. A Protestáns Teológiai Intézet adatai szerint 1957 és 1964 között legalább 96 lelkészt és teológushallgatót tartóztattak le és ítélték el az állammal szembeni ellenséges, nacionalista megnyilvánulások vádjával. A protestáns egyházaknak a Ceauşescu-korszak első, ideológiai enyhüléssel jellemezhető szakaszában sem sikerült visszaszerezniük azokat a kiváltságokat, amelyeknek az 1950-es években örvendhettek. Ennek következtében a protestáns felekezetek döntő szerepet játszottak a kommunista állam kisebbségellenes politikájával szembeni kulturális ellenállás informális hálózatának a kialakításában.

  [Apropó, a magyar egyházak jogegyenlősége a Román Ortodox Egyházzal, ha még emlékszünk rá: a több mint 4000 templomból, ami becslések szerint 1989 óta felépült, legkevesebb 3000 az ortodox egyházhoz tartozik – miközben magyar történelmi egyházaink – a hatályos restitúciós törvény ellenére – mai napig pereskednek államosított ingatlanjaik többségéért.]

  ha eszel, őt növeszted

  Érdemes külön kitérni az ún. homogenizációs politikára is. A szocialista nemzet új, Ceauşescu által bevezetett fogalma az ország minden lakosa számára közös szellemiséget, mentalitást és kultúrát feltételezett, a kívánt végeredményt leleményesen sokoldalúan fejlett [multilateral dezvoltat] szocialista társadalomnak nevezték. A homogenizációs stratégiák részeként folytak a masszív betelepítések is, a nagyobb erdélyi városok etnikai összetételének megváltoztatására a Tismăneanu-jelentés kutatói az alábbi beszédes statisztikát tették közzé:

  Míg az erdélyi magyarok aránya az 1945–1989 közötti időszakban alig változott (1948ban 25%; 1966-ban 23,8%; 1992-ben 20,8%), a városi összlakossághoz képest az arányuk csökkenése drámai (1948-ban 39,7%; 1966-ban 26,8%; 1992-ben 13%). Míg a román lakosság növekedési ritmusa 310% volt az erdélyi városokban 1948-1966 között, és számuk ugyanebben az időszakban 547 000 lakosról 1 696 000 lakosra nőtt, a magyarok esetében ez a növekedési ritmus 61,4% (1948-ban 435 000 lakos, 1966-ban 702 000 lakos).

  Három jelentősebb város esetében ezek a folyamatok a következő módosulásokat eredményezték: Marosvásárhely: 1948 – összlakosság: 47 043; ebből román: 11 007; magyar: 34 943; 1966 – összlakosság: 80 912; ebből román: 22 254; magyar: 57 144; 1977 – összlakosság: 127 783; ebből román: 44 491; magyar: 81 234; 1992 – összlakosság: 161 216; ebből román: 74 549; magyar: 83 239. Nagyvárad: 1956 – összlakosság: 98 950; ebből román: 35 581; magyar: 58 424; 1977 – összlakosság: 170 531; ebből román: 91 925; magyar: 75 125. Kolozsvár: 1948 – összlakosság: 117 915; ebből román: 47 321; magyar: 67 977; 1956 – összlakosság: 154 723; ebből román: 74 033; magyar: 74 155; 1977 – összlakosság: 262 858; ebből román: 173 003; magyar: 86 215.

  [Az etnikai arányok ilyen mértékű felborulása mára egészen tragikussá vált: Marosvásárhelyen sikerült megfordítani a nemzetiségi arányt, a románok immár többségben vannak, Kolozsvár magyar lakossága – a 2002-es népszámlálás adatai szerint – 20 százaléknyit sem tesz ki. 2011-ben újabb népszámlálás következik – érdemes lesz összevetni, mondjuk, a székelyföldi, főleg a háromszéki adatokat a kilenc évvel ezelőttivel.]

  mindenki szem a láncban

  Eddig a Tismăneanu-jelentés a szokásosnál bővebb lére vett citálása. A következő részben kiengedném a kisördögöt a borkánból [a.m. befőttesüveg], hümmögvén: hol voltak mindeközben a magyarok? Mit szóltak mindehhez a csupagerinc és bölcs vezéreink, vagyis annak mennék utána, hogyan viszonyultak szellemóriásaink a romániai létmódhoz. A magyar kultúrára általában jellemző az irodalomcentrikusság, kisebbségi présben ez halmozottan érvényes. És most nem a Wass Albert-idézetek mai reneszánszára gondolok, hanem arra a közösségi élményre, aminek – az egyébként kanyargós pályafutású – Sütő András paraboláit nézve lehetett részese az erdélyi magyar (nem beszélve arról, hogy nem határmentén a fő információforrás – a recsegő rádió mellett – a bötű volt, a román közszolgálati tévéadó nem szögezte képernyők elé az embereket, hát olvastunk). És bár betűvetőink is megírták a maguk Géniuszt dicsőítő penzumaikat (állítólag a jobb szerkesztőségekben sorshúzással döntötték el, ki írja az aktuális Vezért), az összekacsintás/sorok között olvasás gyakorlata felmentette őket a szégyenérzet alól, az olvasók olybá vették, mint a május 1-jei felvonulásokat. Talán épp emiatt nem kerültek elő a fiókból 1989 után a nagy, katartikus művek: ha egyszer a szavak jelentésével megalkudtál, akkor már a cenzúrával is ki tudtál egyezni, akár öncenzúra árán is – egészen egyszerűen az a gyanúm, hogy amit megírtak, az nagyjából meg is jelent.

Címkék: románia erdély kommunizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr832316696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2010.09.24. 08:04:23

hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%BCt%C5%91_Andr%C3%A1s

Tudom, wiki, de:
"1980-tól kezdve a Ceauşescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve. "

Hogy jön ez ahhoz, hogy

"Talán épp emiatt nem kerültek elő a fiókból 1989 után a nagy, katartikus művek: ha egyszer a szavak jelentésével megalkudtál, akkor már a cenzúrával is ki tudtál egyezni, akár öncenzúra árán is – egészen egyszerűen az a gyanúm, hogy amit megírtak, az nagyjából meg is jelent."

Szidod Sütőt?
Szégyelld magad, kedves tempetőfi.
Majd ha letettél annyit a magyar kultúra széles asztalára mint ő, nos akkor esetleg valami gyanús gondolatcsíra felüthetné a fejét a fejedben, de addig nem korrekt amit csinálsz.
Nagyon nem.

Éhesló 2010.09.24. 08:21:39

Elolvastam az eddigi postokat.
Érdekes az első kettő.
Tragikus és megdöbbentő a mostani.
Neház a pusztulással, hanyatlással ilyen tömören és adatoltan szembenézni, holott valahol a szívünk(??) zsigereink táján tudtuk eddig is.
Várom a folytatást.

jan 2010.09.24. 08:53:48

Egyszer erről a neptunos témáról írhatna valaki valamit, szerintem ez eléggé fehér folt a magyarországi magyarok számára.

Nekem eddig az jött le, hogy ez a Korda-villában az MSZ(M)P, az SZDSZ, Antall József, a CIA, a Moszad és a Paskai László képviselte katolikus egyház között létrejött titkos, az egész úgymond ellopott rendszerváltás forgatókönyvét meghatározó egyezség romániai megfelelője.

Ez a Korda-villás sztori persze blőd összeesküvés-elmélet. Azt viszont nem tudom, hogy a neptunos szintén ez a kategória, vagy több valóságalapja van.

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2010.09.24. 08:56:25

@jan: Állítólag az RMDSZ titokban megegyezett a neokommunistákkal hogy a magyarokat Romániában csak ők intézik. Vagy valami hasonló urban legend.

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2010.09.24. 08:59:07

1993
Június 15–16. Az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet a tengerparti Neptun-fürdőn nem hivatalos találkozót szervez a román kormány és az RMDSZ részvételével. Az RMDSZ részéről magánszemélyként Tokay György, Borbély László és Frunda György vannak jelen.

www.rmdsz.ro/kronologia.php?dok=8

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2010.09.24. 08:59:59

@Tempetőfi:
Ügyes összefoglaló – gondolom, volt vele némi munkád vele, még akkor is, ha a szakmád folytán a dokumentumokhoz értelemszerűen könnyebben hozzáférsz.

Amit hozzátennék:

Nem kell lebecsülni a húzd meg–ereszd meg politika hatását, a nevelését sem – sőt azt is vegyük figyelembe, hogy EGÉSZEN A VÉGÉIG sokmindenki számára nem volt teljesen világos, hogy a kommunizmus mint olyan, mehet a kukába úgy, ahogy van, vagy érdemes lenne egy emberarcú változatával kísérletezni. Tehát eléggé konfúz volt a helyzet, nem igazán tudta senki, mi lenne adott pillanatban az értelmes mozdulat.

Csak egy jó példa – nem a kulturális, hanem a gazdasági vonatkozásból:

Nyomban a forradalom után törvényerejű rendeletben tiltották meg, hogy rossz minőségű (margarinozott) vajat vagy (szójás) szalámit árusítsanak a népnek! És bazdmeg, senkinek fel nem tűnt, hogy ilyet csak a kommunzimusban csinálnak; jobb helyen a PIACI SZABADVERSENY áldásos hatásának köszönhetően nem azért minőségiek a termékek, mert törvénybe foglaljuk, hogy jóknak kell lenniük, hanem mert a szart a konkurencia egyszerűen kiselejtezi.

Nos, kábé ilyen szinten értette a romániai magyar elit MÉG 1990-BEN IS, hogy mi történik körülötte. Csodálkozol, hogy nem jött össze egy fenékkel a két lovon ülés?!

Szathmáry · www.mandiner.blog.hu 2010.09.24. 09:00:08

Köszi Tempetőfi! Nagyon rendben van ez a poszt.
Javaslok a IV-es után egy V. posztot is a hogyan továbbról.

tempetőfi 2010.09.24. 09:05:33

@kesztió: Lesz erről szó (apropó, dokumentumok: bárki által elérhetőek, csak - sajnos - lusták vagyunk uténa olvasni).
@Szathmáry: nekem is vannak még ötleteim:) De természetesen minden javaslatnak nagyon örülök! Hátha még a végén valami jó sül ki belőle.

Ezekiel 25,17 2010.09.24. 10:29:51

Egy ideig volt egy mítoszunk: a hatalommal hősiesen dacoló, a kisebbségi sorsot méltósággal viselő és kultúráját megőrző magyarság mítosza.

Aztán egyre gyakrabban derül ki, hogy az értelmiség egy (egyre nagyobb részéről), hogy együttműködött a szekuval.

És felmerül az emberben a kérdés: mit tettünk mi saját tereink megőrzése érdekében?

Marad 1-2 szellemi magaslat, vers, pl. Kányádi: Krónikás ének (Illyés Gyulának)...

Tiha 2010.09.24. 11:42:54

Viccessé kezd válni Tőkés & Company kommunizmus megszállotsága. Eltelt már húsz év azóta gyerekek. Egy csomó gondunk és kihívásunk van a jelenben is. Lépjetek már tovább! De tényleg. Van elég munka a most is.

tempetőfi 2010.09.24. 11:49:46

@Tiha: Hát ez az, Tiha (Tihi? - nyakam rá, hogy Czika szólt be). A jelenbéli "csomó gondunk és kihívásunk " épp a múlttal való szembenézés hiányából, illetve az átmentett nómenklatúra mai hatalmi regnálásából is fakad (ebben gyakorlatilag Herta Müllertől Smaranda Enachéig sokan egyetértenek). És a munka nagy része abban állna, hogy ezeket felszámoljuk, eltakarítsuk.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2010.09.24. 12:18:44

off
kedves Tempefői, olvastad már a Herta Müller regényeket?
on

Tiha 2010.09.24. 12:20:55

Ez a ti értelmezésetek. Ez egy kommunizmust nagyon megszenvedett jobbodali értelmiség saját revans harca. Ami rajtatok kívűl, őszintén nem sok embert érdekell. Ok, értjük, elfogadjuk, egyesek nagyon rosszul jártak a kommunizmussal. Mocskúl és értelmetlenül meghúrzolták, megalázátk, elvették vagyonukat, életüket. Másokat meg kihozott a nyomorból, iskolát adott neki, infastruktúrát épített, mezőgazdaságot gépesített, stb. Nem akarom én védeni a kommunizmust, soha vissza nem mennék abba a rendszerbe. Két dolgok akarok mondani: az 1945-1989 előtti korszak megítélése a ti olvasatotokban semmivel sem objektívebb mint az ahogyan a kommunisták értelmeztek az 1945 előtti időket. Teljesen egyoldalúan látjátok, teljesen a státusát elvesztett és most rehabilitált volt elit szemszögéből. Ilyen értelmeben amit ide leírtál az egy jobbos politikai szöveg, és nem hiteles és objektív történelemfeldolgozás.
A másik bajom, és valójában ez a nagyobbik, hogy te és tisztelt EP kéviselő főnököd jobban tennétek ha olyan dolgokkal foglalkoznátok amelyek a választópolgárok életét jobbitják. Jó pozícióban vagytok, de minden használható kommunikációs energiát a múltra pazaroljátok és saját ideológikus revansotokra. Az erdélyi magyar emberek nagy többsége leszarja hogy mi volt 1989 előtt, különösen azt a fajta egyoldalú képet amit ti akartak kierőszakolni. Az erdélyi magyart az érdekli, hogy most hogyan lehet javítani az iskolák, korházak minőségén, hogyan lehet új munkahelyeket teremteni, hogyan lehet az eu-s forrásokat sikeresebben lehívni (na itt pl miért nem segítetek az önkormányzatoknak?) és persze az is, hogy hogyan használhatják anyanyelvűket a közigazgatásban és máshol. Azzal foglalkozzatok amire szükség van, mert közpénzből vagytok fizetve. Elmondom ezt minden probléma nélkül bármelyik RMDSZ-es kollégámnak is. Hagyjátok már a fenébe ezt a revansot.
Ok, a kommunisták meghúrcolták Tőkést. Megértettük. Ő meg most épp elégszer visszaadta a pofot. Lépjetek már tovább. Szükség van rátok a jelenben.

Üdv.

Czika Tihamér

tempetőfi 2010.09.24. 12:33:11

@Tiha: 1. a Tismăneanu-jelentés magyar történészeit egyoldalúsággal (és jobboldalisággal!, Salat Levente volt a vezetőjük, csak szólok) vádolni enyhén szólva gázos - többször kihangsúlyoztam, hogy az ő munkájuk alapján jelzem a folyamatokat; 2. a kommunista múlt feltárása és a jelen anomáliáinak felszámolása nemhogy kizárja, hanem éppenséggel feltételezi egymást. A restitúció (magántulajdon!) kérdése, a nyelvi jogok kérdése, a politikai szocializáció (vagyis a demokráciában és -val élni problémája), a gazdasági és politikai elit lecserélése (szted ki a bánat vezeti most Romániát?), az istenadta nép mentalitásának megváltoztatása (a "közösből lopni nem bűn" elvének leépítése, a közpénzek kérdése, ugye), az anyanyelvű oktatás és kultúra teljessége és autonómiája, a román nagypolitika nemzetállamépítése, nacionalista reflexei stb. mind jelenlegi problémák. És nemhogy megoldani, de megérteni sem lehet ezeket az elmúlt bő hatvan év ismerete nélkül.
Akar a fene revansolni. Nem komcsivadászatot akarok, hanem visszakapni az emberi méltóságomat.

tempetőfi 2010.09.24. 12:35:42

@tempetőfi: És kihagytam a legfontosabbat: a magyar érdekvédelem szervilizmusát.

tempetőfi 2010.09.24. 12:38:01

off
@Pável: Egészében még nem (részleteket a Nobel-díj híre kapcsán már románul olvastam), nekem soha nem sürgős az irodalom (ha három év múlva is beszélnek róla, akkor jó a könyv, vélte Gombrowicz, ezt az elvet nagyon szeressem) - ellenben majd' az összes interjúját, szövegcséjét összeszedtem, megtudni, mi van a fejében.
on

antho 2010.09.24. 12:44:45

@Tiha:
Nahát Tihamér! Nevetséges, hogy pont Ti mondjátok ezt, akik a Mannán minden lehetőséget megragadtok, hogy a Horthy-korszakot szapuljátok.
Ráadásul a Horthy-korszakból már csak egy-két veterán él. A kommerek meg itt élnek velünk, csak mondjuk jóval gazdagabbak, mint én.

hajléktalan kőműves 2010.09.24. 12:45:59

@Tiha:
Ahogy látom, a "csomó gond és kihívás" elsősorban a magyar nyelv grammatikája (szintaxis, ortográfia) felől érkezik. Ezeket könnyen meg lehet oldani. Csak elő kell venni a "Kis magyar nyelvtan" címűt ... Egyébként mér' akar valaki eszet osztani, ha a nyelvet se' bírja? Hm?

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.09.24. 12:49:16

@tempetőfi:

ne olvasson hertamüllert, szar, libsi, nőirománnémetimrekertész, apafeljelentő. fúj. szóval pont ollyan amit pável csipázik. :)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.09.24. 12:51:26

@Talon Karrde:

sütő, a magyar kultúra széles asztalán? muhahahaha. egy szar az egész életműve. hatástalan, idejétmúlt, magyarországi erdélyromantikai vágyakat kielégítő, harmadosztályúan didaktikus szar.

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2010.09.24. 13:13:24

@Grift:
Lehet, nekem tetszett, tudja? Ízlések és pofonok. Én Leslie L. Lawrence-t is olvasok. xD
Most épp Rudas János két könyve következik.
A változatosság gyönyörködtet.

Téglagyári Megálló 2010.09.24. 13:14:57

@Tiha:

"objektív történelemfeldolgozás"

Ammeg micsoda?

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2010.09.24. 13:16:13

@tempetőfi: Szar ügy, ha azt hiszed, hogy nincs emberi méltóságod Tempetőfi, komolyan.

Téglagyári Megálló 2010.09.24. 13:16:47

@Tiha:

"közpénzből vagytok fizetve"

Hehe, én fizetem a közpénzt, nem is keveset, barátom.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.09.24. 13:26:37

@Talon Karrde:

lezli el laurensz, és a változatosság delektál? akkor a változatosság gyönyöre jegyében a szomszéd kutyáját es meghúzza néha?

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2010.09.24. 13:34:37

@Grift:
Nem, azt a kutyát meghagyom magának ha majd erre jár!

gyaloghartur 2010.09.24. 13:52:03

Sajnos, a "Megénekelünk Románia" után nem következett a "Megtáncoltatunk Románia"! Hacsak a mostani vitus(vagy már halál?!)tánc nem lesz az...

Ezekiel 25,17 2010.09.24. 13:52:37

@Grift: azért ezt rajtad kívül nem sokan látják így. Lehet vitatkozni arról, hogy milyen az életútja vagy hogy egyes regényei közül melyik lett jobb-rosszabb, de hogy a 20. század második felének egyik szimbolikus magyar írója lett (jobbak híján), az kétségtelen.

Én nem vettem észre a műveiben "magyarországi erdélyromantikát", örülnék, ha erre példát tudnál mondani, hogy ne csak a levegőbe beszélj.

Vagy szerinted pl. Nádas vagy Eszterházy olvashatatlan művei, bocsánat ömlengései jelentik a magyar kultúrát?

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2010.09.24. 14:03:48

@gyaloghartur:
Szerintem a mostani román kormány a végét járja. Nem éri meg a Karácsonyt.
A legutóbbi szavazásnál amit csináltak az már botrányos (élőben csalni a parlamentben egy fontos törvény szavazásánál).
Sajnos amit most az RMDSZ csinál ezzel a fospárttal (PÉDÉLÉ) az a "forradalom" óta a legnagyobb szégyene.

Tiha 2010.09.24. 14:19:51

@ tempetőfi

Én nem a Tismănianu jelentés magyar történészeit neveztem elfogultnak, hanem téged. Ne terelj. Téged és a főnököd. Ebben a cikkben értékelő mondatok és szavak is vannak. Ott vagy te, ott vagy elfogult. Azokról beszéltem.Tőkésről meg most hadd ne beszéljek, tudod te is.
Bele próbálod erőszakolni a társadalmi reformba azt a szimbólikus ideológiaharcot amit vívtok, de nem működik kedves Szilárd. Ez az egész, a sok kiállítás, meg konferencia, meg sarlókalapácsos banner, meg a sok kommunistázó cikk és beszéd, mind mind egy felesleges, a közösség számára teljesen hasztalan ideológia munka. Energia,pénz és időpazarlás. Ilyen értelmeben semmiben sem különb mint amilyen 1989 előtt volt a helyi pártitkár ideológia beszéde egy egy pártgyűlésen, egy olyanon amire mindenki azért ment el, hogy megbeszéljék az évi termelési mutatókat, de előtte meg kellett persze hallgatni Lenin, Marx, Stalin (őt később nem) aranyköpéseit. Altatónak jó volt.
A ti munkátok nagy része szimbólika, ideológia: Dalai Láma, kommunisták, szekuzás, Biblia-kiállítás, Trianonozás, stb. Az egyetlen valamiféle valódi impacttel járó kiállásotok az a verespataki ügy volt.

Kiváncsi vagyok mikor jöttök rá végre, hogy ez a Tőkés személyes revansérezelmeiből és üldöztetési mániájából táplálkozó szimbolikus politizálás nem fog sok szavazatot hozni, sem aláírst az EMNT esetleges pártként való beíratására. Az emberek leszarják ezeket. Nekik életük van, gondjaik, igényeik.
Ez a fajta jobbos szimbólisztikus revans jobb helyen már kiégett a kilencvenes években. Ideje lenne már valami hasznossal is foglalkozni. Már ha fenn akartok maradni a politikában. Persze, nem muszáj.

tempetőfi 2010.09.24. 14:36:22

@Tiha: "Ez a fajta jobbos szimbólisztikus revans jobb helyen már kiégett a kilencvenes években. Ideje lenne már valami hasznossal is foglalkozni. Már ha fenn akartok maradni a politikában. Persze, nem muszáj. "
Hát, mit mondjak: nem Tőkés írogat publicisztikákat ráérő idejében, miután néhány sikertelen kör után visszavonult az aktuálpolitikából ügyvédi irodába aktát tolni. És harapdálni a régi kenyéradó gazdi kezét, mert az másnak vetette a csontot.

Tiha 2010.09.24. 14:40:18

@tempetőfi

Személyeskedés nélkül nem bírtad volna ki.

tempetőfi 2010.09.24. 14:42:30

@Tiha: Bocs, de te kezdted. És kissé unom már a lekezelő, aggresszíven buta kioktatásaidat, -tokat.

Tiha 2010.09.24. 14:46:51

@tempetőfi

Nem baj ha unod. Én is unom a lekezelő elitista stílusodat. De ettől vagyunk sokfélék.
A kritikát senki sem szereti. De aki közéleti szerepet vállal, az hozzá kell szokjon. Te is, ő is, én is.

Tiha 2010.09.24. 14:53:31

@ tempetőfi

Na nem baj ha unod. Én is unom néha az elitista arroganciádat. De ettől vagyunk sokfélék és ettől zajos az életünk.
A kritikát senki sem szereti. De aki közszereplésre adja a fejét, az hozzá kell szokjon. Te is, ő is, én is.

Tiha 2010.09.24. 14:55:08

@ tempetőfi

Most már nem írok egy harmadikat is mert látom kettő is elment, pedig nekem egyet sem mutatott jó pár percig. Nem szeret ez a rendszer engem :) Bocs az ismétlésért.

tempetőfi 2010.09.24. 15:05:13

@Tiha: Az érdemi kritikával semmi bajom, a kinyilatkoztatott és egysíkú megaszondásokkal viszont nem tudok mit kezdeni.

tsk 2010.09.24. 15:22:51

@Tiha: Szanalmasak a hozzaszolasaid. Nem tudom hogy a "szocialliberalis" vilagnezeted vakit el ennyire, vagy netan magad is erintve vagy a megalkuvo erdelyi magyar elit temaban, de az a sok ferdites tul megy minden hataron. Nem igaz hogy az embereket csak a jelenlegi gazdasagi/tarsadalmi problemak foglalkoztatjak, es mar elfeleljtetek a "kommunizmust". Sokakat igenis foglalkoztat hogy miert kell 4 evente ugyanazokra az emberekre szavazni akik mar a regi rendszerben is jol voltak pozicionalva. Nezzuk el nekik azt a kis hibat hogy mar a kommunizmus alatt is megprobaltak ugyeskedni mert: 1) mar regen volt 2) ezentul majd mas lesz 3) fontosabb hogy jobban eljunk 4) kell a magyar osszefogas. Ez az amivel az RMDSZ (az ertelmisegi elit) mar 20 eve hulyit minket, es ez amire egyre kevesebben kivancsiak, Van egy rossz hirem, ez mar nem fog sokaig mukodni. Mire a regi kommunista idoben szocializalodott, ugyeskedo ertelmisegi elit atadna a helyet es a politikai hatalmat az ujonnan kiokositott fiataloknak (gondolom te is egy aspirans lehetsz), az mar semmive lesz. A hanyatlas jeleit csak a vak nem latja, ennek ellenere azok akiknek a dolga lenne ezt megallitani es uj utat mutatni, kizarolag csak a sajat boldogulasukat nezik (Verestoy, Frunda, Marko soroljam meg?). Tempetofi az irasaival legalabb megprobal ravilagitani hogy miert alakult mindez igy, megha tenni ellene, szerintem nem nagyon tud. A tolvaj elit addig termeli ujra onmagat amig van mit ellopni. Sajnos ez nalunk, Erdelyben vegzetes kovetkezmenyekkel jarhat.

homoródkarácsonyfalváért 2010.09.24. 17:37:53

@Tiha: Kedves Czika úr, maga rettenetesen nagyot téved abban, hogy az emberek lesz@rják azt, mi volt 1989 előtt. Ezt itt Budapesten is megpróbálták, sőt nemcsak megpróbálták etetni a néppel. Lett belőle Gyurcsány, meg a 2004. dec. 5-i népszavazás gyásza. Nagyon örülöm, hogy Tempetőfi Erdéllyel foglalkozik. A múlt ismerete nélkül nem maradnak meg a közösségeink.
Kedves Mandiner, aminek nem örülök, hogy a szinvonal egyre inkább gyenge. A Reakciós időkben ez az egész sokkal jobb volt, magukat elhagyták.

Éhesló 2010.09.24. 18:08:44

@Tiha: bocsi, hogy belevau, de ez az szdsz-es duma itthon sem volt elég 20 évnél tovább.
Az embereket érdekli az erkölcs, a jövőjük és ennek okán a múltjuk is, nem csak a sör a hűtőben.

kündü 2010.09.24. 18:18:21

EZEK UTÁN

-nagyarcú góbék -

megkérdezem:
KI A TÁPOS, ki az "egydimenziós magyar", rohadék kollaboráns nemzetárulók??!

Após szeme Sepsisztgyörgyön is vérben forgott attól, amit ITT FIRKÁLTOK,

GAMATOK!

kündü 2010.09.24. 18:26:30

@kesztió:

Nelked KUSS van, erős kötelet kapsz,
aztán mehet Trajanus és Decebal után.

Nekünk marad Attila,Irnoik, Dengezik, Batbaján , Álmos, Árpád, Kurszán és Bajik- meg Hunyadi Matyi...

A moldvát és Havasalföldet 1080-tól a BESENYŐK, 1160-tól a KUNOK uralták úgy 1420-ig,
onnan a magyarok(Hunyadyak 1490-ig), onnan az oszmánok 1878-ig.

HOL VANNAK AZ OLÁH IDENTITÁSÚ -VÉRSÉGŰ parasztok?

Erdélyben. De csak 1272 óta. Törpe minoritásként...

kündü 2010.09.24. 18:29:15

@Tiha:

Bizony, ez a MAGYAR RENDSZER nem szeret téged, te hülye,

aki nustyu-bérenc nemzetáruló vagy, hogy forgassam meg benned a görbe handzsárt...

Tiha 2010.09.25. 00:14:08

@tempetőfi

Most engem inspirált cikkre egy vitánk. Majd meglátod.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.09.28. 19:22:01

Tempetőfi, tudnál nekem mesélni arról, hogy kifajta-mifajta ez a Mogyorós Sándor? Annyit találtam róla, hogy a Georghiu-Dej vonalat erősítette az RKP-ban, még a tisztogatás után is. És vége. Valami egyéb, wikipediánál hitelesebb adat róla?

MariaésCabi 2010.10.05. 18:58:46

"Mondjuk, az egyetemi csúcsvezetésben (BBTE) helyet kapó professzorok szervilizmusán nem csodálkozom, más esélyük hatalmi pozícióba kerülni nemigen lenne (például amennyiben kizárólag a magyar oktatói kar választaná őket, aligha díszelegnének ott)"

Valszeg tudod jól, hogy 2004 óta a magyar tanári kar választja meg saját vezetőit és csúcsvezetőségbeli képviselőit, az más kérdés, hogy mekkora a mozgásterük. Ja: és a mostani vezetőség állítólag nem is volt rossz választás... Nem áll jól mindenkinek beállni a hantz-i papagájkommandóba, tőled főleg nem ezt vártuk!!!!

MariaésCabi 2010.10.05. 19:00:12

a mostani vezetőségen a magyar vezetőséget értem, mert Marga egy óriási g...ci