Évekig elkerültek engem a cirkuszélmények, illetve én kerültem el azokat. Emlékeim a 80-as években gyökereztek. Nekem fülledt, meleg, állatszagú nyűgös matiné előadások jutottak osztályrészül a Városligetben. Az előadások pont olyanok voltak, mint a későkádári kor, amikor születtek. Jó, hogy elmúltak és nem jönnek újra el. Emberöltönyi idő eltelte után kétszer is megjártam a magyar cirkuszosok szentélyét, a Fővárosi Nagycirkuszt. Amit ezeknek a látogatásoknak köszönhetek: most már biztos vagyok benne, a cirkusz felnőtteknek való, leginkább a varázslatban makacsul reménykedő, idealista felnőtt gyerekeknek.
Az első alkalmat a kerületi önkormányzat biztosította. Nagyobb lányommal és édesanyjával látott vendégül a helyhatóság, persze minden kerületi gyerekkel és kísérőikkel együtt. Teltházas nézőtér, perec, múltból átmentett jegyszedő kollektíva (mi lehet az Ibolya presszó sörhordó asszonyaival?!). Minden, ami kell. Kádár szellemét a polgármester idézte meg, ahogy köszöntötte az ingyenjegyeseket. Verók úr a kakasülőről nézve Billy Idolnak öltözött, mert fekete zakója alá testszínű body-t húzott, ami bizony a félmeztelenség hatását keltette. Választási évben neki, akkor és ott ez is megengedhető. Pláne, hogy a cirkusz az a hely, ahol semmi sem az, aminek látszik. Messziről rajta se látszik a polgármesterség. Az előadás az Úton a bohóc címet viseli. Hazai és külföldi előadók örökzöldek dallamára tisztességes előadáson szórakoztatnak. A bohóc (Davis Vasallo) tényleg úton van, ráadásul mindvégig a hátán viszi az előadást. Az állatszámok (oroszlánok, lovak) a második felvonásra maradnak, a nézők is kitartanak. Ami nagy szám a mai digitálisan pimpelt, szexuálisan egyértelmű szórakoztatóipari világban. Van itt minden, amit a cirkuszban megszokhattunk. Ismerős érzések, illatok, nosztalgia, igazi fin de siécle életérzés. Mi változott 1983-hoz képest?
A burgonyaszirmot chipsnek hívják.
Néhány hét múlva ismét a városligeti cirkusz felé vettük az irányt. Schilling Árpád rendezésében a Francia Cirkuszakadémia végzősei mutatták be diploma-előadásukat, URBANRABBITs címmel. A hazai előadás-sorozat egy európai turné része. Schilling, aki a rá jellemző átéléssel és alázattal látott neki a megtisztelő és műfajokat egyesítő felkérésnek, sokadszor tudott próféta lenni hazájában (is). Szerintem. A bravúrokat tartogató előadás egy sor lazán kapcsolódó jelenetből áll össze. Francia nyelvű színházélményt kapunk és ennél többet is. Eredetiséget, váratlanságot, ötletességet.
(foto:origo.hu)
Schilling, aki a Krétakör társulattal Feketeország c. darabjában (személyes kedvencem) már évekkel ezelőtt görbe tükröt állított elénk (jutalma: kőszínház kezdeményezése még a téglajegyekig se jutott), ismét lubickol a sikerben. Nem az első próbálkozása ez a cirkusz és a színház összekapcsolására, de ismerjük el: a neves artistaképző erőtől duzzadó és fiatal tehetségein látszik, hogy párizsi iskolájukban a sikerre kódolták őket. Humor, erotika, varázs és dráma silken, rúdon, kötélen, hintán. Dominál a cirkusz, a zene az esszencia, szöveg és színház a fűszer, így áll össze a nagyszerű este. Aki lemaradt a pesti előadásokról, július közepén Pécsett két előadáson bepótolhatja.
Mi volt közös a két előadásban? Mindkétszer megnéztem a leendő új cirkusz makettjét. Pénz nincs rá, de a makett már elkészült. Cirkuszunk még van (és a vándorcirkusz dinasztiákról egy betűt se írtam!), majd csak lesz új kenyér is.
