A kormányváltás óta eltelt hetekben, hónapokban sorra jöttek azok az információk, amelyek arról adtak tanúbizonyságot, hogy az új Fidesz-kormány nem kímél senkit és semmit, amikor saját emberei közigazgatásba történő bebetonozásáról van szó. És bár korábban magam is megírtam, hogy számos személyi döntéssel nem tudok azonosulni, azonban azokkal a riogató hangokkal sem tudok mit kezdeni (bár motivációjukat már jól ismerhetjük), amelyek szerint az állami érdekszférába tartozó cégek, intézmények élén történt személyi változások egy abszolút, egyszemélyi diktatúra kialakulásának első jeleiként értelmezendők. Ezek a változások ugyanis a demokratikus politika természetes velejárói, elég, ha csak egy-egy amerikai vagy nyugat-európai adminisztrációváltás zajos személyi változásaira gondolunk.
Azonban a közhiedelemmel ellentétben számos, korábban a szocialista kormányzat által pozícióba helyezett ember maradhatott meg a helyén vagy került más fontos bizalmi posztra. A sok és látványos személycsere mellett ezek persze kevésbé látványosak, azonban az értő és figyelő közönség számára egy idő után már úgy tűnhetett, hogy a Fidesz káderhiánnyal küzd.
Csak néhány példa: A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nyolc irányítóhatóságából (IH) csupán három élén történt személycsere, a fennmaradó IH-k élén továbbra is az eddigi vezetők dolgoznak tovább.
A Mavir igazgatóságának elnöke továbbra is az a Molnár Károly, aki a Gyurcsány-kormány K+F ügyekért felelős tárcanélküli minisztere volt. Az igazgatóság elnökhelyettese Hatvani György, aki 2006-ig a Kóka János által vezetett Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára volt. Az igazgatóság tagjai között pedig megtaláljuk Szalay-Berzeviczy Gábort, az SZDSZ egykori parlamenti képviselőjét is. Az augusztus elejétől a MÁV élén vitézkedő Szarvas Ferenc pedig korábban az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatói tisztségét töltötte be.
Számtalan esetben a korábbi nem első számú vezető, tehát nem kívülről jövő ember vehette át az adott szervezet vezetését, mint például a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, az Országos Választási Iroda, vagy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal esetében. (A részletes lista itt található).
Tapasztalható kontinuitás az infokommunikációs államtitkárság felügyelete alá tartozó intézményeknél is. Az állami informatikai projektek nagy részét projektgazdaként irányító Kopint-Datorg Zrt. élén továbbra is az a Pásztory Tamás található, aki közismerten jó kapcsolatokat ápolt és ápol a korábbi MeH-államtitkárral, a szocialista Baja Ferenccel (egy ideig tanácsadója is volt). Pásztory nevéhez fűződik a nemzeti digitális közműként elhíresült állami szélessávú internet-fejlesztési projekt, amelynek szakmaiatlansága és eltúlzott költségvetése miatti visszavonására Fellegi Tamás már miniszterjelölti meghallgatása során ígéretet tett. A cég vezérigazgatója az az Oláh István György, aki a Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központjának volt elnöke az előző kormány idején, 2008 augusztustól pedig az APEH informatikai elnökhelyettesévé avanzsált (e poszton Kalmár István váltotta a kormányváltás után).
Az idén januárban még Nyitrai Zsolt által is szocialista ejtőernyősnek aposztrofált korábbi informatikai szakállamtitkár, Bódi Gábor is megmaradhatott a Puskás Tivadar közalapítvány ügyvezető igazgatói székében, ahová egyébként a szocialista rendszerre oly jellemző körülmények között került (Bodoky Tamás kiváló cikkét is érdemes elolvasni). A MeH szakállamtitkársága (éppen Bódi vezetésével) még az előző év végén írt ki pályázatot a megüresedett ügyvezető igazgatói tisztségre, amelyen két pályázó indult. A Puskás szakmai felügyeletét ellátó(!) Bódi és egy máig ismeretlen személy. Tömören és velősen annyi történt, hogy a szakállamtitkár elkészítette a pályázati kiírást és helyzetéből fakadó előnyét kihasználva rögtön el is indult rajta (mint látjuk, sikeresen).
Mindezek fényében minimum kétségesnek találom a szocialisták elnökének legutóbbi szavait, melyek szerint „a kormány eddigi tevékenysége [...] a demokrácia elleni támadás első száz napja volt.”
Forrás: az érintett szervezetek holnapjai, valamint sajtóhírek
