Alig jelentették be pár napja, hogy az Országos Építészeti Tervtanács nagy többséggel elfogadta a budapesti belvárosba tervezett léghajóhotelt és parkosított üzletházat, többen is tiltakoztak a tervek ellen - például az UNESCO is. A Fővárosi blog már egyenesen temeti is a beruházást:

Ennyi tiltakozás hatására - biztos vagyok benne -, ez a projekt megy Zaha Hadid irodaháza és a Kormányzati Negyed után: a „meg nem épült Budapest” című fiókba.

  Gyakran járok a tervezett épület környékén, mivel a közelben lakom. A nyúlfaroknyi Bécsi utca az én személyes Bermuda-mikroháromszögem, sosem tudom, egy sarokkal errébb vagy arrébb van-e valami. A lebontásra kiszemelt házak korábbi kinézetét sem tudtam sehogy sem felidézni magamtól, ma meg már nagy Csipak Acquisition lepel fedi az egész tömböt. 

  Ebből következően a bontani/nem bontani dilemmában semmi különösebb vizuális vagy érzelmi kötődésem nincs a meglévő épületekhez, sőt, az OTP épületét (Chemolimpex-székház) kifejezetten nem szeretem, legyen bármekkora vívmánya is a '60-as évek építészetének. Míg a VII. kerületben, a történelmi zsidónegyedben a régi épületeket felváltó tucatmediterrán társasházak rombolják az utcák eredeti hangulatát, itt ettől kevésbé kell tartani, hiszen az utca túloldalán már amúgy is az olyan-amilyen Kempinski áll.

  Önmagában nincsen tehát kifogásom a régi felváltó új épületekkel szemben (például a Vörösmarty téri bonbonos doboz határozottan tetszik, ellentétben a Kálvin téri, amúgy építészi körökben ünnepelt próbálkozásokkal), két dolog miatt azonban vannak fenntartásaim a Csipak-fejlesztéssel szemben. Az egyik, a kevésbé érdemi az elnevezés: az Új Városközpont érdektelen és szellemtelen tucatnév, a külső pesti kerületekben szoktak ilyen jelszóval plázákat és irodaházakat építeni. A másik aggályom már komolyabb: milyen hatással lenne az építkezés a nem rég átadott belvárosi Fő utcára? Óhatatlanul felrémlik a Király utca lehangoló példája, ahol a díszburkolás után álltak neki mindenféle nagyberuházásoknak, s mára úgy néznek ki az utca autós burkolatai, mintha évtizedek szálltak volna el fölöttük.