Olvasónk, Bástya posztja a Mandiner NER-vitájához:
A Fidesz semmit nem tanult, se az elmúlt nyolc évből, se a kormányzása négy évéből, se az „elmúlt negyven évből”, amely a kommunista és a szocialista rendszer népszerű elnevezése (lásd átkos). A Fidesz most annak a negyven évnek az árnyát hozza vissza egy jól sikerült kormányrendelettel. A kormányrendelet értelmében legalább ötvenszer hetven centis színes nyomatként kell kirakni a parlamenti deklarációt minden államigazgatási épület méltó helyére. Lett is felháborodás az ellenzék soraiban, Mesterházy Attila szerint „Orbán Viktor rossz irányba fordult. Állítsuk meg, amíg nem késő, hogy az országot ne vigye rossz útra!”
Nem gondolom, hogy itt most nácizmus, fasizmus vagy kommunizmus fog eljönni, és hogy a Fidesz ezeknek a rendszereknek a bűneit fogja megismételni.
Egyrészt történelmietlen dolog, bár nagyon magyaros (európai?, egyetemes?), hogy mindent, ami az országban nem tetsző, ezekhez a korszakokhoz próbáljuk csatolni. Ez teljes mértékben emberi dolog, hiszen mindig kell valami igazodási pont, amin keresztül bemutathatjuk, hogy egy hatalomgyakorlási forma miért is káros. Azonban ugyanilyen káros a folyamatos visszatekintés a történelem ezen sötét korszakaihoz. A világ változik és a hatalom egy kézbe való összpontosítása is változik. Ne feledjük, hogy a magyar történelem sötét éveihez szükség volt egy idegen ország aktív fegyveres jelenlétére is hazánkban, míg ezek most hiányoznak. Természetesen van másfajta aktív jelenlét is, ezekről a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali sajtó és honlapok igen magas fokú tájékoztatást nyújtanak, úgyhogy ebben a tekintetben érdemes ott körülnézni.
Akkor miért is tűnik úgy, hogy az Orbán-kormány mégis valami káros dolgot tesz? Azért, mert a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés egyik legalapvetőbb elvét, a hatalmi ágak szétválasztását igyekszik megszüntetni. Ennek egyik lépése a már fent említett kormányrendelet. Az, hogy a közintézményeket, amelyek függetlenek a mindenkori kormánytól, most megpróbálják kormányintézményekké szervezni azzal, hogy ki kell aggatni a Nemzeti Együttműködésről szóló nyilatkozatot. Azzal, hogy újra jönnek a régi emberek, és azzal, hogy az előző nyolc év minden döntését, legyen az jó vagy rossz, semmissé kívánják tenni és ott folytatni, ahol abbahagyták. Amolyan modern kori restauráció ez. Látszólag ezek nem nagy dolgok, de általában a hatalom mindig kis lépésekkel kezdi, aztán mikor már nincs mit tenni, akkor jöhetnek az igazi reformok.
Szijjártó Péter közleményében az áll, hogy a „Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának elfogadásával az Országgyűlés az emberek akaratát ismerte el”, és még ezt is tudta fokozni azzal, hogy az emberek egy új rendszerre tették le a voksukat az áprilisi választásokon és „ez akkor is így van, ha az ellenzéki pártok ezt mind a mai napig képtelenek elfogadni.” Szijjártó szerint az emberek arra szavaztak áprilisban, hogy legyen vége a nyolc év „vörösuralomnak”, és ebben teljesen igaza is van, de azt már nem hiszem, hogy arra is igent mondtak, hogy most jöjjön a „narancsuralom”.
A dolog nem ilyen egyszerű. Az emberek arra szavaztak, hogy legyen rend, a kormány tegyen rendet és állítsa az országot egy olyan pályára, amely majd lassan kivezet minket a válságból. Nem gondolta senki azt (bár igen, sokan gondolták), hogy itt egy nap alatt kánaán lesz, és hogy jön a jó világ. Nem, inkább arra szavaztak, hogy mostantól legyen érdemes dolgozni és a munka becsületét adják vissza (ismerős szavak és gondolatok, igaz?). De nem arra szavaztak, hogy az ország most egy másik párt hitbizománya legyen, aki folytatja elődei gyakorlatát.
Ezt a logikát folytatva mostantól nem kellenek szabad választások sem, hiszen végre eljutottunk a tökéletes államba, amelyet nem úgysem lehet felülmúlni, ezért aztán a nemzetépítő folyamatokat nem is szabad holmi választással megzavarni. Hopp, el is érkeztünk valahová, amely nem az, ami volt, csak kísértetiesen hasonlít arra.
***
A NER-ről a Mandineren eddig megjelent vitaposztok:
NENYI (Kínai Kálmán & Trágár Tóni)
NER-nyilatkozat: Fidesz-esély az MSZP-nek? (TuRuL_2k2)
A Nyilatkozat kritikájának bírálata (Elpet)
