Olvasónk, Zoonpolitikon posztja a Mandiner NER-vitájához:
.jpg)
A nemzeti együttműködés rendszerét alátámasztó nyilatkozat kinyomtatása és a közintézményekbe való kötelező kiaggatása az elmúlt napok egyik legnagyobb politikai viharát korbácsolta fel. Az ellenzék együttesen és egyöntetűen ítéli el, diktatúráról beszélnek és politikai nyomásgyakorlásról. A választások második fordulójának estéjén, mikor egyértelművé vált a kétharmad, Orbán Viktor választási győzelmi beszédében már a nemzeti együttműködés rendszeréről beszélt.
A nemzeti együttműködés rendszerének kiépítése állítólag a szavazók, tehát a választásra jogosult állampolgárok akaratából épül ki: „A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának elfogadásával az új országgyűlés elismeri, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek”. Ez a szöveg olvasható az országgyűlés által elfogadott Nemzeti Együttműködés Programjában. Továbbá ezek a szavak is olvashatók: „Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét”.
Miközben a választások óta egyre többször fordul elő a szóhasználatban, és a miniszterelnök saját szóvivője, Szijjártó Péter július 4-én megerősítette, hogy „Orbán Viktor bejelentése nyomán, az emberek akaratának megfelelő ütemben halad a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítése”, gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogy milyen rendszerről is beszélnek a fideszesek. A választók akaratára való hivatkozás pedig abszurd, mivel a választások előtt nem volt szó semmilyen „nemzetiegyüttműködésesrendszerről”. Szóval ott tartunk, hogy végül is lehet, hogy akarom, de mivel nem tudom, hogy mit is jelent, ezért azt sem tudom, hogy akarom-e.
A Nyilatkozat és a Nemzeti Együttműködés Programja számos értéket tartalmaz. Ez tény és való, de ez nem rendszer. A munka, család, otthon, egészség és rend értékek és nem rendszerek. „A Nemzeti Együttműködés Rendszere kirekesztés helyett az összetartozásra,
A politikai rendszer intézményekből és szervezetekből, valamint a köztük lévő interakciókból áll. A legelfogadottabb álláspont szerint az intézmények a szabályok, míg a szervezetek a játékosok. Az érthetőség kedvéért íme a vulgáris példa: vegyük a labdarúgást. Egy focimeccsen számos intézmény (szabály) közrejátszik, mint például a gól intézménye, vagy a bedobás intézménye. A játékosok pedig a szervezetek, akik a szabályok szerint játszanak. Így a gól, bedobás stb. intézménye, valamint a játékosok, mint szervezetek alkotják a rendszert. Természetesen nem egyszerű dologról van szó, de a következő megállapításunk kedvéért mindenképpen tisztáznunk kellett ezt, hogy a rendszer esetében összetett dologról beszélünk.
Tehát: mi is az a Nemzeti Együttműködés Rendszere? Kik a szereplői (szervezetei)? Milyen szabályok, intézmények szerint működik? Mert erről nemigen hallhattunk semmit… Vagy mégis? Mert aki keres, az talál. Ha nem is olyan egyértelműen és tömören kinyilatkoztatva, de talál. A szereplőket tekintve a Nemzeti Együttműködés Programja a következőket mondja: „Ezért az új kormány együttműködést ajánl a társadalom minden tagjának, a civil és érdekvédelmi szervezeteknek, a gazdaság szereplőinek közös nemzeti ügyeink megoldásában.” Tehát szereplő egyrészt a nemzeti ügyek kormánya (röviden kormány), valamint a civil és érdekvédelmi szervezetek (kamarák, szakszervezetek), illetve a gazdaság szereplői is (kis-és középvállalkozók, multinacionális vállalatok..). A program azonban továbbmegy: „A Nemzeti Együttműködés Rendszerének természetes része a mindenkori parlamenti ellenzék is . A parlamenti ellenzék a kormányzó többségtől eltérő
Mielőtt rendszert alapítanánk, le kell szögeznem, hogy egy egyeztetésekre hivatott intézmény már a rendszerváltás óta működik Magyarországon, legalábbis kellene működnie (annyira nem ment neki jól). Ez az intézmény az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), mely tripárti struktúraként arra hivatott létrejönni, hogy a nemzeti szintű ügyek kérdésében közös álláspontra jusson. Az OÉT szereplői a szakszervezetek, a munkaadók szervezetei, illetve a kormány voltak. Az Érdekegyeztető Tanáccsal csak egy baj volt: hogy meg lehetett kerülni, annak ellenére, hogy az Alkotmány előírja, hogy kötelező egyeztetni a jogszabály megszavazása előtt a társadalmi szereplőkkel! De hát kinek van erre ideje? Igaz Feri…? A Nemzeti Együttműködés rendszere talán valami ilyesmi lehetne, már ha tényleg komolyan veszik, és valami ehhez hasonlóra gondoltak Orbánék.
Azt, hogy milyen egyezető mechanizmusokon keresztül, az egyes szereplőknek milyen hatás-és jogkörrel rendelkezve képzelték el a kormánypártok ezt a rendszert, azt egyelőre sűrű köd fedi. Az eddigi gyakorlat nem éppen az együttműködést mutatja, rendszerről pedig minimális értelemben sem beszélhetünk. Az már evidencia, hogy az ellenzék és a kormány között az egyeztetés minimális, elég csak Schmitt Pál államfővé választására gondolni. A gazdaság szereplőivel sem sokkal jobb a helyzet. A bankadó kapcsán a Magyar Bankszövetség erősen kritizálta a terveket. Az érdekvédelmi szervezetek esetében elég megemlíteni a médiatörvényt. A kisebbségek esetében pedig meg kell említeni, hogy a 200 fős parlamentben sem kapnak kifejezett nemzetiségi képviseletet. Talán egyszer majd megtudjuk, és elégedetten olvasgatjuk az APEH irodáiban a Nyilatkozatot.
***
A NER-ről a Mandineren eddig megjelent vitaposztok:
NENYI (Kínai Kálmán & Trágár Tóni)
NER-nyilatkozat: Fidesz-esély az MSZP-nek? (TuRuL_2k2)
A Nyilatkozat kritikájának bírálata (Elpet)
Hozzászólás a NER-konzultációhoz (tanársegéd úr)
