„Más helyeken fel kell kutatni, míg itt, Rómában elsodornak és túltelítenek a lényeges látnivalók. Jártunkban-keltünkben tájképszerű jelenetek, paloták és romok, kertek és vadonok, távlatok és szűk helyek, házikók, istállók és oszlopok állnak olyan közel egymáshoz, hogy egy lapra lehetne vázolni őket… És az ember esténként elfárad és kimerül a nézelődéstől és a csodálkozástól.” (Johann Wolfgang von Goethe 1786. november 7-ei naplóbejegyzése)

„Rómának, ki a világot nevelte,
    két Napja volt, mely vezetni az Isten
    s a Világ útján fényét szétlövellte” (Dante - Isteni Színjáték)

„Oh Rome! my country! city of the soul!
     The orphans of the heart must turn to thee,
     Lone mother of dead empires! and control
     In their shut breasts their petty misery.
     What are our woes and sufferance? Come and see
     The cypress, hear the owl, and plod your way
     O'er steps of broken thrones and temples, Ye!
     Whose agonies are evils of day --
A world is at our feet as fragile as our clay.” (Lord Byron - Childe Harold zarándoklata)

„A hold, éjfélig késve, följött végre
    s a sok szép csillagot megritkitotta;
    égő vödörként lassan szállt az égre,
s útját, ég ellen, azontájt futotta,
    ahol a Nap jár, ha Róma lakója
    szárd és korz föld közt látja lenyugodva” (Dante - Isteni Színjáték)

„Go thou to Rome--at once the Paradise,
The grave, the city, and the wilderness;
And where its wrecks like shatter'd mountains rise,
And flowering weeds, and fragrant copses dress
The bones of Desolation's nakedness
Pass, till the spirit of the spot shall lead
Thy footsteps to a slope of green access
Where, like an infant's smile, over the dead
A light of laughing flowers along the grass is spread” (Shelley - Adonais)