Budapesten fogadta Orbán Viktor a visegrádi országok vezetőit: Donald Tusk lengyel, Petr Necas cseh és Iveta Radicová szlovák kormányfőket. Orbán Viktor a lengyel miniszterelnök 2007-es választási sikerére utalva úgy fogalmazott: a varsói expressz megérkezett Budapestre, látogatást tett Pozsonyban, és Prágát sem hagyta érintés nélkül. Ez számára azt jelenti, hogy Közép-Európa megújult, Közép-Európában az emberek komoly változásokat akarnak.
A kormányfő szerint ma komoly igény van a „közép-európai együttműködés rendszerének” felépítésére. Orbán Viktor aktuális szavajárása ezúttal pontosan fedi a valóságot. Példátlan és reményekre okot adó konstelláció, hogy mind a négy visegrádi országot jobboldali kormányzat vezeti.
Ráadásul közülük háromban az elmúlt hónapokban történt kormányváltás, így a budapesti csúcstalálkozó résztvevői, köztük maga a házigazda Orbán Viktor is tiszta lapokkal ülhettek le az asztalhoz. Az együttműködés mindannyiunk érdeke: a lengyelekkel máris megkezdődött a szövetségkeresés, és ebbe be lehet vonni a Magyarország felé ma már nem igen tekintgető cseheket és - végre - a nacionalista őrületből kilábaló szlovákokat is.
Persze, ahány ország, annyi jobboldal: a lengyel Polgári Platform, a cseh Polgári Demokrata Párt és Radicová jobboldali-liberális koalíciója bizony sokkal inkább konzervatívabb gazdaságfilozófiát képvisel, mint a Fidesz (főleg a mögötte álló értelmiségi holdudvar nagyobbik része). A velünk bizonyos tekintetben még mindig egy hajóban evező országok kormányzati politikáit elemezve a Fidesz is elleshet hasznos fogásokat és sikeres megoldásokat.
Egyik visegrádi ország sem tökéletes, de jelen helyzetben sajnos nekünk, az egykori éltanulóknak kell felzárkóznunk három északi szomszédunkhoz, köztük a válságot Európában legsikeresebben kiálló Lengyelországhoz és a rég euróval fizető Szlovákiához.
Az uniós csatlakozás után - és a nyolcévi szociálliberális kormányzás gyengén teljesítő külpolitikáját magunk mögött hagyva - újra meg lehet erősíteni a mára elhalványult visegrádi együttműködést. A V4 - kiegészülve Basescuék baráti jobbjával, a Magyarországnak sokat köszönhető Horvátországgal és a ma már szintén az együttműködést kereső Szerbiával már egy komplett közép-kelet-európai csoportot alkothat, amelynek épp Magyarország áll a közepén. A jövő évi magyar EU-elnökség pedig kiváló alkalmat teremt arra, hogy kezdeményezőként lépjünk fel egy olyan időszakban, amikor rajtunk és térségünkön lesz Európa és a világ szeme (Magyarország után Lengyelország lesz az EU következő elnöke).
A felsorolt országok rendkívül szerteágazó érdekei persze nem könnyen hozhatók szinkronba, de ha csak néhány fontos kérdésben (pl. az európai közös agrárpolitika vagy az energiapolitika) terén sikerül közös álláspontot kialakítani, az hatalmas előrelépés lenne a térség és a mai, legyengült Magyarország számára.
