Mandiner blog

2010. június 02. írta: Redakció

A Demokratikus Charta és Trianon - közvetítés

Munkatársaink percről percre tudósítanak az ELTE Gólyavárából, ahol a Magyar Demokratikus Charta tartja Trianon: hidegháború vagy megbékélés című konferenciáját. Ormos Mária, Szigeti László (Pozsony), Vásárhelyi Mária és Bauer Tamás előadásai igazi szellemi-érzelmi pezsgést és felejthetetlen pillanatokat ígérnek!

trianon demokratikus charta

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr622051297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bell & Sebastian 2010.06.02. 18:07:06

Mindszenty József - Emlékirataim (részlet)

>>>Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. Még a hittudományi főiskola padjaiban ültem, amikor ránk szakadt az első világháború.

Az első kommunizmust mint fiatal hittanár fogságban éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáit s nem kizárólag egy pozitivista oknyomozó történetírás pragmatikus módszereit alkalmazza rájuk, az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert szellemében sokban már elpártolt a szentisváni alapoktól a századforduló óta; úgy mint a Muhi és a Mohács előtti években is. Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók.

Trianonban a történelmi Magyarország 282 870 négyzetkilométer területéből elvettek kereken 190 000 négyzetkilométert: az egész területnek kétharmadát. A 18 264 533 lakosból pedig csak 7 980 143 maradhatott a csonkaország szűkreszabott határai kőzött. A sokat emlegetett Wilson-féle önrendelkezési elv ellenére három és fél millió magyar került - népszavazás nélk:ül - idegen uralom alá.

Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak beismerték, hogy a párizsi békekonferencia "elfogult" és "részrehajló" volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor, részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitörésére vezetett. Sajnos, - ígéretek ellenére - a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak - a hitlerizmus hódításaival egyidőben - a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéken, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a visszakerült ősi magyar területekről 1945. január 20-án az Ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.

1946 nyarán Párizsban tanácskozott a békekonferencia, melyen a magyar delegáció semmi eredményt sem tudott felmutatni. Ennek egyik okát abban lehet megtalálni, hogy az ún. koalíciós kormány - elmerülve-a mesterségesen felidézett pártpolitikai küzdelmekben - nem fordított elég időt és gondot sem a békedelegáció felkészítésére, sem a nagyhatalmaknak diplomáciai úton történő tájékoztatására. Maga Nagy Ferenc miniszterelnök volt az, aki a kommunistákat a magyar békecélok szabotálásával is vádolta. Nagy szerint a magyar területi igényeket mint ártalmas revizionista és soviniszta" követeléseket emlegették. A püspöki kar is ismerte ezt a sajnálatos helyzetet, 's ezért tartottuk szükségesnek, hogy a világegyház vonalán nyugati keresztény államférfiak elé tátjuk a jogos magyar igényeket. A Nyugatra küldött emlékiratunkból valók az alábbi részletek:

„Nem kívánunk különleges magyar érdekeket előtérbe helyezni, mert meggyőződésünk, hogy magyar nemzeti szempontból is a legjobb béke az, amely valamennyi háború-sújtotta népnek megnugvást hoz és megteremti azokat az előfeltételeket, amelyek a szomszédainkkal való békés együttműködéshez elengedhetetlenek. Az Egyház pedig, amely egy ezredéve dolgozott itt a népek művelődésén, most is segíteni akarja híveit egy boldogabb jövő kialakításában. Így reméljük, hogy elérkezik az idő, amikor a népi és vallási különbségek nem áldatlan viszályok előidézői, hanem a sokoldalú emberi kultúra kifejlesztését előmozdító erők lesznek.

A Dunamedence népei a múltban kedvező földrajzi helyzetük adottságainak megfelelően egy többnemzetiségű állam keretében egyesültek. Az első világháború után a győzők politikai célkitűzéseiknek megfelelően a népek önrendelkezési jogának hangoztatásával felosztották az Osztrák-Magyar Monarchiát és több kis nemzetiségi államot alkottak meg, közben a Monarchia, egyetlen nemzeti államát, Magyarországot (54.5 százalék magyar) is szétdarabolták.

Hogy ez a rendezés nem volt szerencsés és nem váltotta be a hozzáfűzött. reményeket, annak legfőbb oka – amint ezt győztesek táborából is elismerték - az volt, hogy a népi elvnek önkényes, Magyarországra nézve sérelmes alkalmazása nem hozhatta meg a békét. Számos elintézetlen, függőben lévő kérdés és ellentét maradt, mert Magyarország mindig igazságtalannak tartotta, hogy a népek önrendelkezési jogának megsértésével, népszavazás nélkül 3 500 000 magyar került idegen uralom alá.

Magyarország két világháború megpróbáltatásai és tanulságai nyomán eljutott oda, hogy minden kétséget kizárólag lemondjon a neki tulajdonított soviniszta, imperialista törekvésekről. Ezért nem a revizionizmus szellemének felidézése, ha felhívjuk a nagyhatalmak figyelmét a határkérdés rendezetlenségére.

Mikor most a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát kérjük, egy, megbékélt jövendő alapjait akarjuk lerakni. Egy olyan békekötés, amelyet a magyarság is fenntartás nélkül el tudna fogadni. Közép-Európa békéjének legfontosabb tényezője lenne s így a jövőben nem fordulhatna elő, hogy a kisnépek érdekellentétei az egész világra zúduló háborús katasztrófák forrásai lennének.”<<<

Nem egy Trianon volt, hanem kettő! (Ha esetleg valaki nem tudná.)
Tulajdonképpen a chartások elődeinek köszönhetjük -nagyobbrészt- mindkettőt. (Plusz a Kormányzó visszacsinált revíziós próbálkozása.)

A franciák permanens európai egyeduralomra törését vajon megemlítik-e a negyedik birodalom tanult itthoni szószólói, vagy az csak Hitlernek tűnt fel (a harmadik) hajnalán?

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2010.06.02. 20:28:54

Ezt a népet sajnáljam? · http://www.youtube.com/watch?v=FABqq_jjRRo 2010.06.02. 23:08:27