Webgyász
2010. január 20. írta: Skrabski Fruzsina (lelkylola)

Webgyász

  Mértéktartással kezeltem mindig a webközönségeket, még a blogunk virtuális társaságát is, hiszen nem tudom, hogy valójában ki, kicsoda. Most azonban az apámnak írt nekrológ után egészen különleges élményekben volt részem. Rengeteg vigasztalást és kedvességet kaptam, kommentekben, emailben - ismeretlenektől, ismerősöktől és olyan barátoktól, akiknek csak virtuális énjét ismerem.

  Apukám tanítványai írtak nagyon lelkes leveleket, felhívtak régi ismerősök, sokan megosztották velem hasonló fájdalmukat. Azt gondoltam, hogy a gyászt az ember magányosan szeretné megélni, de igazából nagyon jól esik a vigasztalás, a kedvesség, a részvét. Az ember ilyenkor elbújik, de nagyon örül, ha valaki benyit hozzá.

  Végül a sok levél közül ídéznék egyet, azért, mert nagyon kedves-apukás:

Kedves Lola-Fruzsina,

Kérem, nézze el nekem, hogy a tökéletes ismeretlenségből felmerüljek, és eme nehezen követhető úton szólítsam meg. Rendszeres olvasója vagyok a Reakción, magánemberként és öreg szerkesztőként kísérem figyelemmel az írásait, és sok ostobával ellentétben kiváló tehetségként tartom számon Magát. Ez a - kéretlen - levelem azonban nem Magáról szól.
Engedje meg, hogy ÉDESAPJA (igen, verzállal!) elhunyta alkalmából szomorú együttérzésemnek adjak hangot, és elmondjam: értem, átérzem a fájdalmát ismeretlenül is, ám mégis, legyen bármily borzasztó stílustörés, irigylem Magát, mert ilyen ember közelében létezhetett-nőhetett fel. Skrabski Árpád (és Kopp Mária) lányának lenni akkor is ajándékba kapott szerencse és boldogság, ha természetszerűen az előbb-utóbb bekövetkező veszteséget és tragédiát is magában rejti. Sírjon persze, de örüljön is, mivel hosszú éveken át egy olyan Istenteremtménye árnyékában mocorgott, akihez kevés hasonló emberi lény született.
És még egy, ide alig illő megjegyzés: söpörje le magáról a bántásokat a kommentekben, a gorombaságokat, a méltatlanok mocskolódásait. Maga tehetséges és nagyszerű ember, fütyüljön az írástudatlan-érzéketlen irigyekre, és haladjon az útján. Jól műveli, amit csinál, egyénien, "lolásan" csak így tovább! Számomra is fájdalom, hogy ennek egyik bizonyítékát éppen egy megrendítő nekrológban kellett szolgáltatnia, amely - még leírni is szörnyű - bravúr. Publicisztikai teljesítmény. Bár ne került volna sor rá soha, ámbár, mint Maga írta: igen, ezt éppen Magának kellett megalkotnia. (Olvassa el majdan, amikor csillapul a megrázkódtatás, Zelk Zoltántól - tudom, hogy nem lehet Magának ismeretlen e név! - a Sirály című verset. Szerintem a világirodalom egyik nagy alkotása, a feleség elvesztését könnyezi meg egy kifelé cinikus linknek látszó öreg bohém.)
Éppen elég baja van most, tehát nem várom el a válaszát, udvariaskodásnak ilyenkor nincs helye. (Egyébként igen, mint azt mi, idősek, megtanultuk a szüleinktől több évtizeddel ezelőtt.) Azt viszont kérem, hogy az általam különösen nagyrabecsült Édesanyjának adja át egy ismeretlen tisztelője részvétnyilvánitását. Köszönöm.

  Remélem, nem haragszik meg, hogy megjelentettem a levelét, amit hálásan köszönök.

  Köszönöm a többieknek is és a következő bejegyzésem már idegesítő lesz, ígérem. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr401687618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mefisto · http://archiregnum.blog.hu/ 2010.01.20. 21:46:51

Úgy tűnik, a szoci trollos sztori nagyon lekötötte a kommentelők figyelmét - egyébként kétlem, hogy szó nélkül maradna ez a poszt.

Igen, vannak pillanatok, helyzetek az életben, amelyek a maguk szomorú szakralitásában megadhatják a végső tiszteletet egy távozónak. Szerintem az, ahogy ez a webes közösség reagált édesapád távozására, ez egy ilyen szakrális jelenség volt.

És ez csodálatos!

Alfőmérnök 2010.01.20. 21:58:15

@mefisto: Az egy szép poszt volt és írtak szép kommenteket is hozzá.
Ezt én egy kicsit feleslegesnek érzem és (már bocs, de) egy kicsit öntömjénezőnek.
Lola! Ideje felnőnöd!

teknős 2010.01.21. 11:22:34

@Alfőmérnök: Azt hiszem nem érted Lolát.

Én nagyon sajnálom, hogy ehhez a poszthoz született egyáltalán komment.

Arról szólt, hogy olyan emberek, mit emberek, nickek váltak együttérzővé, amit úgy első nekifutásból nem is gondol az ember.

Lola, bbjnick és ennek a levélnek az írója olyasvalamit adott nekem, és ahogy látom másoknak is, amiből megéreztük, hogy mit is veszítettünk azzal, hogy nem találkoztunk a lelkével.

Valami olyan síkon történő kommunikáció ez, amihez neked -láthatóan - nincs bejárásod.

Alfőmérnök 2010.01.21. 11:45:28

@teknős: De, értem és van is bejárásom. Különben nem írtam volna, hogy egy szép poszt volt. Írhatta volna oda is kommentnek.
Továbbra is tartom: egy felnőtt ember nem közöl le egy őt dicsőítő levelet. Persze van, aki 80 éves korára sem nő fel, ez egy idő után nem életkor kérdése.

Mindegy, legalább Dooméknak lesz egy jó hírkommentelő posztjuk.

tevevanegypupu 2010.01.21. 11:49:29

@Alfőmérnök:
Lola edesapja es a mamaja kozszereplok, irtak es irnak roluk, termeszetes, hogy a lanyuk egy olyan blogban megemlekezik roluk, amibe egyebkent is ir. A kuldott apukas levelnek pedig nyilvanvaloan orul, hiszen megdicserik es szeretettel emlekeznek szuleire is. Valasz ez arra a cikkre ami nyilvanos volt, miert ne lehetne kozolni? Es kulonben is: ki mondhatja el magarol azt, hogy igazi es valodi felnott?

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2010.01.21. 11:55:12

@Alfőmérnök:

A létezés különböző síkjain mozoghat egy ember. Az alatta levőket látja, a fölötte levőket nem. Aki azt gondolja, nincs fölötte semmi, soha nem is jut följebb.

Alfőmérnök 2010.01.21. 12:03:46

@tevevanegypupu: Lehet, csak nekem nem szimpatikus. Mivel Lolát (hangsúlyozom: Lolát, tehát a virtuális személyiséget) kedvelem, megírtam a véleményemet. Baj?

Nyilvánvalóan nincs olyan, hogy igazi felnőtt, de a legtöbb ember életében van egy pillanat (tralalalala), amikor fel kell nőnie. A legtöbb ember ezt elhalasztja. Lolának ez most egy ilyen pillanat, ezért szóltam.

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.01.21. 12:07:19

@Alfőmérnök: azért tettem ki ezt a levelet és azért írtam ezt a posztot - egyrészt, mert meg akartam köszönni azt a kedvességet, amit kaptam. Másrészt azért, hogy tudják - vigasztalásuk célba ért és valamelyest segített.
Harmadrészt bátprítani szeretnék mindenkit, aki hasonló tragédiát él át, hogy nyugodtan ossza meg azzal a közösséggel amiben él (legyen az web, vagy hús-vér), mert az emberek szeretnek segíteni egymásnak, bátorítani, vigasztalni, erőt adni és ezt a szeretet el kell fogadni és nagyon jó elfogadni.
Én is azt gondoltam, hogy ezt a bejegyzést nem nagyon lehet kommentelni, aki érti, érti, aki nem, nem.
Az öntömjénezés pedig - ez a valóság, egy ilyen levelet kaptam és mindenki nagyon örülne egy ilyen levélnek. Nem a dícséret a lényeg benne, hanem a kedvesség. A kedvesség pedig akkor a legerősebb, ha van benne dícséret.
Egyébként nem kellene szégyelnünk dícsérni egymást és azt sem kell szégyelnünk, ha minket megdícsérnek. A dícséret egy csodálatos dolog és én megakartam dícsérni mindenkit, aki kedves volt, mert megérdemlik.
Ez a felnövés téma pedig nem tudom, hogy mit jelent, ha azt, hogy az a felnőtt, aki megkeseredett és zárkózott, kimért és mogorva, akkor nem akarok felnőni. De szerintem a felnőttség annyit jelent, hogy valaki felelősséget vállal a tetteiért, szavaiért és gondolataiért.

Alfőmérnök 2010.01.21. 12:12:29

@lelkylola: Hú, remélem nem voltam mogorva, mert akkor elnézést. :)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.01.21. 12:12:33

kedves lola! talán megspórolhatta volna ezt a "vitát", ha a minimális jóízlésnek eleget téve, a magáról szóló hozsannát, és a magáról szólók ekézését tartalmazó himnikus levélelőt elhagyja az idézetből.

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.01.21. 12:20:46

@Alfőmérnök: nem voltál mogorva, örülök, hogy szóvá tetted. Kérdeztem Ákostól is, amikor megírtam, hogy szerintem nem durva ez az öndicséret. Azt mondta, hogy egyébként nem pártolja az ilyesmit, de itt helye van. Én is így reztem, de ez ízlés kérdés :)

@Grift: nem akarom megspórolni a vitákat és tetszett a hozsanna :)

Alfőmérnök 2010.01.21. 12:38:56

@lelkylola: Épp azt akartam írni, hogy ne csak a dícséretekre figyeljél oda, de ezek szerint nem csak azokra figyelsz. Sokszor egy kritika többet használ az embernek, mint 100 dícséret.

tevevanegypupu 2010.01.21. 12:46:11

@Alfőmérnök:
Nem baj, csak amikor az ember elveszti egyik szulojet, akkor inkabb nagyon kisgyereknek, gyamoltalannak es vedtelennek erzi magat egy ideig, akarhany eves is. A nagyon szeretett, vedett, jo csaladi kornyezetben felnott gyermekek valoszinuleg elvezik is ezt a gyermeki allapotot, es kicsit tovabb is maradnanak meg.Nem tudom, sokaknak adatik-e ilyen szerencse, de ha igen, akkor azzal elni kell.(:

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.01.21. 13:07:59

@Alfőmérnök: szerintem a dícsérettel nagyon jól lehet befolyásolni valakit, ha például idegesít valakiben valami - nehéz ezt a kritikát úgy megfogalmazni, hogy a másikra hatással legyen. Ugyanakkor, ha megdicséred azt a tulajdonságát amiben jó és azt erősíted, akkor idővel eltűnhetnek az idegesítő szokásai is. Persze lehet kritizálni is, én csak eredménycentrikusság szempontjából tartom jobbnak a dícséretet.

@tevevanegypupu: :)

Alfőmérnök 2010.01.21. 13:34:03

@lelkylola: Nem biztos, hogy csak úgy magától eltűnnek azok az idegesítő szokások.
Szerintem ez alapvetően személyiségfüggő. Persze eléggé ismerni kell a másikat ahhoz, hogy meg lehessen mondani, hogy most éppen a dicséret a helyénvaló, avagy a szidás. Én például többet köszönhetek azoknak a tanáraimnak/barátaimnak, akik kritikával illettek. Legalábbis hosszútávon.
A másik meg, hogy az ellenségeink véleménye is fontos, nem szabad lebecsülni a képességeiket.

Oblomov 2010.01.21. 17:43:27

"Az ember ilyenkor elbújik, de nagyon örül, ha valaki benyit hozzá."

Nem mindig értünk egyet, de jól esik, ha beavatsz fájdalmaidba, örömeidbe. Szerintem is közösség vagyunk már, akik figyelnek a másikra, ha virtuálisan is. A posztoló bloggerekre persze jobban figyelünk, főleg azokra, akinek invencióját nem érezzük kimódoltnak. Szerintem te utóbbiak között csúcstartó vagy, tehát tőlem írhatsz (majd) akár butaságokat is, olvasni fogom.

Most kívánok további sikeres gyászmunkát, kedves Lola-Fruzsina!

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2010.01.22. 05:03:28

Látod, Lola, én szándékosan nem írtam se kommentet, se levelet. Végtére is a dologról váltottunk (privát) levelet, és abban mindent leírtam, amit akartam.

Kétségtelen, hogy a magam részéről a saját gyászomat nem tenném publikussá (amikor volt, éls írtam róla, letiltottam a kommentelést, pedig nem szoktam). Mindazonáltal szó nincs arról hogy elítélném vagy helyteleníteném, hisz nem vagyunk egyformák. Ezért van az,hogy ezekben a posztokban nem nyilvánulok meg (ez az egyetlen kivétel), mert részemről ez nem publikus téma.

Együttérzek Veled, és kívánom, hogy mielőbb juss túl a veszteségérzésen. Hiszen nem meghalni nehéz, hanem ittmaradni azzal az érzéssel, hogy halottunkkal - legalábbis életünkben - már nem találkozhatunk soha többé.

Nekem, aki talán itt mindenki másnál több halált láttam (olykor talán elő is idéztem?... - néha tévedünk, ez törvényszerű, és nálam ez halottakban jelentkezhet) a dolog nem számít rendkívülinek. A halál az élet része - és ha az élet teljes volt, akkor a lezárása sem lehet olyan szörnyű....

Mindig olvasni foglak, hiszen értelmes és rokonszenves vagy. Fogom a kezed...
süti beállítások módosítása