A fagyi visszanyalt. Vagy, ahogyan a Transindex hírportál megfogalmazta: Geoanával feküdtünk és Băsescuval keltünk – ennél sommásabban nem lehet összefoglalni, mi történt Romániában az államfőválasztás második fordulójában.

  Azért a tisztesség kedvéért skiccelem: Romániában vasárnap az államelnökválasztás második fordulójára került sor, ment a popor szavazni (58,02%-os volt a részvételi arány), a szociáldemokrata jelöltet, Mircea Geoanăt támogatták az utódkommunista szocik, a liberálisok, az RMDSZ-esek, a román szélsőjobb, a média túlnyomó része, és az eredmények ismeretében Moldva, Regát, javarészt Bukarest, a fehérorosz és orosz diaszpóra; a demokrata-liberális Traian Băsescu mellé állt szeretett, és szintén utódkommunista pártja, valamint az MPP, az európai és tengerentúli román vendégmunkások, Moldova Köztársaság kettős állampolgárainak majd száz százaléka, továbbá Dobrudzsa és Erdély (utóbbiban 55 százalékot vitt el). Személy szerint Tőkés László is rá szavazott mint kisebbik rosszra (bár az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a választók lelkiismeretére bízta a választást).

  A tétről sokat és sokfélét lehet olvasni, leegyszerűsítve a két tábor alapállását: dögöljön meg Traian Băsescu diktátor, így a romániai politikum nagyobb része, bekaphatjátok, úgy is nyerek, büdös kommonisták, így Băsescu. (A valós üzenetek nem voltak sokkal bonyolultabbak.)

  És Băsescunak lett igaza. Pedig három közvéleménykutató esti eredményei még a vöröskét hozták ki győztesnek (a negyedik 50–50 %-ot adott), örült is szögény, rém kínos volt látni, ahogy a kamerák össztüzében ugrabugrál, tapsikol. És örült véle sok politikus, a liberális Crin Antonescu, aki Klaus Johannis szebeni polgármesterrel együtt helyettesítette a szoci üdvöskét a második fordulóban (hármasban hakniztak, de csak ketten látszottak), gratulált Iliescu és Markó Béla, hallelujáztak a médiamunkások, az istenadta nép fele – a másik fele pedig titkon reménykedve búslakodott, hogy reggelre virradva turbónyusziba pörögjön át a Központi Választási Iroda részeredményeit látva. A hivatalos adatok szerint ugyanis Băsescu nyert a szavazatok 50,33%-ával, míg Mircea Geoană 49,66%-ot szerzett.

  Nos tehát: bekövetkezett a demokrácia bajnokai (értsd: a mindenki egy ellen még annál is nagyobb koalíciója) által vizionált világvége.

  És most erről a posztapokaliptikáról ejtsünk pár szót.

  A szocik megóvták a választásokat (bár az egyik nagymesterük fanyarul megjegyezte, a kiskutya ott lehet elásva, hogy a demokrata-liberálisok csalási gépezete jobban működött, mint az övék), de még ők sem hisznek az óvás sikerében. A Gândul c. napilap tudósítása szerint a székházban gyűlt össze az elnökség, hogy – amint azt Adrian Năstase főnővér [sic!] megfogalmazta – ebben a nehéz pillanatban csoportterápiázzanak.

  A liberálisok onnan indítottak, hogy szó sem lehet róla, most ott tartanak, hogy talán-talán, ha liberális lesz a miniszterelnök, akkor kormányra mennek Băsescu pártjával (érdekességképpen jegyzem meg, hogy az a Tăriceanu ennek a hangadója, akit miniszterelnökként Băsescu néhányszor a talajvíz szintje alá alázott; a jelenlegi líder, Crin Antonescu ellenben nagyon prüszköl Băsescu ellen), az RMDSZ, úgymond, tárgyalgat, konkrétan: várják, hogy hívják már meg őket is kormányozni, lécci, na.

  Klaus Johannis visszament Szebenbe polgármesterkedni, ott amúgy is felrobbant egy gázvezeték, dolga van, neki többé ne trombitáljanak.

  Csapody Miklós MDF-es honbajnok pedig belesusogta az anyamagyar médiaszélbe: „a romániai elnökválasztás bebizonyította, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nemcsak a határon innen, de a határon túl is a magyarság megosztására »játszik«. [...] Az MDF felháborítónak tartja, hogy a Fidesz elnöke a politikai befolyását nem az erdélyi magyarság, hanem az »autonómia ellenes néppárti barátja«, Traian Basescu érdekében kamatoztatta...”

  Erre válaszul Cser-Palkovics András közleményezte: „amennyiben Magyarországon Orbán Viktor vezetésével alakul kormány, a két nép közös történelmében szinte példátlanul jó együttműködés veheti kezdetét”. Ez is a világvége része: jajj, ti, magyarországi magyarok és mi, a huszonhárommillió vendég, összehajol majd a két főgonosz, népeink megrontói, megosztják lányainkat az első éjszakán.

  A december 1-én, Erdély elcsatolásának napján Bukarestben, a Cotroceni palotában parádézó Szász Jenő pedig nyugtázhatja, hogy visszakerült a fidesz.hu címlapjára, mellette Lukács Csaba Magyar Nemzetes cikkét teszik ki a nap írásának, amelyben azt írja a publicista, hogy „az erdélyi magyarok többsége jobboldali. Ezért hárul különös felelősség az ottani szétszakadt nemzeti oldalra: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot vezető Tőkés Lászlónak, a Magyar Polgári Párt elnökének, Szász Jenőnek és a Székely Nemzeti Tanács első emberének, Izsák Balázsnak félre kell tennie a személyi ellentéteket, és össze kell fogniuk egy ütőképes jobboldali pólus megteremtése érdekében”.

  A világvége elmaradt.