A kép regénye
2010. szeptember 13. írta: rajcsányi.gellért (ergé)

A kép regénye

  Hetven éve fedezték fel a Lascaux-i barlangot - hetven éve ívelt fel a modern képregény nemzetközi pályafutása. Mióta létezik a képregény műfaja, és egyáltalán: művészet-e a képregény?

  Művészet az, ha jól csinálják. És ha hozzávesszük, hogy amit a Rákosi-rezsim betiltott az ötvenes években, az csakis jó dolog lehet - márpedig a képregényt betiltották -, akkor hozzátehetjük: a képregény jó dolog és szeretjük. Nem csak ezért, persze.

  Profán gondolat-e, ha azt mondjuk: a képregény egyidős a művészettel? Mi több, ha az állítjuk: a Lascaux-i barlang falfestményei is képregények? Lascaux-ban a képregények nagy részéhez hasonlóan minimalista eszközökkel ábrázolt akciójeleneteket látunk, ahogy a vadászok a bölényeket üldözik. Ne felejtsük el persze, hogy ezeknek a képeknek kultikus szerepük is volt.

  Ugorjunk a kultúra történetében több ezer évet: akkor sem a profanizálás mozgat, amikor azt állítom, hogy a középkori egyházi és világi művészet számos alkotása, a középkori templomok freskói, a kálvária jelenetei is végső soron képregények voltak. Hogyan máshogy értették volna meg az analfabéta tömegek a biblikus történeteket, Jézus példabeszédeit, ha nem az egymást követő statikus képek sorozatával?

  A napokban Skóciában jártam, eljutottam A Da Vinci-kód című lektűr által világhírűvé vált Rosslyn-kápolnába is: ebben a szokatlan domborművekkel, szobrokkal díszített gótikus kápolnában többek között a hét főbűnt és a hét erényt is plasztikus szituációk ábrázolásával magyarázták el az egykori és mai látogatóknak.

  A középkori világi művészet egyik kiemelkedő alkotása a Bayeux-i szőnyeg: a Hódító Vilmos 1066-os angliai partraszállását megörökítő kárpiton lovagokat irányító várurak, csatázó katonák, földeket művelő parasztok láthatók, ráadásul a szőnyegre szőtt képek között szövegek is magyarázzák az eseményeket.

  A diadalmas Egyház évszázadai után aztán fordult a kocka: a protestantizmus és a felvilágosodás megjelenésével egy időben egyházellenes propagandára is felhasználták az addigra már könnyen másolható és terjeszthető képsorokat. A minden bizonnyal tisztes anglikán Francis Barlow 1682-ben Egy borzasztó, pokoli pápista összeesküvés igaz története (A True Narrative of the Horrid Hellish Popish Plot) címmel leplezte el Róma rosszban sántikáló híveit: a képeken verekedés, fenekelés, sötétben bujkáló reakciósok összeesküvései láthatóak, szóbuborékok segítségével.

  A tömegmédia és tömegkultúra kialakulásával persze kommercializálódott a műfaj. A modern képregény a 20. század terméke: a két háború között az Egyesült Államokban jelentek meg a popkultúra bizonyos szegmenseit máig meghatározó képregények, képregényhősök, Batmantól Supermanig. A világháború után Európában is elterjedt ez a népszerű műfaj, különösen Franciaország ontotta magából a különböző képsorokat: kinek az ifjonti életéből maradt ki az Asterix, Tintin vagy Lucky Luke? És nem csak a gyerekek szórakozásáról szólt a műfaj: gyerekkoromban sorra olvastam azokat a francia, olasz eredetű képregényeket, amik igényesen dolgozták fel történelmi személyiségek életét, Napóleontól Vasco da Gamáig, Ibn Battutától Diego Cortesig. És mindezeken kívül: az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlődtek a szerzői képregények, ahol a grafika és a szöveg együttesével művészi szintű alkotások jöttek létre.

  Ezek nagy részével a magyar közönség nem találkozott, nem is találkozhatott. Hogy megértsük, hogy a legtöbb nyugati országgal ellentétben Magyarországon miért nem vált eddig elismert, komoly, felnőtt műfajjá a képregény, az előző rendszer kultúrpolitikájához kell visszanyúlnunk. Dunai Tamásnak a Médiakutatóban megjelent tanulmányában (Képregény Magyarországon) olvashatunk arról, hogy 1950-ben Finogenov szovjet esztéta 1950-ben, a Fészek Klubban kijelentette: a képregény imperialista csökevény. Erre Rákosi Mátyás leparancsolta az újságok oldalairól a képregényt. Az addig nagyjából a nyugati fejlődéssel egy utat bejáró magyar képregény álomba szenderült, és csak az '56-os forradalom után jelenhetett meg újra legálisan. Furcsa mód talán az enyhülés kissé perverz jelének tekinthetjük, hogy már 1957 januárjában megjelenhetett a Pajtás magazinban egy képregény, a Winnetou.

  A képregények azonban csak egy alku árán jelenhettek meg: csak csak az adaptációs képregények megjelenését engedélyezték. Dunait idézve: „Az adaptációknál viszont kizárólag a szórakoztatás és az adaptált mű propagálása volt a cél. A rendszerváltás előtt nem jelenhettek meg szerzői művek, és ez volt a legfontosabb tényező abban, hogy a képregény nem érvényesülhetett önálló médiumként. Ezzel együtt és főként emiatt hiányzott a világra való reflektálás, ami az amerikai comicsban, a francia–belga bande dessinée-ben és a japán képregényekben (manga) gyakran megjelent. A képregényalkotók nem adhatták elő saját történeteiket és gondolataikat. A képregény propagandaeszközként, valamint az adaptációk révén egy a könyveknél alacsonyabb rendű (vagy legalábbis annak tartott) népnevelő és népművelő eszközként funkcionált. Egyértelmű üzenetek jellemezték, és főként az alábbi szerepeket töltötte be: irodalmi és filmadaptációk, ismeretterjesztés, propaganda, reklám. Bármilyen típusú is volt, igen szűken mérte az értelmezés szabadságát”.

  Amellett, hogy elismerésre méltó a Fülesben vagy más helyeken megjelenő Jókai- és Gárdonyi-adaptációk színvonala, látható, hogy a képregény évtizedekig tartó hazai lekorlátozása, lefokozása vezetett el ahhoz, hogy a magyar képregény nem tudott eddig felnőni nyugati társaihoz.

  A rendszerváltás előtt már megjelent egy pár külföldi képregény, magam is az Alfa magazin nagy olvasója voltam. Azonban téved az, aki szerint a képregény műfaja kimerül a Pókemberben és társaiban. Az elmúlt tíz évben már Magyarországon is felnőtt egy új nemzedék, képregényrajzolók, grafikusok egész sora, akik remek színvonalú szerzői képregényekkel szolgálják ki a lelkes szubkultúrát és a nagyközönséget.

  Ma többek között a Képregény.net és a Magyar Képregény Akadémia honlapján ismerhetik meg az érdeklődők a magyar szcénát. A teljesség igénye nélkül néhány kedvencem: Gróf Balázs - többek között - a Pesti Estben megjelenő Butapest sorozata kavar meg különböző társadalmi jelenségeket; az egykor a Reakcióba is képregényt gyártó Futaki Attila művészi képregénye a Magvetőnél jelent meg (és most már a Disney-nek dolgozik); de Göndöcs Gergelyről vagy a Fekete Macskáról se feledkezzünk meg.

  Ahogy Csordás Dánielről sem: a különböző képsorai mellett saját életét is képregényekbe öntő grafikus is a kedvenceim közé tartozik. Nem utolsósorban azért, mert az örökérvényű Burzsoá Nyugdíjasok tagjaként az elmúlt húsz év kevés valódi PUNK produkciójának egyikével bosszantotta a lakosságot. Zárjunk a Bunkó Pestiekkel!

*

A képregényekről beszélgetünk ma fél négytől Bátorfy Attilával és Vízy Dorkával a Kossuth Rádió Közelről című műsorában.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr12292627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2010.09.13. 15:53:50

"Hogyan máshogy értették volna meg az analfabéta tömegek a biblikus történeteket, Jézus példabeszédeit, ha nem az egymást követő statikus képek sorozatával?"

Ez a képregények melletti, vagy elleni érv? .)

Téglagyári Megálló 2010.09.13. 16:10:50

@elGabor:

Ezt az analfabéta hívőkről szóló eszmefuttatást először boldogtalan emlékű komenista irodalomtanáromtól hallottam. Mert persze az olvasott értelmiségi átlát a szitán, amit a Csúf Egyház tart elé. Jáj.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.09.13. 16:14:14

@Téglagyári Megálló: ?

tényszerűen analfabéták voltak a középkori tömegek, és tényszerűen képekkel magyarázták el nekik a bibliai történeteket. Én meg a komenista történelemszemlélet :)

Téglagyári Megálló 2010.09.13. 16:18:38

@rajcsányi.gellért (ergé):

A hit nem az olvasnitudáson múlik, csak arra próbáltam célozni.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.09.13. 16:27:00

Tintin megalkotója nem BELGA volt??

Középkorban analfabéták liturgikus nevelésére ott voltak a morality play-ek is.

Ja, mégegy középkori képregény: Képes Krónika

disfear 2010.09.13. 16:29:05

És ha valakinek kedve szottyant többet olvasni erről a dologról, ajánlanám ezt mindenkinek:
www.libri.hu/konyv/a-kepregeny-felfedezese-1.html
Egyszerűen zseniális.

jan 2010.09.13. 16:39:38

Gellért, áruld már el, hogy csinálod, hogy szinte minden hétvégén másik európai városba utazol?

A munkahelyed ilyen? Vagy minden külföldi városban vannak spanjaid? Irigyellek, na;)

tewton 2010.09.13. 16:42:25

@rajcsányi.gellért (ergé):
ez mind igaz, de nem következik belőlük semmi.
"tényszerűen képekkel magyarázták el nekik a bibliai történeteket."

lószart, mama!

a képek csak _emlékeztettek_ arra, amit a misén hallottak. a misén nem magyaráztak, ált. nem hivatkoztak a képekre. azok a képek önmagukban _SEMMIT_ se mondanak. látsz egy nőt kisbabával, furán öltözött férfiakat, csoportképeket, háromszöget szemmel, birkát zászlóval. ez mind csak illusztrál, de nem _magyaráz_ meg semmit, pláne, ha nem tud valaki olvasni.

gróf balázson meg egyre inkább eluralkodik egy anarcho-bolsi-proli mentalitás. régen még vicces volt.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.09.13. 17:30:30

gellért, menjél szabira! szakadék mélyen teljesítesz magad alatt. buta írás.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.09.13. 17:31:55

@tewton: a képek emlékeztettek, megmutatták, magyarázták stb., így van.

a lényeg, amiről a rádióban is beszéltünk, hogy a képsorozatokkal (és szövegekkel) való történetmesélés ősrégi műfaj, amely mind a régi századokban, mind a jelenben magas művészi értékkel is bírhattak/bírhatnak. Így a legjobb képregényeket megilleti a magasművészet jelző. A képregény nem = Superman meg Mikiegér.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.09.13. 17:35:31

@rajcsányi.gellért (ergé):

"legjobb képregényeket megilleti a magasművészet jelző"

bazmeg, ezen már csak röhögni lehet.
gizellás kulturhitvallás :)

osborne 2010.09.13. 17:37:19

@tewton: Pár esetet leszámítva GF nekem mindig annak tűnt :( - ez persze nem veszi el: tud rajzolni

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.09.13. 17:48:52

@tewton: logikus egyébként, hogy vannak rosszabb időszakai egy karikaturistának, de GB 10 év után is sokszor meg tudja mondani a frankót a 3 képkockában.

tewton 2010.09.13. 18:58:55

@rajcsányi.gellért (ergé):
meg tudja, de ez már csak inkább "olykor meg tudja". az elejétől követem a karrierjét, és hanyatlik a szinvonal sztem. tematikában sokszor már sasjózsi (pina, dugás, effélék). lazán mehetne a mancsba vagy a 168 órába, ideológiailag is passzol. egyre fáradtabb a faszi, ez a fenti gördeszkás poén már tényleg a proli kategória, kb. egy szóvicc megrajzolva egy netes hülyeség után. ennél sokkal jobb is volt. és ha eddig az elmúlt 4 évben gyenge volt B, akkor nem tudom, mi lesz. persze lehet, hogy "a humor ellenzéki műfaj" és egy anarchoballib számára nehéz volt ellenzékinek lenni a mszp-vel szemben :(

Alfőmérnök 2010.09.13. 21:35:45

Atyaég, mi folyik ma itt, Nato-lokátort a Zengőre (pfff) + grófbalázsisták. Na csá, ennyi elég is volt.

A nép fia 2010.09.13. 22:09:04

A '90-es évek elején megjelentek az amerikai képregények nálunk is, Batman, Superman, később a Trans Formers (igen, külön írták!) és Pókember, X-MEN, valamint az ömlesztett Marvel Extra.

Sajnálom, hogy kihaltak. Nem volt rájuk elég nagy kereslet. Aztán bejöttek a Star Wars-ok úgy 98-99 táján, de pár érdekesebb történet után (Sötét Birodalom 1-2, Timothy Zahn-feldolgozások) esett a színvonal, és ezek a "Star Wars Mesék" nagyon limonádék.

Az Ultimate X-MEN (Újvilág) egész érdekes lett volna, ha hagyják kibontakozni. Most a tapion.tk oldalon olvasható kb. onnét, ahol a kiadás abbamaradt. A többi Ultimate-sorozatról nem tudok nyilatkozni.

Mindenesetre a legjobban a régi X-MEN-t sajnálom, ami az amerikai Uncanny X-MEN füzeteit hozta el 2 in 1 csomagolásban, bár a történet néha ide-oda ugrált, és sokszor csak úgy belenyúltak 1-1 nagyobb etapba (Főnix halála, Inferno, Mutánsok végzete, stb.), és nehezen lehetett követni az eredeti sztori ívét. Ha bárkit érdekel, akkor a nitro1.fw.hu -n olvasgassa! A vadföldi kaland után folytatódik, ahol 1997-ben függőben maradt. Nagyon izgalmas, ahogy gyak. egy reboot-ot látunk.

maxwell murder 2010.09.14. 00:29:34

BUNKÓ PESTIEK!!BUNKÓ PESTIEK! egyszerűen zseniális...

losonczielvtárs 2010.09.14. 01:11:40

milyen érdekes ez a mandiner, OV éppen államosítani készül a magánnyugdíj-pénztárakat, itt az új médiatörvény, kuratorok, stb, de erről ezen a blogon egy büdös szó sem esik :)

adamkukorica 2010.09.14. 08:00:09

A mai kínálatból azt hiszem a parkocka.hu oldalt is érdemes megemlíteni. 5 Rajzoló munkái láthatóak napi rendszerességel: Bélabátyó, Göndöcs Gergő, Grafitember, Marabu és Plá.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.09.14. 08:45:03

Bátor vállalkozás pár bekezdésben összefoglalni a képregény történetét, de ezért inkább dicséret illeti a szerzőt. :)

Nem akarok belemenni hosszas elméleti fejtegetésbe, de mindazok, amiket felsorolt (és még sok minden más, hieroglifák, görög vázák, triptichonok, az egyik hozzászóló által is említett képes krónikák, stb, stb) nem tekinthetők képregénynek, legfeljebb annak előképeinek, előfutárainak. Arról tanúskodnak, hogy az emberiség történetében mindig is létezett a képekkel való kommunikáció, és igen, ahogy megint csak a kommentekből kiolvasható, ennek lehetett szakrális vagy "emlékeztető" célja is.

Mindezeket együttesen nevezik francia teoretikusok "narratív figurációnak".

Az, amit képregénynek nevezünk, a 19. század elején alakult ki, a genfi Rodolphe Töpffernek köszönhetően. Az 1830-as években adta közre képes történeteit, amelyek már a mai olvasó számára is egyértelműen képregénynek tekinthetők - kivéve, hogy ő nem használta a középkori festészetben és az angol karikatúrában elterjedt phylacterát, amelyből kifejlődött a szóbuborék. Ezt Winsor McKay vezette be a Yellow Kidben, valamivel a századforduló előtt.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy maguk a képregényt jelentő szavak egytől-egyig 20. századi képződmények (comics, bandes dessinées, fumetti, tebeos - sőt, a mi képregény szavunk is az 1920-as években született, de csak az 1950-es évektől terjedt el az általános használata).

Tintin valóban 100%-ig belga képregényfigura, mint ahogy Lucky Luke kitalálója (Morris) is belga volt. Tényleg helyesebb "francia-belga" képregényről beszélni, de ennyi belefér egy ismeretterjesztő szándékú cikkbe.

Annak a kommentelőnek, aki a "Trans Formers"-t vette a 90-es években: nem írtuk sosem külön, hanem a cím volt olyan hosszú, hogy csak két sorban fért el - ahogy az eredeti is. Kötőjellel pedig kicsit hülyén nézett volna ki. :) Eleinte egyébként egyes számban használtuk, Transformerként (én voltam a lap szerkesztője, ezért emlékszem erre viszonylag pontosan).

Dr. Otto Von Schnitzelpusskrankengescheitmeyer 2010.09.14. 08:45:58

Barlangrajzoknak kultikus jelentése? Frászt. Pont azért rajzolgattak oda, mint manapság: ecsém mekkora királyság ez a bölény. Iííímádom a bölényeket.

MagyarZizzi (törölt) 2010.09.14. 10:14:34

Nagyon jól esett olvasni ezt a posztot, miután az utóbbi időben tucatszám kaptam a megrovásokat, hogy miért olvasok én képregényt, hiszen az csak hátsó-nevadai farmersuttyóknak való, akik olvasni sem tudnak. Esetleg pedofil japán tatáknak. Köszönöm, hogy igazoltatok!

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.09.14. 10:42:44

@NeroBlanco: köszi a kiegészítéseket, valóban, ekkora terjedelemben csak néhány szempontot lehet felvillantani a képregény és előzményeinek a történetéből, és nem jut idő és hely számos finomabb kifejtésre. A szándékom az volt - és a rádióban is erről beszéltünk -, hogy felvázoljuk: a képregény jóval komolyabb, és előképeivel együtt jóval régebbi műfaj, mint ahogy azt sokan itthon elképzelik. A jelenlegi hazai hozzáállás oka jórészt az előző rendszer kulturális cenzúrája lehet.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.09.14. 13:36:42

@rajcsányi.gellért (ergé): Jórészt - valóban, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy már jóval előtte lemaradásba kerültünk. Noha a legtöbb nyugat- és közép-európai országgal nagyjából egyszerre, az 1860-as években kezdett elterjedni a képregény Magyarországon - hála Jókai Mórnak, aki elsőként írt és rajzolt képregényeket az Üstökösben -, és az 1930-as évek közepéig is többé-kevésbé szinkronban volt a környező országokkal, hiszen ekkor érkeztek meg először hozzánk is a legismertebb amerikai figurák, ezek a II. világháború előtti és alatti években száműzve lettek. Mivel pedig még nem volt idő annyira "hozzászoknia" a képregényhez a nagyközönségnek, mint mondjuk Olaszországban vagy Franciaországban, nem léptek az embargó alá került nyugati sorozatok helyébe hazai gyártású művek. Aminek persze az is volt az oka, hogy a sajtóban dolgozók (írók, rajzolók) jelentős része akkoriban nem is kaphatott munkát.
Úgyhogy a képregénytelenség gyökerei még mélyebben húzódnak nálunk.
Az elmúlt 6-7 évben nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy bepótoljuk a lemaradásunkat, de nagyon nehezen megy, sok türelem kell hozzá. Én személy szerint mindenesetre úgy érzem, hogy legalább az elutasítottság és a lenézettség oldódik valamelyest, és ,ps már csak érdeklődés hiányával, az egyéb szabadidős tevékenységek konkurenciájával, az áldatalan könyvterjesztési helyzettel és a gazdasági válsággal kell megküzdenünk. :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.09.14. 17:06:44

A Bayeux-i faliszőnyeg valóban képregényszerű: volt alkalmam végigmenni a 70 méteres szőnyeg elött…
A "beállítások" egymást követik időrendben - elmesélik, miként lett "Guillaume le Bâtard"-ból, "Fattyú Vilmos"-ból Normandiában második, majd Angliában Első Vilmos, a Hódító…
A falikárpitot felesége, Matild (Flandriai) és nyilván udvarhölgyei készítették.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.09.14. 17:12:36

A második kommentem megérkezett - de hol az első a linkekkel???

Bell & Sebastian 2010.09.14. 17:34:29

@Mormogi Papa:
Mormi, egyszerre csak három linket vesz be az érzékeny gyomra. Most kezdheti a kályhától.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.09.15. 19:00:54

@Bell & Sebastian: Köszönöm az infót. Ahány blog, annyi szokás :-(((
(Remélem, csak K-val...)
Nem írom ide, a tárgy megérne egy külön posztot. De Maga honnan ismer engem?
Na jó, választ nem itt várnék.

Jánoska12 2011.02.14. 12:50:21

Ha már képregény és művészet. Az irodalom művészet. A képregény is művészet. De az irodalom és a képregény kombináció is művészet?
www. konyv-konyvek. hu/ a_koszivu_ember_fiai_kepregeny_jokai_mor_korcsmaros_pal
süti beállítások módosítása