Van egy csendes rész az egykori Kelet-Berlin Lichtenberg kerületében, melyet az S-Bahn, egy kiskert-övezet és a hőerőmű ölel körül: ez a Zentralfriedhof Friedrichsfelde, vagy ahogy itt hívják: a Sozialistenfriedhof, a szocialistatemető, melyben számos kommunista, szociáldemokrata és szocialista politikus sírját találni - így többek közt Karl Liebknechtét, a német kommunista párt alapítójáét és Rosa Luxemburgét is.

  Vasárnap járunk itt, a szép kovácsolt vasból készült kapun félóránként jön be egy-egy idősebb ember. A bejáratnál tábla fogad: műemlékvédelmi területre érkeztünk, ami egyben fontos és érzékeny politikai emlékhely is - kérik, ezt vegyük figyelembe látogatásunk során. Politikai emlékhely a temető, ugyanis minden év januárjában összegyűlik itt a német baloldal színe-java, hogy megemlékezzen Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilkolásáról.

A demonstráción alig férnek be
  a temető elején található hatalmas térre, annyian vannak: vörös mozgalmi zászlókkal felszerelve részt vesznek rajta a Linkspartei vezetői, a kommunista párt vezetői, a marxista-leninista párt vezetői, különböző baloldali ifjúsági szervezetek, antifasiszták, a törökországi kommunisták képviselői és egy zöld parlamenti képviselő, a RAF egykori ügyvédje, Hans-Christian Ströbele is rendszeresen megjelenik a néhány tízezer fős megemlékezésen. Egyes kisebb szélsőbaloldali csoportosulások rendszeresen Mao- illetve Sztálin-arcképekkel érkeznek, a mérsékeltebbek erőteljes rosszallását kivívva ezzel.

  A két meggyilkolt munkásmozgalmi alakról csak LL-demonstrációnak elnevezett esemény az utóbbi időkben sokkal inkább aktuálpolitikai rendezvényként kerül be az esti tévéhíradókba, mint ünnepélyes megemlékezésként: megrendezték már az iraki háború, a Hartz IV-törvények, és a 2007-es G8-csúcstalálkozó elleni fellépés jegyében is. Régen persze ez sem így volt: az NDK-s időkben a német szocialista egységpárt nagyszabású Liebknecht-Luxemburg-ünnepet rendezett itt, ahol a pártot és a rendszert éltetve különböző felvonulásokat és parádékat, valamint az őket a dísztribünről figyelő pártkádereket lehetett látni.

  1988-ban aztán megakadt a gépezet: az állampárt először találta magát szembe saját nagyszerűségének éves ünnepén az alapvető emberi- és szabadságjogokat követelő ellenzékiekkel. Emberi jogi aktivisták egy csoportja ugyanis egy nem éppen propagált Rosa Luxemburg-idézettel készültek az ünnepre: „Freiheit ist immer die Freiheit des Andersdenkenden.” (Magyarra lefordítva: „A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága.”) A Stasi végül százhúsz embert vett őrizetbe az eset kapcsán.

A temető bejáratától körülbelül ötven
  méterre emlékmű fogad, a szokásos NDK-stílusban megcsinálva – ez a Szocialisták Emlékműve, itt van eltemetve a forradalom előbb említett két nagy alakja. „Die Toten mahnen uns” – áll a sírkövön, emlékeztetve a mai elvtársakat arra, hogy az itt eltemetett emberek életműve álljon előttük mintaként. Az emlékhely üzemeltetője gondol a turistákra is: apró, Rundgang feliratú táblácskák kalauzolják az érdeklődőket a temetőben, magyarázva annak történetét, ismertebb sírjait és épületeit.

  Közelebb merészkedünk a nagy emlékműhöz, hogy megpillantsuk Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht szerény sírját. Aki járt már keletnémet temetőkben, tudja: nem nagyon szoktak hivalkodó és drága sírköveket állítani, egy fakereszt koszorúval, névvel és évszámmal a leggyakoribb és talán a legszebb megoldás. A két egykori kommunista sírja még ennyiből sem áll: kis, földbeékelt kőtáblákat látni, körülöttük gondosan vágott tuja, a földön frissen szedett virágok. Csak az igazán fontos kommunisták kaphattak közeli sírhelyet a két egykori vezérhez – a névsort és a sír pontos helyét az állampárt vezetősége döntötte el.

  A javasolt útvonalat végigjárva egy egyszerű keletnémet temetőpark képe tárul elénk: visszafogott sírok, elég sokat benőtt már a fű és a gaz, szerény dekoráció, rengeteg zöld, kevés gondozást és vizet igénylő bokrok, frissen szedett virágok – a csendet csak néha-néha zavarja meg egy-egy idősebb házaspár felbukkanása. Vannak, akik virágokkal célzottan mennek oda egy sírhoz: nagyszüleik, szüleik lehetnek itt eltemetve és vannak, akik hozzánk hasonlóan sétálni jöttek a csendbe. Amikor a fényképezőgépet meglátják, többen is gyanakodva méregetnek minket, talán azt hiszik, álruhába bújt neonácik vagyunk, akik sírrongáláson törik a fejüket.

  Az NDK-retró és vele karöltve az antifasizmus itt is hódít: a temető abban a kétszáz-hatvanezres lakosú Lichtenberg nevű kerületben található, melynek közgyűlésében a Linkspartei 23, a szociáldemokraták 17, a kereszténydemokraták 5, a neonácik és a zöldek 3-3, a liberálisok pedig egy képviselővel vannak jelen. Kapitalista nyomulásnak semmi nyoma a Zentralfriedhof Friedrichsfeldében - pénzforgalomra utaló jelet csak a két euróért bérelhető öntözőkannáknál láttunk, de ez se a kizsákmányolásról szól: használat után visszajár a pénz.

Érdeklődőknek ajánljuk a temető egyszerű, de információkban gazdag honlapját.