A kommunizmus kísértete köztünk járt
Szubjektív utánlövés a Biszku-film nagyváradi bemutatója kapcsán.
Van egy román vicc, amit minden erdélyi magyar mintha értene. Ștefan cel Mare (III. István, Moldva fejedelme [1433–1504]) csata után megbont egy csomag kekszet, odakínálja katonáinak: Biscuiţi? [olv.: Biszkuic?] Mire a katonák: Biscuim, Măria Ta [olv.: Biszkuim, Möriá Tá]. Lefordítani nem, magyarázni talán lehet a viccet. A keksz románul biscuiţi, ám úgy végződik, mint egy többes szám második személyű ige. Így aztán a kínálást félreértve a katonák szolgai módon kekszelnek. (A biscuim formáját tekintve többes szám első személyű igére hajaz, csak épp értelme nincs.) Erőszakoljuk meg a poént: - Kekszet? [Kekszeltek?], - Kekszelünk, Felség, hahaha.
A Biszku-film erdélyi vetítései után ez a vicc motoszkált bennem, és nem csak a névziccer miatt. A nagyváradi vetítés előtt fél órával Fruzsiékkal a kolozsvári bemutató utáni megjelent kritikákat próbáltuk megérteni, Szakáts István a Transindexen döngölte a sárga anyafődbe őket, később a Trindexes főredakt and Co. is megszólalt, enyhén fanyalgó kritika jelent meg a Filmtett filmes portálon, a Reflektórium stábjából PAZS érvel a film fontossága mellett. A megjelent sajóbeszámolók inkább a filmet mesélték el (körítéssel együtt, hogyaszongya letiltották stb.).
Tőkés László EP-alelnök, mellette a kávézó tulajdonosa, Mostis Gergő
Mintha Erdélyben felülről/kívülről néznénk ezt a filmet, a témáját, '56-ot, a kommonizmust, ti főztétek, hát egyétek, de Tamás és Fruzsi ezt elbénázta, felhorgadt bennünk a filmesztéta, akárha Eminem karakterszínészi képességeit boncolgatnánk, ilyen.
Mert, ugye, ez nem a mi kommunizmusunk, a mi kommunizmusunk román kommunizmus volt, bezzegkommunizmus, a kisebbségi sorsban súly alatt nőtt a pálma, a nem lehet heroizmusa hevített, az erdélyi magyarok indulásból bűntelenek: azt mondjuk, román elnyomás, és ezzel mindent megmagyaráztunk.
Beszélgetés a film készítőivel
Ezt hívják önbecsapásnak. Majd' kétmillió erdélyi magyar ezt hazudja magának a múltjáról, majd' kétmillió erdélyi magyarnak nincs köze saját múltjához, majd' kétmillió erdélyi magyar 1956-ot határon túli eseménynek tudja, bár büszke rá és érzelmileg megérinti október 23-a, fejében ott a határ. Majd' kétmillió erdélyi magyart sikerrel gyúrt át romániaivá a mi kommunizmusunk.
Nem igazán beszélünk arról, hogy az 1956 Romániában is következményekkel járt, többek között 1959-ben a Bolyai Tudományegyetemet emiatt sikerült megszüntetni. De hát azt is a románok csinálták, Ion Iliescu elvtárs vezényelte le, akit fél évszázaddal később az erdélyi magyarok nem elhanyagolható része megválasztott, legyen a demokratikus állam feje, hadd büdösödjön a szép, új világ. Már megint kekszeltünk ezerrel.
Mi, erdélyi magyarok mind egy szálig hősök vagyunk, még a román forradalmat is magyar csinálta, mi, erdélyi magyarok nem szeretünk azzal foglalkozni, hogy a koma besúgó volt, feldobott az üzemi szekusnál, mi, erdélyi magyarok betapasztjuk a szemünk, fülünk, ha szent teheneinkről kiderül, hogy az állambiztonságnak daloltak, vagy hogy a papjaink rólunk és egymásról jelentettek, mi, erdélyi magyarok nem építettük az aranykorszakot (vagy ha igen, akkor politikai fogolyként), nem vettünk részt tevőlegesen a diktatúra fenntartásában, nekünk a romániai magyar párttitkárhoz, a néptanács magyar elnökéhez, a magyar agitproposhoz, a magyar újságíróhoz, a magyar belügyishez, a magyar funkcionáriushoz semmi, de semmi közünk, és mivel ő a szomszédunk a mai napig, ezért neki sincs köze akkori magához. Az erdélyi magyarság számára saját történelme Trianontól 1989-ig (kisebb megszakítással, de az magyar világ volt) gyakorlatilag vakfolt. Számunkra Trianon óta eddig minden hatalom idegen hatalom volt, mi mást tehettünk, kekszeltünk.
Fruzsi kérdésére Tőkés válaszol, Turul főredaktor rögzít
Legendáriummal helyettesítjük a történelmet, mert ha saját történeteinkből kellene összerakni a közelmúltat, alighanem elmaradna a katarzis. A Biszku-film azért nem élt annyira Erdélyben, mert mi nem vagyunk hajlandóak elhinni, hogy a gonosz banális, melegítőben viszi le a szemetet, a mi gonoszunk gonoszgonosz, ráadásul román is, aki ősi szent földünkön bocskorával tapossa szét templomainkat és iskoláinkat, a mi gonoszunk, valljuk be, hasonlít egy B kategóriás vámpírra, a mi gonoszunkban még csak tragikum sem rejlik, a tragikumot mi hordozzuk, magyarnak megmaradni, ez a mi érdemünk, mi, erdélyi magyarok tragikus és büszke magyarok vagyunk, Tündérország lakói, mi nem kötünk különalkut az ördöggel.
Dehogynem.
Ha jön a vezér, kekszelünk.
