Nem vagyok Kispál-rajongó. Soha nem is voltam az. Elvileg pont abba a kispálos nemzedékbe tartozok, akiknek gyerekkorától a felnőttségig végigkísérhette életét a zenekar. Nálam mégis kimaradt a meg-nem-értett-tarisznyás-gimis/bölcsész-vagyok időszak, amihez az elmúlt közel húsz évben hozzátartozott a borzos zenekarhoz fűződő lelkes rajongás is. Kispál-kedvelő már inkább vagyok. Felnőtt szemmel és füllel lettem azzá.

  Szálazzuk szét az életmű alkotóelemeit: a Borz zenéje soha nem ütötte meg a szövegeik minőségét. A hatvanas évek beatzenéjéből, a punkból, az újhullámból és a nyolcvanas évek magyar undergroundjából álló zenei kevercsük - talán szándékoltan - soha nem fejlődött igazán tovább. Bár lassan-lassan színesedett a hangszerelés, az örök gimisek örök zenekara a kezdeti lelkes amatőrséget idéző megoldásoknál maradt. Ehhez tartozik az is, hogy - Kovács Ákos szavaival élve - a banda lemezeinek nagy része úgy szól, mintha lavórba pisálnának, és ez sokat ront az összképen. A zenekar mellett popzenei stílusok jöttek-mentek, sokat alakult az ún. alternatív rockzene összképe is. A Kispál - két évtized alatt alig változva - zárvány lett, ami túlélte magát. Ezt persze sokan vitathatják, hiszen vannak, akik zseniálisnak tartják a banda zenéjét.

  Lovasi szövegeit még többen tartják annak. Én csínján bánnék a jelzőkkel, de tény, hogy a szemüveges énekes az elmúlt húsz év - mondjuk ki - legfontosabb dalszövegírója volt Magyarországon. Az egész kilencvenes években végighúzódó magyar popzenei mélyrepülés korszakában sokkal jobb és mélyebb szövegeket írt, mint a kiégő nagy generáció öregjeitől Kozsóig terjedő díszes kompánia bármely tagja. A kimagaslás persze magával hozta azt is, hogy a friss és szellemes szövegíró-énekes követőkre talált a fiatalabb zenésznemzedékekben - neveket nem mondok -, akik a külcsínt átvéve de különösebb belbecs nélkül megalkották a Kispál-kisiskolát - ami ellen persze mind tiltakoztak. A több mint két évtizedes pályaív ugyanakkor kiégette a mestert is, akinek a szövegeire lassan rátelepedett a modorosság mételye. A zenekar lassú halálát végül is két tényező okozhatta: Kispál András gitáros bevallott zenei kiégése, és a nyughatatlan Lovasi András ráébredése arra, hogy akarata ellenére nemzedéki hős és hivatkozási pont lett belőle. No meg persze arra, hogy van még mondani- és zenélnivalója a jelenben, s nem akar a múlt babérjain ülni.

  Itt jön képbe Lovasi, mint művész és mint közszereplő. Jól ismert történet Lovasi András és Kovács Ákos kölcsönös antipátiája. Az egykorú, párhuzamos utakat bejáró, sokakat megosztó zenész-megmondóemberek közül most csak az elsővel foglalkozunk, de idézzük fel - még egyszer - az ikon véleményét Lovasiról: Ákosnak nem tetszik, hogy Lovasi a köpésről, mint olyanról is dalszöveget képes írni. Hatalmas a kontraszt a két zenész szövegvilága között: Ákos a Nagy Szavakat keresi, hogy kimondja velük a Nagy Dolgokat. Lovasi viszont kis szavakat keres, hogy körüljárja ugyanazokat a nagy dolgokat. Ezekre a hallgató vagy rájön, vagy nem, s akkor marad a „Lovasi szövegei értelmetlenek” litánia.

  Hogy a magát értőnek gondoló hallgatók - akik közé magamat merem sorolni - 1. valóban értik-e a sorokat; 2. ugyanazt értik-e rajtuk, vagy mindenki teljesen mást hall ki belőlük; 3. nincs is mit érteni rajtuk, mert valójában tényleg zagyva szövegelések, nos, ez nyitott kérdés marad, mert végső soron az egyéni ízlésig és világnézetig jutunk el, abban pedig bizonyos értelmi fokon és életkoron túl nagyon kevés közös nevező marad.

  Abban viszont mindenki egyetérthet, hogy Lovasi szövegvilága egy eredeti, felismerhető, önálló kis világ. Hogy költészet-e? Az, hogy popdalszöveg lehet-e költészet, valószínűleg a világ végéig viták tárgya lehet. Én egyértelműen azt mondom: egy popdalszöveg is lehet költészet, és ha valaki a mai magyar dalszövegírók közül eléri ezt a szintet, akkor az Lovasi András. S amíg - Szálinger Balázs költő barátunk javaslatát felidézve - nincs külön díj a popdalszerzőknek, addig a legjobbjaik teljes joggal kaphatnak Kossuth-díjat is - bárki is az átadó. Lovasinál jó helyen van az a díj.

  Miről ír Lovasi? Egy férfi kisvilágáról. A rá jellemző ágas-bogas, kajla, barokkos körüljárásokkal ír arról, milyen végleg felnőni; nőt szerezni; nővel élni; elvágyódni; aztán mégis rezervátomot építeni, álmodni egy világot magunknak, mert muszáj, még ebben a leszedált országban is. Azt hiszem, kreatív kis szövegeket lehetne írni Lovasi kiragadott dalszöveg-részleteiből.

  Lovasi szövegvilága (és maga a Kispál és a Borz országos sikere) egymagában a népi-urbánus vita meghaladása. A pécsi származású, ma a Mecsek-beli, tóparti Orfűn élő énekes sokszor akár népköltészeti eszközökkel is él, miközben hegyekről, rétekről, bogarakról, vizekről, vagyis a természetről és a benne létező emberről ír. Ha ebből kiszakadva az urbánus világról vagy - borzalmas kifejezéssel - társadalmi kérdésekről ír, rögtön mélabúba esik, és a városban elsorvadt roncséleteket idézi meg egyik sorból a másikba bodorodó szövegeiben, útszéli kurváktól az önjelölt forradalmárokon át a halott állat celebfigurákig.

*

  Gyakran szül ostobaságokat vagy suta véleményeket, ha egy művészember elkezdi osztani az észt a közéletről. Lovasi a legutóbbi időkig kihagyta ezt a lehetőséget, de ma már egyre nyíltabban mondja el véleményét, akár aktuálpolitikáról is. Ebből pedig egy józan elme rajzolódik ki, aki nagyjából pontosan látja, mi a helyzet.

  Lovasi-aktuálpolitizálás politikaőrült olvasóinknak: 2007-ben arról beszélt a Heti Válasznak: „Ha Gyurcsány 2006 szeptemberben lemond, többé nem tehetné meg senki, hogy ilyen helyzetben nem akasztja szögre a puskát. Így újabb tizenöt évig nem lesz következménye semminek”. Tavaly szeptemberben arról beszélt: „Az SZDSZ gyökértelen alakulattá, egy szűk brigád játékszerévé vált, és a pártnak óriási szerepe volt abban, hogy kibeszélhetetlenné váltak a frusztrációk és a félelmek”.

  És: „A Kádár-korszakban volt egyfajta bürokratikus beszédmód, amelynek az volt a lényege, hogy jöjjenek ki belőled hangok, de mégse mondj semmit, a mondandód súlya a zéróhoz közelítsen. Ilyen szempontból a Jobbik, vagy akár az LMP kapcsán arra gondolsz: ilyeneket azért nem szoktak mondani! Felkapod a fejed. A Jobbik például ebbe a politikailag korrekt beszédmódba tört be: azt mondják, amit a kocsmában a Józsi bácsi mond. Nem hiszem, hogy Le Pen tönkretette volna a Francia Köztársaságot, vagy Jörg Haider az osztrákot. Szerintem, hogyha egyáltalán megérdemlünk bármiféle demokráciát, akkor a Jobbik is benne van a pakliban. Ha meg nem, akkor valamit rosszul csináltunk.”

  Aztán: „Annak örülök, hogy az LMP bekerült, remélem, nem kell majd végignéznem, ahogy elhasználódnak és betagozódnak a többiek közé. A Jobbiktól nem félek annyira, ahogy riasztgatott bennünket a baloldal. A kétharmad viszont az érdekes. Mondjuk ez legalább egy tiszta helyzet, és Orbán majd nem tud mutogatni egy Torgyánra, hogy ő tehet mindenről. A nagy támogatottság ebben a helyzetben még jól is jöhet. De majd meglátjuk, mindenesetre kíváncsi vagyok a Fideszre, hogy tényleg nekimegy-e a bürokráciának, amibe eddig mindenkinek beletört a bicskája. Az MSZP szerintem a régió baloldali utódpártjai sorsára juthat. Magyarán ha nem tűnik is el, de jelentősége igen mérsékelt lesz.”

  Végül: „Én eleve nem rettegtem a Fidesz kétharmados győzelmétől; az a kérdés, hogy a mostani helyzet mennyire lesz tartós, mennyire van esély egy orosz típusú demokrácia kialakulásának, és ettől mennyire kell félni, avagy mennyiben tehet esetleg akár jót is az országnak. Sok eddigi Fidesz intézkedést én is kívánatosnak tartottam, azt a lózung adagot pedig, amellyel ezeket körítik, forradalom meg ilyesmi, nem érdemes komolyan venni: a Fidesz mindig hajlamos volt új címkéket ragasztani mindenre.”

*

  A Kispál és a Borz az elmúlt húsz év egyik nemzedéki zenekara volt, és erre sokan csak utólag jöttek rá. Persze nem kell félni a rajongóknak, a hiperaktív Lovasi egy tucat projekten dolgozik egyszerre, és a hírek szerint Kispál András is új zenekart alapít. Pár év múlva pedig összeállnak újra, ahogy az lenni szokott.

  Lovasi András nemzedéki hős volt. Pontosabban: az lett belőle, pedig nyilván nem akart azzá válni, de nem maradt más mellette a színpadon, és nem is nőtt föléje senki más. Lovasi egy kész ember, kész világképpel és két évtizedre visszanyúló életművel. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de valamit már letett az asztalra.

  A Kispál és a Borz velejéig magyar zenekar volt, külföldi szemmel értelmezhetetlen gyökerekkel, stílussal és mondanivalóval. Lovasi András jobbára melankolikus dalszövegeiben, a sorok között ott van a mai, töredezett, leszedált Magyarország és a benne élő megtört emberek, egy lassan középkorúvá váló férfi szemein keresztül. Akinek van rá antennája, veszi az adását.

 *

  Szubjektív szemle Lovasi dalszövegrészleteiből:

Aki szeretne visszajönni (Pataki Attila)

Jaj nemzedékem,
Olyan jó hogy boldogulni látlak
Sikerüljön minden
Mint a Pataki Attilának

Számítás megtalálva
Ellenfél nincs komoly
Nincsen tét igazából
Talán ha elkárhozol
De az se nagy vasziszdasz
Annyian megcsinálták
Én nem csinálnék semmit
Csak néha visszajárnák

*

0 óra 2 perc

Szeretni kell ezt,
Csak az van, amit szeretsz,
Az ördög is angyal,
0 óra 2 perc és a
Forevör janggal

Indítjuk a napot,
Kedves hallgatóim,
Mindent összefröcskölt már
A holdsugár máma ott kint.

Tehát vigyázzanak az úton,
Akik indulnak haza,
Inkább délre kéne menni,
Ott semmi nem annyira kemény.

Akik élnek, azok délnek mennek,
Akik haldokolnak, északnak,
Majd üdítőznek a vitorláson,
És integetnek ha elhagynak
Valakit.

*

Kényszer, Érdek, Ösztönélet

Kényszer, Érdek, Ösztönélet
Három Nagy Fekete Fabábú
Döntsd le őket, menj el Délnek
Bérelj szobát, fess a falára egy képet

*

Búcsúzó Nap

Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
darus autóval húzattuk fel ágyastul magunk,
a Nap elé, hogy süssön telibe,
ha lemegy a hülye, biztos diszkóba fog menni, mindenki,
de most még posztmodernül rávakuzunk a Napra,
nem ideges, megy át hidrogénből héliumba,
nem mondja, hogy ennyi, lekéne nekem menni,
a hülye Napja, csak szónélkül lemegy.

Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
búsúló valaki nőm és várja a holdat,
nézek rá, ő meg: Mondjad!
Kérdezem, mi a baja,
mindig ezt kérdezem,
ő meg mindig azt mondja: Semmi nincsen.
Hát persze, mert ami érdekes az megvan írva minden

*

Nyár volt s blúzát

Nyár volt, s blúzát
A szél kibontotta,
Egy felhőt vizsgáltam,
Aztán meg rávonta
A nyirkos kis mellekre
A kezemet, hátha
Szerelmesek leszünk,
Aztán meg a lába
Közé terelgette
Mind az öt ujjamat,
Kettő becsúszott,
Három kinn maradt.
Ő álmodozni kezdett,
Én meg csak azt tudtam,
Hogy kiosont valami
A rétre a nyomunkban,
Aztán már rájöttem,
Hogy a húsunk szaga
Az övé ázott szalma,
Az enyém vaspor, meg naspolya.

Aztán már megszoktam
Azt, hogy többen vannak
Ebben a dologban,
És csak szaporodnak.

A bogarak, a hangyák
A bőrünkön mászkáltak,
Egyet elmorzsoltam
A hasamon, s hátráltak
A többiek elhúzva
Az egyet, aki meghalt.
Volt ott szomorúság,
A madarak meg egy dalt
Ismételgettek, én meg
Mint egy klipben,
Arra integettem, ahol
Gondoltam, van Isten,
És volt is ott valaki
Hátul a sötétben,
De hátha az ördög az,
Hagytam a fenébe.

Aztán már megszoktam
Azt, hogy többen vannak
Ebben a dologban és
Jeleket hagynak,
De hiába jóslatok és
Hiába az álmok,
Csak a rétre emlékszem,
Meg a nőre, ahogy áll ott.

*

Zár az égbolt

Talán egy déli tengeren télen
Nyirkos vaskorlát, langyos eső,
Jól van, majd holnap,
Elhagyott csónak
Aljában alszom, és elhever ő
Valami ágyon Magyarországon,
Balatonszárszón közelebbről,
Mindenki alszik, aki haragszik,
Csak abban dolgozik némi erő.

Igyekezz, az égbolt zár!

Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose

*

A többiektől szép az élet

A vers mindig megvigasztal engem
A dal meg tudja, mitől fáj
Ha más táncol, én is rázom a seggem
A repüléstől meg térkép a táj.

A többiektől szép az élet
Látod, a Földnek is van holdja
A sötétben azt látom csak nagyon szépnek
Amit megjegyeztem a világosba'

A szél mindig szállítja a lelket
Lengeti, mint a fehér lepedőt
Isten kertész, itt vett rajtunk telket
Hogy mi hozzuk a termést legelőbb.

*

Tegyetek el befőttet

Tegyetek el befőttet, lesz még a Világ jövőre,
Te sem leszel halott, és én sem tudom előre,
Mikor mondja azt a szív: -Meguntam dobogni,
Megölhetnék a pasit, akiben dógzok, ti
Meg, akikért dobogtam sokszor szaporábban,
Ti megtalálhatnátok a Bandit.. Mi baj van?
Hajolnátok fölém a nagyvárosi utcán,
- Haldokolok, komám - nekik én ezt mondanám.

- Megmentünk mink rögtön - mondanák a komák,
Én meg: -Menjetek nélkülem, nektek élni kell tovább!
De egy szívességet kérnék barátim tőletek,
Van egy jó nagy titkom, no hajoltok-e közelebb?
Van a bal zsebemben egy térkép, meg egy mágnes,
Egy vers, meg egy palack víz - Mohai Ágnes.
Az első kettő jó a rákra, meg az AIDS-re,
A többitől meg javul a világ összes népe.

Ha egy atombomba hullna lefelé a földre,
Mondjátok a verset, a vizet öntsétek a zöldre!
Menten ott termek én, vagy küldök valaki mást,
Mindegy, egy a lényeg, hogy te majd egy fafurulyást
Hallasz, hogy dallamos vége legyen a világnak,
Tegyetek el befőttet, hadd egyék a bátrak,
Tegyetek el befőttet, lesz még a Világ jövőre,
Te sem leszel halott és én sem látok előre.

*

Hang és Fény

Nem figyeltem, bocs, pedig mentél TV,
Épp' az érzéstelenítős műsorod volt
Sok szép lány tapsolt, amíg betyárok dobálták
A tágra nyílt ember szembe a port

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad

Szeretem, ha visztek, mindegy is hová
Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom
Valami dal szól gyerekkoromból, örülök, hogy a refrén
Még megy és lassan a többit is kitalálom

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (2x)

Egyedül fekszem, álmomban nővel voltam
Aztán felkelek és nézem kicsit az éjszakát
Egy pár szaros csillag nézi, hogy a szívem
Hogy lökdösi a Holdat az égen át

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad

És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak
Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak

*

Etetés

És sápadtan feljön a nap
A megszomorítottak
Sőt a megalázottak is
Szép ruhába bújnak

Kiskosztüm vagy öltöny
Mindegy csak ne csöpögjön
A véred a kőre a
Munkahelyi miliőbe

Hivat a főnök: -Mi van veled?
-Semmi csak a szívem beteg
Illetve mintha nem is lenne

Ismeri a tüneteket
Vele is csak ez lehetett
Valamikor régen, és mondja is szépen:
Üdvözöllek babám
Üdvözöllek babám a sűrűjében

*

Csillag vagy fecske

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jöttél
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Az üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna,
Mennek, utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak részegen
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak, az elébb még
Istent dicsértem én

*

Mialatt az ég

Mialatt az ég épp' nagyon kék volt
És a tavon egy vitorlást a szél éppen odébb tolt
És pont nem haragudott senkire épp' senki
Már gyanús volt, hogy most fog majd minden tönkremenni

Minden, amit eddig még nem láttunk meghalni
Csak megszoktuk, hogy haldoklik, de oly' szépen volt annyi
Minden kis részletnek, hogy divatja lett meg sármja
Ha a nagy művész a haldoklást jó pénzér' cukorba mártja

*

Múlató

Életbe maradunk, bebábozódunk,
Találunk valakit, valamit mondunk
Neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere,
Velem halálig - jobb híján - leszel-e?

Nem lesz egy fáklyás menet.
Tudod mibe kerül annyi fáklya??
Hát te inkább csak belül
Gyújts egy gyertyácskát, minden napra egyet,
Néha majd elfújom: olyankor szeretlek.

A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó,
A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó
Oldalán, vagy a Gyüliben az aznapi csodán
Csüngeni, mint Évának az almája a fán,
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette,
Hogy akármit fog, azt kéri, hogy eressze...

Mink meg csak szoríjjuk,
Hogy érezzük, hogy meleg,
Hogy nem vagyunk egyedül,
Nosza: öleljetek meg!!

Addig is kalandos a TV-ben az este,
Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse
Szegény főhősnőt, hamár a főhős nem
Ér rá, mert a világot pelenkázza éppen be
Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre le

Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek!
Néha karácsony: térdemre gyereket!
Szép betegségeket nevelünk majd magunkba,
Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba

A rexasztalon, ha egy bátrat lökünk, aztán
Oda se nézve a padlóra köpünk.
Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi,
Sakkban csak paraszt, kártyába betli.

*

Mire megtanultam

Mire megtanultam a leckét
Már új lecke van
Mire elmentem a Holdra
Már megjöttek onnan
Mire találtam egy álmot
Már a kirakatban állt
Mire divatba jöttem volna
Nekem már derogált

Semmire nem vagyok jó
Semmire nem vagyok képes
Néha egy kicsi szex
De attól meg mindenki mérges
Már elmúltam húsz
Még nem vagyok negyven
Tudom hogy kell győztesnek lenni
De nincsen hozzá kedvem

Mire elmúlt a náthám
Már halott voltam
Mire megjött az orvos
Már meggyógyultam
Mire volt végre egy csillag
Már lehozta más
Mire kiértem a hídra
Már mindenki beugrált

Mire eljött az érzés
Már gondolkodtam azon,
hogy milyen lesz és
Elment nyomban
Mire kinyögtem végre
Már rádiókba szólt
Mire megcsináltam a cselt
Már berúgták a gólt

 *

  Nemzedéki zenekarokról, nemzedéki zenékről, azok hiányáról, a Kispál és a Borzról és társairól beszélgetünk ma fél négykor a Kossuth Rádióban Vizy Dorkával és Bátorfy Attilával, a Kreatív munkatársával.