A Reakció szilveszter előtt is hadra fogható szerkesztői összeszedték gondolataikat, hogy mi volt számukra 2009 maradandó kulturális élménye. Alul olvashatják kis csokrunkat, és kíváncsian várjuk hasonló módon olvasóink élményeit is: mi volt az a könyv, film, zene, utazás, város, satöbbi, ami a legfontosabb volt számukra - és miért?

  A polgári underground tíz éves csapata boldog új évet kíván minden kedves olvasónak!

Agent Ungur

  Róma. Szent Péter bazilika.

  Pontosabban a sírváros a bazilika alatt. Kétszintes, jórészt pogány mauzóleumok, hihetetlen épségben. Az egyik falfestményről Aphrodité néz le, a másikról Ré. A kozmopolita, pogány ókori Róma megannyi nemzete temetkezett ide, és mindez megmaradt: a kereszténység miatt. Nagy Konstantin ugyanis az első Szent Péter bazilika építettésekor a 4 században betemettette a sírokat. Néhány méterrel a kereszténység legnagyszerűbb templomának márványpadlója alatt ott a mélységesen mély múlt, megannyi legyőzött rivális emléke.

Ambrus Balázs

  Ugyan már 2007-ben megjelent, én csak idén vettem kézbe Bérczes László kötetét, mely a már komolyan beteg Cseh Tamással felvett beszélgetések összegzése, amolyan számvetés. A gitáros előadó igazi családi ezüst volt mifelénk, dalai sokkal többet jelentettek önmaguknál, melyek ennél fogva kvázi apáról fiúra szálltak. Egy napon születtem Tamással, kereken 30 év spéttel, épp egy generáció kartávolságra. Nyilván ennek nincs sok köze a különös kötődéshez, mindenesetre érdekes.

  A könyv Fonyó Gergely filmje után igazán sok újdonsággal nem szolgál, a figura életútjának bemutatása azonban részletezőbb, s mivel a szerző maga is régi barátja Tamásnak, a személyesre vett hangütés sem zavaró. Még élt, amikor végeztem a könyvvel, s már akkor úgy éreztem, életének olyan zugaiba is bepillantást engedett a kötet, mely inkább rejteni való intimitás. Cseh Tamás, bizonytalanságainak, sikereinek és botlásainak feltárásával egy ország előtt lett titoktalanítva. Sokan vágytak rá, hogy – ha személyesen nem is, de könyv révén ismerjék őt. Most, hogy megkaptuk, távolabb kerültünk a személyét és dalait övező ideáktól, álmoktól, érzésektől.

  Halálának híre (telefonhívás formájában) egy balatonlellei hipermarket hentes pultja előtt ért. Milyen méltatlan helyszín… mégis vitathatatlanul egy korszakot lezáró híradás volt. Most már csak és kizárólag a dalok vannak, maradnak. És a kétség, hogy vajon az utánunk jövők számára is átsüt-e a „pályaudvar, olajszag, néptelen váróterem” realisztikus kádárkori atmoszférája; összeáll-e értékelhető egész képpé a cigarettafüstös utasellátók ködén át nők, illatok és bűnök gomolygása. Talán szentimentalizmus, de egy 2003-as balatonfelvidéki előadás plakátja bekeretezve várja, hogy kiakasszam a nyaraló falára. Ott lépett fel számomra Cseh Tamás utoljára. Isten veled! 

Rajcsányi Gellért

  Az év élménye a szokásos Balaton-rajongást és az írországi Atlanti-óceánt megelőzve: Róma. Tavasszal és ősszel közel két hetet töltöttem összesen az örök városban, és azt hiszem, megértettem az urbsba vágyók indíttatását.

  Róma: műkincsekkel roskadásig zsúfolt múzeumok; meglepően tiszta óvárosi sikátorok; minden sarkon álló templomok; utcáról nyíló két négyzetméteres pizzériák; falatnyi kertek a falak mögött; város-környéki savanykás asztali fehér borok; ókori viaduktok alatti birkák teje; falkában zsibongó japán turisták; napozó macskák Julius Caesar megölésének tetthelyén; hasig kigombolt ingű digó pincérek; ravasz szemű román pincérnőcskék; Szent Péter baldachinja Michelangelo kupolája alatt; a pap olasz mormogása a bazilika szentmiséjén; rajzolgatás Neri Szent Fülöp kolostorának néma kertjében; eső utáni séta kettesben a teljesen kihalt Via Appia Antica kétezer éves kövein, az ókori síremlékek és évszázados villák között; napfény, napszemüveg, zajongás, elcsendesülés, élet, irodalom, Róma.

Robin Masters

  Idei legjobb filmélményem (természetesen az örök Megan Fox mellett) a Largo, mely egy különös Los Angeles-i klubszínpad, a *Largo at the Coronet* világát dolgozza fel. Az alig háromszáz fős lokálban minden péntek este az amerikai alternatív zenei színtér meghatározó egyéniségei adják egymásnak a mikrofont, különös hangsúllyal az improvizatív jazz, a hegedű, az old vagy a new weird america műfajok legjelesebbjeire.

  A legendás helyszín a közelmúltban egy időre bezárta kapuit, az ezt megelőző hónapokat azonban a készítők végigforgatták, s remekül világított, ritmusosan vágott, hangulatos felvételek váltakoznak a vásznon - *Fiona Apple, Colin Hay, Oliver Everet* vagy éppen* AimeeMann* félelmetesen eredeti produkcióiról. Tetszett a kísérlet, hogy a bárban töltött esték klasszikus hangulatát, egy szagolható atmoszférát, a személyes jelenléten alapuló élményt próbálnak a mozitermek légcsere berendezéseibe fecskendezni - és az, hogy sikerül is nekik. A film (amit egy belterjes kis fesztiválon láttam a Toldiban) 10/8-at kapott az IMDB-n, én meg azóta vágyom egy Largo-ra Pesten is.

Novák Tamás (Spanyol)

  Sajnos 2009 a kosz éve volt a hazai zenei életben. A zoknikoszé és a bent maradós köldökkoszé, azé a koszé, amit az első vízsugárral csapat le magáról az ember a zuhanyzóban. Jön és megy, semmi érték, csak a szükséges anyagmaradvány, amit az idő kapar le az ember pólójáról vagy zoknijáról. Akinek van köldöke vagy van lábujja, annak nem kell bemutatni ezt az egyszerű fizikai jelenséget.

  Egyetlen kivétel lehet talán az idei év szűretlen hangzavarában, ez pedig a Népi Papa együttes, amely az idén, eleven koncertjeivel, fergeteges színpadi látvány showjával újra és újra döbbenetbe ejti a műfaj és a zene kritikusait. Váratlan rímek és ördögi riffek járnak a nyomukban. És persze tinilányok, hordákban. Éppen úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A mai értékvesztett világban pedig a szokatlanul bátor kiállásukért a keresztény Európáért pedig külön tiszteletet érdemelnek. Respect, ahogy a költő mondja.