Még február végén határoztuk el, hogy elkészítjük Pécsről a világ legnagyobb, 27 gigapixeles panorámafotóját. Azóta a választási és kormányalakítási őrület, a Biszku-film és hasonlók kötötték le erőink nagy részét, de közben azért az óriásfotó ügye is előrébb jutott. Olyannyira, hogy a múlt héten megérkezett a tengerentúlról a fotózáshoz szükséges robotfej (eredetileg a Dr. Clauss manufaktúra termékét terveztük beszerezni, de találtunk egy jóval barátságosabb árú amerikai alternatívát, a Gigapan Epic Pro fejét). 

  Amikor az év elején Klapanciusz maestro ötlete nyomán megbeszéltük az egész óriásfotózást, a Drezdáról készült 26 gigapixeles kép volt a világrekord, amit időközben egy párizsi fotóval beállítottak, majd egy szerény 45 gigapixeles dubaji képpel megdöntöttek, tehát körülbelül kétszer akkora képet kell majd összehegesztenünk, mint eredetileg terveztük (igaz, a 27 gigapixellel is jók lehetünk az Európa-rekordra):

  A dubaji kép nem éppen egy aprólékosan kidolgozott mestermű, de hogy hatalmas, az kétségtelen (igaz, nagyjából a felét a kéklő ég teszi ki). A fotózásról készült videón látszik, hogy olyan magasságú épület tetejéről készült, amilyent nem nagyon fogunk találni Pécsen, de innen szép nyerni:

  A robotfej megérkezése után még aznap elindultunk, hogy kipróbáljuk, mire képes. Egy Pentax K200D (Pentax smc DA 50-200mm f/4.0-5.6 ED objektívvel) és egy könnyű hobbiállvány volt kéznél, így ezekkel végeztük az első teszteket. Először a Gellérthegy oldalából, a Szent Gellért szobortól fényképeztünk, majd felmentünk a Citadella tetejére, és a lemenő nap fényében készítettünk egy panorámát a városról.

  A Citadella tetején elég rendes huzat volt, a Beafourt-skála szerinti 4-5-ös erősségű szél is lehetett, ingott is a robotfej a könnyű kis állványon rendesen. Aztán fotózás közben persze a masina kengyele is beleakadt az állványba, kezdhettük elölről az egészet. A következő körben aztán 16 perc alatt készült el a 200, összesen 1,3 gb-nyi kép (vízszintesen 160 fokos, függőlegesen 54,8 fokos látószöget fogva be). A fotók összedolgozásához kétféle szoftvert próbáltunk ki, a robotfejhez kapott Gigapan Stitch 1.0-t, illetve a legjobbnak tartott Autopano Giga V2.0.8-at. Különösebben egyikben sem mélyedtünk még el, utóbbival így aztán nem is sikerült értelmezhető formátumú eredményt produkálnunk, az előbbi viszont gond nélkül összerakta a panorámát. Az i5-ös processzorral és 4 gigabájtnyi memóriával megáldott gép 28 perc alatt végzett a feladattal. A kész kép mérete okozott némi csalódottságot, mindössze 0,23 gigapixel lett, ami az eredeti tervünknek is mindössze századrésze. Semmiféle utómunkálatokat nem végeztünk rajta, néhány kisebb illesztési hibától eltekintve mégis egész használható panorámát kaptunk:

  Pár nappal később kaptunk kölcsön egy Canon 7D-t (ilyen géppel készült a dubaji óriáspanoráma is, de nekünk csak egy jóval kisebb, Canon EF 28-135mm f/3.5-5.6 IS USM objektívünk volt hozzá), amivel az Erzsébet hídon állva készítettünk egy képet a Gellérthegytől a Belvárosi Plébániatemplomig. Szél gyakorlatilag nem volt, viszont a híd remegett rendesen egy-egy nagyobb busz áthaladásakor. De nem is ez okozta az igazi problémát, hanem a néhol felhős égbolt: hol sütött a nap, hol nem, ami aztán a végeredményen is erősen meglátszik. 250 képet (25 oszlop, 10 sor, vízszintesen 207 fokos, függőlegesen 52,5 fokos látószöggel) készítettünk 19 perc alatt, amik összesen 1,67 gigabájtot tettek ki. A fentebb említett számítógép bő 1,5 órán át dolgozta fel a képet (aztán az internetes feltöltés 4-5 órán át tartott), az eredmény pedig egy 3 gigapixeles Budapest panoráma lett, ami ismereteink szerint az eddigi legnagyobb itthon:

  Jól látható, hogy ez a (szintén utómunkálatok nélkül készült) panoráma nagy ugyan, de néhol foltos: ennek oka, ahogy korábban is említettük, hogy a fotózás alatt hol sütött a nap, hol felhők takarták éppen.

  Az első próbálkozások alapján jó darab út áll még előttünk, amíg nekiláthatunk az éles, pécsi fotózásnak. A következő napokban-hetekben különféle gépeket és objektíveket próbálunk ki (előreláthatóan egy Canon 5D lesz a következő, nagyobbfajta teleobjektívvel, de ha valaki szívesen csatlakozna egy-egy próba erejéig a saját felszerelésével, szívesen látjuk), s egy jóval stabilabb állványt is kell találnunk. A robotfej finomhangolásával (függőleges és vízszintes elmozdulás, képkészítésre hagyott idő) is lesz még munkánk bőven, akárcsak az összeillesztő szoftverek nyúzásával. Sajnos a köpönyeg.hu előrejelzései nem sok jót ígérnek a tesztelés szempontjából, egyáltalán nem látszik napos és szélmentes időszak a következő hetekben. A pécsi fotózáshoz pedig majd több napon át tartó napsütésre lesz szükség...

  Szeretnénk megköszönni az eddig beérkezett támogatásokat és felajánlásokat. Aki szívesen hozzájárulna az óriásfotó megvalósulásához, a Mandiner Kft. elkülönített alszámlájára várjuk a felajánlásokat, a fejleményeket itt, a Facebookon és a a 27gigapixel.mandiner.hu projektblogon lehet követni. A felajánlásokat egyrészt közvetlen utalással tudjuk fogadni:

Mandiner Kft., 10918001-00000069-82950012 (számlavezető: Unicredit Bank)

  Vagy lehetőség van online bankkártyás fizetésre is, Paypalen: