„Az eredmény egyértelmű, nem is lehetne egyértelműbb” – kezdte beszédét a köztársasági elnök. Példátlan felhatalmazást kapott a jobbközép párt(szövetség). A felhatalmazásnál talán a felelősség nagyobb csak. A sikeres választási szereplésnél egy nehezebb feladat van csupán, a sikeres kormányzás.
„Kétharmad, kétharmad!” – visszhangozta tömeg a Vörösmarty téren az Orbán-beszéd alatt. A Fidesz támogatói, akik kétharmados bizalmat szavaztak, méltán érezhetik úgy, történelmi lehetőség előtt áll az ország. Orbán szavai a nemzeti együttműködési rendszer vizióját vázolták. Egy ilyen rendszer sikeres működése kisebb csoda lenne. Olyan csoda, amihez elöszőr meg kell érteni: a kétharmad valójában négyharmad. Ez nem fából vaskarika, hanem történelmi, politikai valóság.
Hogyan áll össze négyharmad? Kétharmad világosan jelezte akaratát. Mondhatnánk, a rendszerváltás óta nem volt ilyen egyértelmű a többség szándéka. A többség által megválasztott képviselők egyik legfontosabb feladata mégis a kisebbségek, a másik kétharmad képviselete lehet. Főleg, ha sikeres és eredményes kormányzásra készülnek. Márpedig miért ne ez lenne a cél?
Egyharmada a nemzetnek az országhatárokon túl él. Ennek az egyharmadnak a képviselete nemcsak nemzetpolitikai érdek, hanem erkölcsi kötelesség is. A következő években világos, határozott gesztusok mellett a magyar kisebbségekkel együttműködve a szomszédos országokban elérhető maximumot kell megcélozni. A határontúli magyar nemzettestek képviseletének olyan konszenzusos minimumnak kell lennie, ami az egyik alapja a nemzeti együttműködés rendszerének.
Ungvári iskolások március 15-én
Ehhez nem lehet elég a hazai kétharmad és a határontúli egyharmad vélhetően közös szándéka. Szükség van a negyedik egyharmadra is. Azokra, akik a Ferikre (most látszik igazán, mennyire szúrta el Feri), az Oszikra szavaztak. Az ő képviseletük szintén a többség egyik feladata lesz. Mert képviselőik jelen állapotban többé-kevésbé alkotmányos biodíszleti szerepre vannak kárhoztatva. Félreértés ne essék! Nem a Gyurcsányok, a Vonák, Schifferek érdekérvényesítési képessége miatt aggódom. Ahogy Orbán mondta, nem hagyhatunk senkit az út szélén. Nem bizony. Még azokat sem, akiknek voksa a kisebbséget erősítette, kevés sikerrel. Mert a jobbikosok és Molnár Oszkár mandátumai jól jelzik, hogy egy másik kisebbségi probléma is létezik. Egy olyan probléma, amit az álságos píszi beszédmód, a támogatások elsíbolása és a világos, egyértelmű elképzelések hiánya sorskérdéssé tett az évek során. A korrupció visszaszorítása, a demokrácia megerősítése, a gazdaság fellendítése mellett a cigányság helyzetének rendezése a nemzeti ügyek egyik sarokpontja.
Szendrőládi iskolások március 15-én
A többség érhet el sikert a választáson a kisebbség nélkül, de nem lehet sikeres a többség kormányzása a kisebbségi célok képviselete nélkül. A határontúli magyarok és a magyar cigányság érdekeinek érvényesítése a második Orbán-kormány teljesítményének jelentős értékmérője lesz. Árnyékként fog vetülni ez a két ügy az egész kormányzásra. Hogy fenyegető, vagy menedéket adó lesz-e ez az árnyék, az nem csak a kormányon múlik. A huszonnegyedik órában vagyunk. Mind a négyharmadnyian.
