Emlékszünk még azokra a napokra, amikor egy magára valamit is adó Kossuth téri nemzetőr hangos á-vé-há, á-vé-há skandálásban tört ki egy rendőr láttán? (Hol volt akkor még a sünözés?) Vagy emlékszünk még arra a tüntetésre, amikor Bauer Tamás közgazdász és megélhetési gyurcsanyologós keményvonalas nyugdíjasok élén, a Fidesz-székház elé vonult a Kubatov-féle komcsilista kapcsán, ahol megint csak ezt a három betűt dörögte a tömeg? Könnycseppmorzsolgatásra és nosztalgiára azonban semmi ok, erősen valószínű, hogy ha a belváros ugyan nem is, de a közélet ismét a kérdéses mozaikszótól lesz hangos.
Eddig ugyan még csak nem is nagyon berzenkedett senki, hogy az összevont titkosszolgálatokat Alkotmányvédelmi Hivatalnak (rövidítve: AVH...) keresztelte át a NÜK. De most, hogy négy ex-gárdista képviselőről az AVH megállapította, hogy bizottsági tagságuk nemzetbiztonsági kockázatot jelent, talán beindul a patália. Jogosan: egyszerűen lehetetlen hidegrázás nélkül olvasni 2010-ben azt, hogy bárkiről, bármit is megállapíthat egy AVH nevű cég. Legyen az illető jobbikos, gárdista, vagy akár szocialista.
Ráadásul a név lovat ad a történelmi téveszmékért lelkesedő radikálisoknak és a barna esőtől barna gatyás közíróknak is. Előbbiek továbbra is követelhetik a valódi rendszerváltást, hisz lám, az 1949-es „sztálini alkotmányt” védi az AVH-val a már amúgy is gyanús Fidesz. A progresszív értelmiségnek pedig más sem hiányzik már ahhoz, hogy további pártállami és putyini reflexeket tulajdonítson a NER-t építő NÜK-nek. A remek MSZMP-s (és adott esetben éppen ÁVH-s) tapasztalatokkal rendelkező baloldaltól és holdudvarától ez persze igen hiteltelen, de hát Istenem: sosem a hitelességükről és a mértéktartásukról voltak híresek.
Navracsics Tibor egyébként egy interjúban elmondta, hogy AH lesz a hivatalos rövidítés, az avh.hu domain pedig az Indexre mutat(!), ám lássuk be, hogy senki nem fogja AH-nak hívni a titkosszolgálatokat, amikor egyszer AVH-nak is lehet. Persze elintézhetjük az egészet annyival is, hogy ugyan már, hiszen ez csak egy név, ami emlékeztet valamire. Igen, de akkor mi van azzal a régi bölcsességgel, hogy a név kötelez?