Mit vesztettem nyolc év alatt? Leltárt készítek. A kórházakkal kezdem, mert majd' minden budapesti kórházbezárás érintett, így vagy úgy. A szocialista reformdüh jelképes intézményeket rombolt le. Nehezen gyógyítható sebeket hagy maga után a koalíció, és nemcsak az én lelkemen.
A Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ 1884-ben közadakozásból épült. Itt raktak először inkubátort az ajtóba, hogy esélyt adjanak az abortusz helyett. Koraszülött osztálya nemzetközi hírű volt. Itt született a nagyobbik lányom. (Schöpf-Merei Ágost gyermekgyógyász, az olasz légió katonaorvosa volt, Kossuth Lajossal emigrált 1849-ben.)
Az OPNI 1868-ban nyitotta meg kapuit. Göbl Lipót telkét vásárolta meg Buda városa. Innen a Lipótmező elnevezés. 1945-46 kivételével, amikor a Vörös Hadsereg egyik parancsnoksága birtokolta, folyamatosan működött az intézmény. Itt gyógyított feleségem egyik nagybátyja évtizedekig.
A Szabolcs utcai kórház az izraelita hitközség pénzéből a XIX-XX. század fordulóján épült. Csontvelő-transzplantációs egysége egyedülálló volt. Itt reménykedett gyermekkori barátom a gyógyulásban, amíg be nem zárták alóla az osztályt. Ő vasárnap már az égiekkel szavaz…
A Svábhegyi Gyermekkórházat 1949-ben létesítették tbc-s gyerekek számára. Feleségem egyik nagyanyja évtizedekig volt pedagógus-ápoló itt.
Az Újpesti Szülőotthon 1928-ban épült közadakozásból. Itt született apám, meg a fél család (és én).
A BM Kórházat 1949-ben az államvédelmi szerveknek hozták létre. A rendszerváltás után köz- és oktatókórház volt. Ehhez csak annyi kötődésem van, hogy jelenlétemmel támogattam a bezárás elleni megmozdulást.
A második Gyurcsány-kormány az orvos szakma, az egészségügyi dolgozók és a közvélemény tiltakozása ellenére zárta be ezeket az intézményeket. Jelenleg mindegyik üresen áll. Az értékes ingatlanok és telkek tartós hasznosítására egyelőre nem került sor.
Ezekben az intézményekben összesen közel hatszáz éven keresztül gyógyítottak. Van párt, ami húsz évért húsz évet osztana. Bele se merek gondolni, mi jár hatszáz évért.