Még hogy nem a ruha teszi. Magyarországon nem is olyan régen még egy fekete mellénnyel tematizálni lehet a közbeszédet, Nyugat-Európában ma ennél egy kicsit több kell: a nikáb és a burka, amelyek betiltásáról épp a napokban szavaztak igennel a francia alsóházban, és valószínűleg így fognak tenni a felsőben is. Nem példa nélküli az eset: Nagy-Britannia, Belgium, Németország Dánia, Olaszország, Spanyolország akár törvényi, akár más, informális úton jelezte már a határain belül élő muszlimoknak, hogy nem kér a muzulmán nők teljes arcát elfedő viseletből.
Akkor mire fel most a patália – kérdezhetnénk. A válasz igen egyszerű: Franciaország deklaráltan szekuláris állam. Ez a saját találmányuk, büszkék is rá marhára, pedig sokszor igen irracionális szituációkat idéz elő az intézmény, pedig pont hogy a racionalitásra akar épülni, ugye. Abszurd dolgokhoz fog vezetni ez a mostani tiltás is, amelyről a következőket lehet tudni egyelőre:
„Az alsóház által megszavazott törvény alapján senki sem hordhat az arcot is eltakaró ruhát nyilvános helyeken, így az utcán sem, ezzel pedig betiltja a nikáb és a burka viselését. A törvényt megszegő asszonyok 150 eurós büntetésre számíthatnak, emellett a köztársasági értékrendet hangsúlyozó tanfolyamot is előírhatnak nekik. Ennél komolyabb büntetést kapnak azok a férfiak, akik női családtagjukat a tiltott ruhadarab viselésére kötelezik, a 30 ezer eurós pénzbüntetés mellett egy év börtönre is ítélhetik őket. A kiszabható büntetés mértéke kétszer ekkora, ha kiskorú lányt kényszerítettek burka vagy nikáb viselésére.”
A bírságok be- és be nem fizetése, a ruhadarabok hatósági tiltása, és családi erőltetése, a köztársasági értékrendet oktató tanfolyam esetleges bornírtsága várhatóan rengeteg agyrémet fog szülni. Az olyan dolgokról pedig ne is szóljunk, hogy Franciaországban jó, ha kétezer nő hordja a burkát, aminek a viseltét ráadásul még csak elő sem írja a Korán. És a nők motivációjáról – miért hordanak ilyesmit egyáltalán? - nem is esett szó. Ez az a pont ahol kiderül: megint csak a liberális felfogás kapott hatalmasat a csücsörítőjére.
Mert akkor tessék már választani: szekularizálunk nyakra főre, vagy világgá kürtöljük, hogy az idegen szép, szeressük őket, gyerekek? De meddig szép? Mert ha meg kell értetni mindenkit, ha el kell fogadni mindenestül, akkor bizony el kell fogadni azt is, hogy ők máshogy képzelnek egy sor dolgot. Például a vallás nekik az egyben identitás is, a franciáknak – és nekünk, európaiaknak – viszont nagyon nem az. És a dolog most úgy áll, hogy az iszlám hívői (ők volnának képletünk szép idegenjei) mindent akarnak, csak éppen szekularizálódni nem. Nem akarnak asszimilálódni és integrálódni sem, nekik ez a három szó majdnem ugyanazt jelenti. A szabadságot köszönik, élnek vele, az egyenlőséget kiharcolták, de a testvériséggel hagyják őket békén. 
Nem véletlen, hogy tavaly év végén Nicolas Sarkozy egy már-már népszámlásnak tetsző körkérdést készíttetett a Bevándorlás-, Integrálódás-, Nemzetiazonosság-ügyi és Szolidaritásfejlesztési Minisztériummal. (Elég súlyos lehet a helyzet, ha egy ilyen minisztériumra egyáltalán szükség van.) Arra voltak kíváncsiak, hogy ki vallja magát ma franciának Franciaországban? Meg hogy ez mit is jelent tulajdonképpen? Mert az szép, hogy a Black-Blanc-Bleur megnyeri Párizsban a foci vb-t, de akkor néhány év múlva egy Franciaország-Algéria meccsen miért fütyülik ki a Marseillaise-t ugyanitt? Az is szép, hogy gyakorlatilag fillérekért elvállalnak minden munkát a francia nagyvárosok külvárosaiban a kabilok és az afrikaiak, de akkor ugyan miért gyújtanak fel öt-tíz évente 80-100 autót ugyanitt?
Megjegyzem, szándékosan nem írtam azt, hogy a libsiknek a burkatiltó törvény, vagy annak megszavazói adták a taslit, mivel ez egy olyan szituáció, hogy ebből nyertesen csak nagyon nagy reformok árán állhatna fel a francia (konzervatív) politika. Ugyanis a szekuláris francia állam saját farkába és kultúrkörébe is beleharap, ha úgy hozza az élet.
„Egy francia bíróság 4500 eurós bírság megfizetésére büntette Ploermel község önkormányzatát, mert anyagilag is hozzájárult II. János Pál szobrának felállításához. A bíróság szerint az anyagi hozzájárulás megsértette az állam és az egyház szétválasztásának elvét. A helyzetet 'súlyosbítja', állítják a bírák, hogy a szobor, amelynek talpazatához és keretéhez adott pénzt a község, egy vallási szimbólumot, keresztet tart a kezében.”
Mily következetes, ah, be logikus, oh, valódi demokrácia – ájuldozik Hamvas Béla és korunk ateistái, ám én azért hozzátennék ezt-azt. Egy idei felmérés alapján a gallok kétharmada bizony katolikusnak vallja magát. Igen ám, „azonban nagyon kevesen vélik úgy, hogy ennek a hovatartozásnak miselátogatásban kellene megnyilvánulnia. A lakosság csupán 4,5 százaléka megy templomba minden vasárnap, és 15 százalék nyilatkozik úgy, hogy rendszeresen jár misére, ami nagyjából havi egy alkalmat jelent”. Vagyis a szekuláris állam a „többségieket” nem igazán korlátozza, vagy legalábbis nem nagyon izgatja.
Nem lángoltak az autók Ploermelben, ahogy most lángolnak Grenoble városában. Történt ugyanis, hogy a rendőrök agyonlőtték a 27 éves Karim Boudoudát, aki valószínűleg részt vett egy kaszinó kirablásában. A fejleményeket és a következményeket pedig szépen idemásolhatjuk 1995-ből, 2005-ből, vagy éppen a Gyűlöletből. Kassovitz filmje mint alkotás amúgy remek, a zenéje egyenesen zseniális, társadalomképe viszont irtó torz: nagyvonalúan megbocsátja a külvárosi bevándorlók utcai drogozását, illegális fegyverviselését, vandálkodásukat, még mentséget is talál rájuk, a többségi társadalmat, a „kispolgárokat” viszont en bloc Le Pen híveinek állítja be. Tóta W. Árpád is:
„Az örömöt csak az árnyékolja be, hogy ennek a törvénynek a bölcsessége túl kifinomult még ahhoz, hogy mindenki értse. Márpedig Franciaországban tíz emberből nyolc a burka betiltására szavazna, az alsóház pedig csaknem egyhangúan fogadta el. Ilyen egységet nem az igazságok, hanem a veszett hülyeségek szoktak maguk mellé állítani. És bizony látszik is a háttérben az ügyeletes hülyeség: a sima, oktalan rasszizmus, ami nem azért örül, mert a muszlim nőknek mostantól jobb lesz, hanem mert úgy gondolja, hogy ki lett most baszva az arabokkal úgy általában.”
Itt is bonyolultabb a helyzet: nem lesz valaki rasszista attól, hogy nemcsak az idegent, hanem saját kultúráját is szépnek, vagy urambocsá' szebbnek látja mint az idegent és megpróbálja megvédeni. Jegyezzük meg halkan, hogy ez védelem, nem pedig dzsihád. De persze, ha egy ország önként vágja el saját identitásának gyökereit, és még örül is neki, akkor ne csodálkozzon semmin. Ha nincs érték, amelyre támaszkodhatna, vagy amivel adott esetben szembesíthetné magát, akkor majd szembesíti más, akár még olyasmivel is, ami nem igaz.
A nikáb és a burka viseléséért pénzbírságot kiszabni tehát abszurd és veszélyes. Ugyanezt tenni II. János Pál szobrával és a kereszttel – sokkal több. És itt nem az összeg nagyságára gondolok.
