LMP-s virrasztás az indulásért
Ma 16 óráig adhatják le ajánlószelvényeiket az október 3-ai önkormányzati választáson indulni szándékozó jelöltek. Sokkal kevesebben állhatnak rajthoz októberben, mint korábban, s csak részben a képviselői helyek számának radikális, a nagyobb települések és a megyék esetében közel 50%-os (nagyon helyes) csökkentése miatt. A másik ok az ajánlószelvény-gyűjtési szabályok jelentős szigorodása: a korábbi 35 helyett csak 16 nap állt a jelöltek rendelkezésére a gyűjtéshez, ráadásul a főpolgármester-jelölti induláshoz négyszer annyi ajánlásra van szükség, mint négy éve. Így aztán csak az utolsó pillanatban dől majd el, hogy a fideszes és a szocialista aspiránson kívül lesz-e egyáltalán más induló a fővárosban (erre - csökkenő valószínűségi sorrendben - Staudt Gábornak, Jávor Benedeknek és Schmuck Andornak lehet esélye).
A 2010. évi L. törvény elfogadásával a kormánypártok erős belépési korlátot emeltek a hazai politikai piacon. A szükséges ajánlások mennyiségének növelése, a gyűjtési idő csökkentése egyértelműen azoknak kedvez, akik jól szervezettek és sok aktivistájuk van. A belépési korlátok emelése mindig kedves a már piacon lévők szívének, legyen szó taxisokról vagy éppen informatikai nagyvállalatokról, viszont össztársadalmi szempontból nézve veszteségekkel jár. Tudja ezt a Fidesz elnöke is, Orbán Viktor többször beszélt monopólium-ellenességéről, Oroszország vonatkozásában épp úgy, mint amikor 2007-ben Tusnádfürdőn a baloldalt ostorozta:
„Monopolista. Vagyis a monopóliumok barátja. Nem a versenyé. Kiváltságos csoportok, kiváltságos politikai, gazdasági és társadalmi csoportok kiváltságainak a megőrzése érdekében dolgozik. És végezetül antiszociális. Mert arról akarja meggyőzni az embereket, hogy úgy juthatunk el az igazságos társadalomhoz, hogyha az életünk minél szélesebb körét a piac szabályozására, a piaci koordinációra, vagyis az üzleti haszonszerzésre, vagyis a gazdasági logikára, a piacra bízzuk. Ez pedig a reménytelenségbe taszítja Magyarországon polgártársaink két-három milliós tömegét. Tehát a jobboldal nemzeti, demokrata, versenybarát és szociális, az új baloldal pedig internacionalista, autoriter, monopolista és antiszociális.”
Az új önkormányzati választási törvény nem csak az ajánlási rendszer szigorításával szolgálja a Fidesz hatalmi monopóliumát. Ha sikerül is összegyűjteni a szükséges számú ajánlószelvényt, a települési mandátum-kiosztás ismét csak nem az arányosság irányába mutat. Mivel elsősorban a kompenzációs listás képviselői helyeket csökkentették, ezért erősödött a választási rendszer egyéni (többségi) logikája. Így például egy olyan városban, vagy kerületben, ahol 14 képviselői mandátumot osztanak ki, a 14-ből 10 egyéni, s csak 4 listás. Tegyük fel, hogy van egy 40%-os (A) és két 30-30%-os (B és C) eredményt elérő pártunk (egyenletes eloszlású, minden egyéni körzetben egyforma eredménnyel). Ebben az esetben A párt szerzi meg mind a 10 egyéni mandátumot, azaz 40%-nyi szavazattal megkapja a képviselői helyek több mint kétharmadát, míg B és C pártoknak be kell érnie 2-2 képviselővel.
Ahogy '94-ben az MSZP-SZDSZ választási törvény-módosítása (az önkormányzati választás egyfordulósítása) sem feltétlenül úgy sült el, ahogy szerették volna, úgy a mostani változtatás sem biztos, hogy mindenben jól szolgálja a Fidesz törekvéseit. Az őszi jelölések pártonkénti bontását elnézve könnyen lehet, hogy az önkormányzati választással a szocialisták némi átmeneti bizonytalanság után újra bebiztosíthatják maguknak a baloldal vezető erejének pozícióját az LMP-vel szemben.
