Wishful thinking: vágyvezérelt gondolkodás; olyan érvelés, melynek premisszája a konklúzió igazságára irányuló vágyat fejezi ki.

  A hosszúra nyúlt vasárnap éjjel óta megszületett a következő két hét buzzwordje: legyen-e Fidesz-kétharmad? A leendő új kormányzásról szóló wishful thinking-sorozatomban az elszámoltatás után a kétharmadot járom körbe.

  A politikai harcmező baloldalán már vasárnap este beindult a rettegde, bár egy kicsit eső utáni köpönyegnek tűnik az újra beindított jajveszék. A helyzet dramatizálása helyett a következőket ajánlom megfontolásra:

  Demokráciában élünk, tehát négyévente a népakarat dönt. Nem Orbán Viktor és Kubatov Gábor állítja be listái alapján a végeredményt, hanem a választópolgárok döntenek a rendelkezésükre álló információk, neveltetésük, saját tapasztalataik avagy pillanatnyi kedvük alapján.

  Nép szava

  Hogy a kapcsolat.hu-n is megértsék: ez a választás DÜHÖS hangulatban zajlott le. Az ország lakói ítéletet mondtak a szocialista kormányzat elmúlt nyolc éves tevékenységéről. Amikor a baloldalon a választások várható végeredményétől rettegnek, magától a népakarattól rettegnek. Pedig ugye a baloldal jó kétszáz éves története a szólamokban mindig a népakarat képviseletéről szól. Nos, 2010 Magyarországán ez a helyzet láthatóan nem áll fenn.

  Az már csak hab a tortán, hogy a népi kártyát még csak nem is a konzervatívok, hanem a radikális jobboldal csavarta ki a szocialisták kezéből, amikor a nép nevében tüzelték magukat és választóikat az odacsapásra.

  A szocialisták és a velük szimpatizáló véleményvezérek csak a saját zsákutcájukban haladnak tovább, ha most és a közeljövőben a hüjenépet okolják a választási vereségért.

  Kilengés

  Az első forduló eredményei alapján erősen valószínű, hogy a második fordulóban meglesz a Fidesz kétharmada. Itt jön a nagy kérdés: jó-e a narancspártnak, ha megszerzi a kétharmadot?

 Nos, a politika elsődleges törvényei alapján igen: minden politikai erő hatalomra tör, célja a győzelem, méghozzá a minél nagyobb arányú győzelem, még a demokratikus keretek között is. A Fidesz egész tavaszi antikampánya arról szólt, hogy a nagyra nőtt tábort összefogja, az ellenfél híveit pedig otthon tartsa. A kampány a választási eredményt tekintve bejött: bár sokan még ennél is nagyobb győzelmet valószínűsítettek, a Fidesz még így is esélyes a kétharmadra.

  Azt azonban le kell szögezni, hogy demokratikus körülmények között nagyon ritka egy párt kétharmados győzelme. Mondhatjuk, hogy a demokráciában ez egy szokatlan kilengés. Ilyen esetben már a győzelem arányáról látszik, hogy nagy baj van: a hagyományos politikai táborok egyike a teljes szétesettség állapotába került. Nem valószínű, hogy négy év múlva is ennyivel tud nyerni a Fidesz. Sőt, semmi sem valószínű. Ez egy többcsapatos bajnokság, ki tudja, hogy addig kik esnek ki és kik jutnak be az első ligába ebben a balsors tépte országban?

  A demokratikus kétharmad kivételes esetekben valósulhat meg: jellemzően vagy az addig regnáló kormányzat totális kudarca után, vagy pedig egy fél-autoriter rendszer kiépülésének kezdetekor. Nem meglepő, hogy jobboldalon az előbbi, baloldalon az utóbbi megfejtést hangsúlyozzák.

  2010 Magyarországán az előbbi érvényes: a katasztrofális kormányzati teljesítményt értékelték így a választók. Ahogy a Neue Zürcher Zeitung tegnap megjelent cikkében fogalmaztak: „A posztkommunista párt vereségével visszavonhatatlanul véget ért a rendszerváltás óta eltelt húszéves átmeneti időszak”.

  A másik megfejtéstől rettegők fontolják meg: Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja, az EU nemsokára soros elnöke, miközben hazánk gazdasága szinte teljes mértékben az IMF hitelétől, valamint a külföldi befektetők bizalmától függ. Bárki is kerülne hatalomra, Magyarország szövetségesi rendszere, a hazánk által aláírt nemzetközi szerződések és teljesen legyengült gazdaságunk miatt nem mozdulhat ki a nyugati, demokratikus rendszerből.

  A kétharmad terhe

  Stumpf kolléga arról ír a Heti Válaszban: „Ebben a helyzetben, amikor már biztos, hogy a Fidesz egyedül kormányozhat, tehát a döntéseket meghozhatja, azokért a felelősséget viselnie is kell majd, a kárörvendő szoci szavazó érdeke is a párt kétharmada”. Caracalla a Konzin már fel is sorolja, milyen témákban kellene élnie a Fidesznek a kétharmados többségével.

  A magyar politikai helyzet ugyanakkor valóban kiélezett: jelen pillanatban - és még jó ideig - a Fidesz az egyetlen kormányképes erő hazánkban. Ez egy kétélű fegyver a jobboldali néppárt kezében. Alapjáraton pesszimistaként most nem sorolnék fel érveket amellett, hogy mennyire jó lenne mindenkinek, ha a Fidesz mondjuk HÚSZ évet abszolút hatalomban töltene. Ez ugyanis még a Fidesznek sem tenne jót, nemhogy a magyar demokráciának. Örvendetesek azonban Orbán vasárnap esti szavai: „akármilyen elsöprő fölénnyel is győztek, a következő évek során számukra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon”. Bede Márton helyszíni tudósításában is kiemelte: „Orbán kimondta, ami mindenki számára nyilvánvaló: élete legnehezebb feladata előtt áll”.

  Csak remélni lehet, hogy az ország leendő miniszterelnöke a Fidesz jövőbeli politizálásának stílusát képviselte ezzel. Talán minden tapasztalt fideszes tanult a régi hibákból, és kétharmados többség birtokában sem jön elő a párt rosszabbik (hamari, önhitt) énje. Nincs ideje, nincs helye a dicsekvésnek, csak a munkának. A jövő nyolc év késéssel kezdődött el, és nem olyan idilli a kép, mint annak idején, egy fél nemzedékkel korábban.

  Akár feles, akár kétharmados többséget szerez végül a Fidesz, végül tényleg úgy alakult, hogy a Fidesztől (ergo Orbán Viktortól) függ az ország sorsa, miközben jelenleg nincs olyan erő, amely ennek alternatívája lehetne. Nem mutathat majd másra, még kétharmadot igénylő törvényalkotásban sem.

  Ha viszont a Fidesz is elkúrja, akkor tényleg lehúzhatjuk a rolót. Ezért az esetleges kétharmados többség, vagyis a teljes törvényalkotási hatalom birtokában még nagyobb a párt felelőssége, hogy hová kormányozzák az országot. A Fidesz ebben az esetben még nagyobbat bukhat a kudarc esetén, és vele zuhanhat az ország, miközben talán szélsőjobboldali és - talán addigra létrejövő - radikális baloldali harci pártok fognak a szavazókra vadászni. Így vagy úgy.