Haldoklik a 130 éves Népszava, patinás(?) újságunk. Állítólag vannak munkatársak, akik már több hónapja nem kaptak fizetést. Szomorú hír, benne van a nyomtatott sajtó mélyrepülése, a lap által támogatott rezsim bukása, illetve az, hogy képtelenek mit kezdeni az internetes korszak kihívásaival (és lehetőségeivel): honlapjuk elavult, számos cikk fizetős (a Magyar Nemzet ugyanígy viszonyul az internethez, figyelhetnének a tőlük egy villamosmegállóra található Népszava példájára, és csinálhatnának egy új honlapot). A kormány sokáig úgy igyekezett segíteni ezen, hogy a Népszavának szivárogtatott ki. Most pedig ők próbálnak úgy segíteni magukon, hogy fokozzák az egyházügyi helyzetet, és be-beolvasnak a pápistáknak. Legutóbb épp Bartus Árokásó László tett így. Nem tudom, idegenbe szakadt hazánkfia volt-e valaha katolikus, mindenesetre hitgyülis igen, viszont kiábrándulván a kisegyházból, szükségét érezte bemosni egyet annak is (Fesz van), szóval nem vádolhatjuk felekezeti elfogultsággal.
Mindenesetre Szodoma és Gomorra című gondolatmenetében (tessék elolvasni, jelen cikkünk csupán erre adott reakció, és legalább kicsit elnyújtjuk a Népszava agonizálását honlapja látogatottságának növelésével) a clevelandi magyar plébánia megszüntetéséből indul ki, ennek kapcsán áttér a pedofil papokra, majd arra, hogy miért nem menti meg ezen plébániákat a magyar katolikus egyház, és miért csak az állami támogatásért kuncsorog amikor a kormánnyal tárgyal, és miért nem szól Bajnainak, hogy ugyan, említse már meg Biden bácsinak azoknak a plébániáknak az ügyét, majd áttér Orbán Viktor lengyel alkotmányos ötletére, amiben a trón és oltár szövetségét látja, ami viszont ugye milyen rosszat tesz a pedofil papok ügyei felderítésének, mert
„Ugye, azt senki nem gondolja, hogy a cölibátusban szenvedő papok csak Amerikában vetemednek gyerekekre? Az ügy pikantériája, hogy a jobboldal, amely favorizálja katolikus egyházat, és magát a nemzeti értékek letéteményesének mondja, nem tesz semmit, amikor a katolikus egyház szemrebbenés nélkül kiárusítja a magyar nemzeti szimbólumokat, hogy az árát pedofil papokra költse. A lekommunistázott, nemzetietlennek mondott magyar kormány pedig, amelynek nemzeti elkötelezettségét ők tagadják, 25 ezer dollár értékben visszavásárolja a katolikusok által árverésre bocsátott nemzeti kincsek egy részét. De a templomokat megmenteni – hiába szeretné –, nem tudja. Ám talán a Magyar Katolikus Püspöki Kar védelmébe vehetné a magyar templomokat. Megmutathatnák, hogyan viszonyulnak a magyar nemzeti értékekhez. A pedofíliáról már hallottak, a Vatikánba pedig nekik van a legjobb bejárásuk.”
Huh, szép nagy gondolatmenet, számos dolgot érint, próbáljuk meg kibogozni a szálakat. Nem említési sorrendben, hanem a könnyebbtől a bonyolultabb felé. Kezdjük talán Orbán Viktor teokratikus törekvéseivel, hiszen a lengyel alkotmány favorizálásából nyilvánvaló, hogy ő szeretne lenni egyszemélyben a miniszterelnök, a köztársa király és a ponfitex maximus, egyfajta sötétközépkori cezaropapizmust vezetvén be, mikor még senki sem bizonyította be, hogy a konstantinápolyi pátriárkák és a bizánci császárok nem voltak pedofilok. (Úristen, Viktor is pedofil?) Viktor persze református, de ha egy cezaropápa nem is, Horthy még lehet a példaképe. Na de térjünk vissza Bartus gondolatainak továbbvitelétől az általa leírtakhoz: Rajcsányi bloggertárs már rámutatott, hogy a lengyel alkotmányban semmiféle módon sem szövetkezik a trón az oltárral, meg a köztársasággal sem, míg a jaj de nagyon példamutatóan szekuláris, egyházat államtól elválasztó Egyesült Államok alkotmánya sokkal teokratább (In God We Trust). Erről ennyit, Bartus László szíves figyelmébe ajánljuk a Narancsos Rémuralom blogot, ott sok ötletet találhat további Népszava-mentő publicisztikákhoz.
Aztán: a clevelandi magyar közösség interneten kiárusított javait látni tényleg szívszorító. Valóban, a magyar püspöki kar, jelesül Erdő Péter vagy valaki más tényleg közbeléphetne, lobbizván a plébániáért (aminek honlapján nyomon követhető küzdelme megmaradásáért), de legalábbis javaik megmentéséért. Az egyházjogi lehetőségeket nem ismerem, emellett nem lehetetlen, hogy Erdőék lobbiznak is a háttérben, csak épp Bartus nem tud róla (meg más sem). A clevelandi püspök amúgy húsz plébániát zár be gazdasági megfontolásból. Mindenki tiltakozik, a magyarokat egy másik magyar templomba irányítaná át. Richard G. Lennon püspök szerint kevés ugyanis a hívő, racionalizálni kell. A hívek szerint igenis, sokan vannak. Egy ismerősöm szerint, aki Amerikában tartózkodván itt járt misére, sajnos a püspöknek van igaza, egyszerűen elfogytak a magyarok arrafelé. A püspök úr eljárása télleg fura innen, messziről. Bartus viszont úgy gondolja, ezen templomok bezárásából fogják állni a pedó papok miatti kártérítések cehhét.
Az, hogy Amerikában a katolikus egyház saját pedofiljai miatt sorban zárja be a magyar templomokat, tünteti el a magyar közösségek életének bázisait, talán nemcsak az amerikai magyarok ügye.(...) A magyar bevándorlók felhalmozott vagyonát a katolikus egyház veszi el, hogy a bevételt piszkos ügyeinek takargatására fordítsa. Ezeket a pénzeket ugyanis részben azért fizetik, hogy a tanúkkal egyezséget kössenek: vonják vissza vallomásaikat, ne álljanak a nyilvánosság elé, ne mondják el, mit csinált velük a gyóntatófülkében a pap bácsi, a lelki atya.(...)
Függetlenül attól, hogy Lennon milyen szerepet játszott a bostoni érseki egyházmegye pedofilügyeinek felderítésére, nagyon valószínűtlennek tartom, hogy egy másik egyházmegye pénzéből állnák a kártérítést. Clevelandben ugyanis nem voltak pedofilügyek (legalábbis sehol sem említenek ilyet, Cleveland pedig nem a bostoni érsekség alá tartozik). Mindez azt jelenti, hogy Bartus gondolatmenete eleve baromságra épül. Egyébként: ha nem lennének érintve a magyarok templomai, vajon eszébe jutott-e volna közírónknak belevágni jelen alkotásába?
Na de mit tehetne itt a magyar jobboldal? Bartus szerintem annyira meg van ijedve a fasizmus előretörésétől, hogy úgy gondolja, Orbánék már átvették a hatalmat. Innen figyelmeztetem, hogy a magyar jobboldal jelenleg ellenzékben van, 2002 óta a ballib kormányoz. A templomosok legendás kincseit pedig nem a Fidesz székházában rejtegetik, hogy hirtelen előálljanak a mentőakció anyagi fedezetével.
Bartus szerint az egyháznak (a magyarnak) nem az állami támogatásokkal kellene törődnie (vagy nem csak azzal), hanem ezen clevelandi javak megmentésével. Vegye meg, vagy akármi. Aha, Bartus bácsi, kissé kifacsarva tetszik látni a dolgokat, a helyzet ugyanis az, hogy a magyar állam a Számvevőszék szerint röpke 4,6 milliárd forinttal tartozik az egyházaknak (azt nem tudom, ebből mennyi a katolikusok része). Az egyházi iskoláknak ugyanis az 1997-es vatikáni szerződésből, illetve az egyházfinanszírozási törvényből következően annyi állami kiegészítés jár, amennyivel az önkormányzatok pótolják ki egy-egy évben saját iskoláik állami alapnormatíváját (a többi felekezet is a vatikáni szerződés mintájára kapja a támogatást). Ez pedig az adófizető polgárok gyermekei által látogatott iskolák pénze, az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség a ballib által olyannyira hangoztatott értékeinek a nevében, azért, hogy a felekezeti iskolák tanulói ne legyenek anyagilag diszkriminálva.
Erre szokták mondani, hogy nem kötelező oda íratni a gyereket, legyen az csak fizetős. Erre én meg azt mondom, hogy valahogy az egyházi iskolák biztonságosabbak, magasabb a színvonaluk és - amint azt Forrai Tamás jezsuita, a miskolci Fényi Gyula Gimnázium igazgatója nyilatkozta a szeptemberi Szív újságnak - az egyházi iskolák tanulói közt jelenleg is sokkal többen vannak olyan jó tanulók, akik nem rendelkeznek pénzes családi háttérrel, és a szüleik nem is értelmiségiek. Ezt mutatta eddig a „pedagógiai hozzáadott érték” kimagasló mutatója az egyházi oktatásban, ami viszont annyira zavarta a minisztériumot, hogy elegánsan elkezdték kifelejteni ezt az adatot a statisztikákból. Egyházi oktatás, az egyszerű városi és falusi gyerekek tanítása a plébániákon egyébként már akkor létezett, amikor állami még sehol se volt (óh, sötét középkor!). Ha pedig majd egyszer az egyházakat kárpótolják a földbirtokaiért (lásd Románia, Szlovákia), és lehetővé teszik az önellátásukat, akkor majd nem kérik karitatív és szociális tevékenységük támogatását (lásd erről Czene Gábor cikkét a Népszabadságban).
Egyébiránt meg, mint azt Erdő Péter nyilatkozta csütörtökön, a magyar katolikus egyház a neki járó, egymillió dollár feletti összegekről, így arról, ami az Állami Számvevőszék szerint jár neki, ha akarna, sem mondhatna le önként, mivel ilyen esetben az Apostoli Szentszék illetékes a kánonjog szerint.
A lényeg, hogy ha a 2007-es és 2008-as költségvetési kiegészítéssel tartozik az állam az egyháznak, és az itthoni egyházi műemlékek felújítására, karbantartására sincs pénz, erre honnan legyen? Inkább az állam kúrta el az ügyet, amúgyis szar mostanában a kultúrdiplomáciánk (sőt, nincs semmiféle diplomáciánk). Vajon milyen kicsi töredéke lehet a clevelandi plébániák javainak ára a BKV-s, MÁV-os, metrós, autópályás és Margit hidas korrupcióhoz képest? Egyébként meg nem tűnik álszentnek, amikor egy ballib, harcos egyházellenes antifasiszta hirtelen ennyire aggódik a magyar nemzeti javakért és a hívek lelkipásztori szolgálatáért? Miközben összemossa a "magyar jobboldalt", a katolikus egyházat, annak is clevelandi egyházmegyéjét és a magyar eklézsiát.
Na, mindenki biztos tűkön ül már, hogy térjünk rá a pedó papok ügyére. Nem, nem fogok egy ilyet se megvédeni, szépen pakolják őket börtönbe vagy rehabra, megbocsátani persze lehet nekik, papi szolgálatuk alól azonban szépen mentsék fel őket, ne akarják eltussolni ezeket az ügyeket, és működjön együtt az állami hatóságokkal az egyház. Ugyanakkor nem fogom papról papra elemezni az eseteket, az egész eseménysorozatnak könnyen utána lehet járni, blogunk kereteit pedig szétfeszítené mindez.
Emellett: a pedó papok ügyének folyamatos futtatása is a Bartus-félék álszentségének jele. Mert ugye, azt Bartus sem gondolja komolyan, hogy nem lennének pedofil papok, ha a papoknak nem kellene „szenvedniük a cölibátustól”. Jah, bocsánat, nem kötelező papnak állni! Jah, bocsánat, nem ugyanez a ballib banda támadja folytona házasság intézményét? Igaz, hogy a cölibátus nincs kőbe vésve. Az is igaz, hogy nem volt mindig kötelező a cölibátus, de már a korai időktől ennek irányába mutatnak a kívánalmak (önmegtartóztatás mise előtt a házas papoknak, stb), és az is igaz, hogy az első ezredforduló után VII. Gergely pápa nem hiába lépett fel a nős papság ellen, a cölibátusért. Ez a meccs már le van játszva. Persze, ez nem jelenti azt, hogy egyszer ez nem változik meg. A cölibátus eltörlésének egyházon kívüli, ballib kívánalma viszont egy liberalizációs csomag része: házasodhassanak a papok, szenteljenek homoszexuálisokat is, nőket is, aztán majd fogadja el az egyház a válás lehetőségét, az alternatív együttélési formákat, köztük az azonos neműek „házasságát”, aztán meg majd a gender-elméletet, végük az abortuszt, meg az eutanáziát. A ballib számos képviselője amúgy síkra száll a fiatal- és kiskorúakkal folytatott szexuális viszony, azaz a pedofília legalizálásáért. Itthon 2002-től hatályon kívül helyezték a BTK 199.§ és 200. § cikkét. Ettől kezdve nem számít bűncselekménynek a 14 évet betöltött azonos neművel való szexuális viszony. (Ez ideig az ilyen viszony 14 év felett csak különböző neműek esetén volt büntetlen, a 14-18 év közötti azonos neműek esetén büntetendő cselekmény volt.) Az amerikai pedofil papok áldozatainak a 78 százaléka 11 és 17 év közötti volt, és csupán 6 százaléka volt 7 évnél fiatalabb.
Nem, nem lenne több pap, ha házasodhatnának a papok, a görög-katolikusoknál, az ortodoxoknál és a protestáns felekezeknél is ugyanúgy pap- meg lelkészhiány van, mint a katolikusoknál. A papság „válsága” a család és a házasság, a klasszikus értékek ballib által előidézett „válsága” miatt ütötte fel a fejét. A részben ezáltal okozott demográfiai csökkenés is hozzájárul a papi hivatások számának csökkenéséhez. Na de, mi lenne, ha eltörölnénk a cölibátust? A ballib akkor a rossz házasságban élő, a házasságtörő és a váló papokon csámcsogna. Meg azon, hogy nincs ideje a papoknak a hívekre. A házasság elvégre nem könnyebb „teher” a cölibátusnál. A pedofil papok száma pedig nem csökkenne, az ugyanis nincs összefüggésben a házassággal, egy házas ember is épp ugyanúgy lehet pedofil, és ugyanúgy ki is éli ezt, mint egy egyedülálló.
A világ félmilliós katolikus klérusának amúgy alig egy százaléka (valamivel kevesebb, mint ötezer világszerte, ebből 4400 az Egyesült Államokban) keveredett pedofil ügyekbe. A 110 ezres Egyesült Államok-beli papságnak a 4 százaléka esik ebbe a körbe, viszont ők elrettentő mennyiségű, összesen 11 ezer ügyben estek pedofília gyanújába-bűnébe a John Jay-jelentés szerint. (Mindezek a számok az 1950-2002 közti időszakra vonatkoznak.) A pedofil papoknak pedig a 90 százaléka homoszexuális, az áldozatok 80 százéka fiú. A homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára (kérem nem nekem esni az „általánosítás” miatt, mindez egy szép balos tudományág, a szociológia által kimutatott adat) és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a hetero pedofiloknál (Freund, K. - R. I. Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children - An Exploratory Study. Journal of Sex and Marital Therapy 18, 1992 tavasz, 3443.). Persze elméleti szinten, ha egy pap homoszexuális, az még nem jelent felmentést a cölibátus alól, de úgy tűnik, ez túl engedékeny álláspont. Akkor most kinek van igaza? Annak, aki ostorozza a Vatikánt, mert az azt ajánlja, ne vegyenek fel homoszexuálisokat a szemináriumokba és ne szenteljék őket pappá? Vagy annak, aki - mint én - mindebben a katolikus ortodoxia igazát véli megmutatkozni?
Vicces, vagy talán inkább tragikomikus és álszent, ahogy a ballib megpróbálja elválasztani egymástól az egymással szorosan összefüggő ügyeket, és miközben a szexuális „felszabadításért” dolgozik, a szexuálisan „felszabaduló” papok ellen ágál. A pedofília amúgyis új hisztéria, ha egy anyuka vagy apuka megsimogatja a gyereke, vagy egy püspök a ministránsa buksiját, már pedofíliagyanús, ahogy az a nagymama is, aki le akarta fotózni unokáját az uszodában. De ha Polanski vagy Daniel Cohn-Bendit kerül szóba, akkor jaj, nehogy el merjék ítélni őket pedofíliáért. Dehogynem, csücsüljenek csak a pedó papok mellett a börtönben.
Egyébiránt: az egyház bűnös emberek gyülekezetének tartja magát, a kezdetektől fogva, és nem ő volt az, aki tagadta a bűn létét, meg relativizálta elpszichologizálta azt a rossz gyerekkorral magyarázván. Na, akkor a pedó papoknak nem jár buksisimogatás, hiszen biztos valami szar volt a gyerekkorukban? Ja, kedves ballib, nem nektek van elegetek abból, hogy a katolikus egyház úgymond bűntudatot ébreszt az emberekben?
Bartus persze csak azért aggódik a nemzeti javakért meg a clevelandi hívek lelkigondozásáért, hogy kimondja, illetve sejtesse feltételezését, miszerint Orbán istenes alkotmánya csak arra fog szolgálni, hogy az egyház-állam-összefonódás kapcsán rejtegesség a hazai pedofil papok botrányait, mert ugye tuti, hogy itthon is vannak ilyenek. Csak ugye, gondolhatja Bartus, még nem derült fény ezen esetekre. Persze, mivel valószínűleg nincsenek is ilyen esetek. Hál' Istennek nálunk rendesen megnézik, kit vesznek fel a szemináriumba. Úgyhogy a Népszava nem ilyen ügyek kirobbantásával fogja túlélni a következő, a demokrácia szabályai szerint az emberek akaratából eljövendő „fasiszta” éveket. Bartusnak elég lett volna a Wikipédiáig eljutni, ami persze vitatható infóforrás, de szerintem biztos, hogy nem fog takargatni semmit ezügyben. Valahogy ez a pedópap-dolog eléggé Amerika-centrikus. (És vajon mikor fog Bartus írni az egyház karitatív tevékenységéről? Meg az önfeláldozó papokról és a Teréz anyákról?) Olyan alapon viszont, amilyenen Bartus meggyanúsítja a magyar katolikus papságot azzal, hogy vannak köztük (gyakorló) pedofilok, azon én is simán felvethetném a kérdést: mi van, ha Bartus pedofil homoszexuális?
Kicsit hosszúra nyúlt cikkem, elnézést érte. Ha viszont az szükséges a Népszava kimúlásához, hogy Bartus László még írjon egy-két papírgyullasztó hangvételű publicisztikát az egyház, a lengyelek és Orbán Viktor ellen, akkor Istenem, legyen így. Legfeljebb nem fogunk találkozni a nekik otthont adó irodaház alagsorában található, igen kiváló étkezdében a népszavás újságírókkal.
Frissítés: Ha hihetünk az Amerikai Magyar Népszavának, akkor mégis voltak pedofilbotrányok Clevelandben: „Clevelandben a hatvanas évektől 1990-ig több mint száz gyereket rontottak meg katolikus papok. Ohio állam legnagyobb napilapja, a The Plain Dealer szerint a polgári perekben csak 2002-ig 40 millió dolláros kártérítést ítéltek meg az áldozatoknak. A clevelandi püspökség a 2008 januári adatok szerint 23 millió dollárt fizetett már ki pedofília miatt. (…) A 105 éves cleveland-i Szent Imre magyar templomhoz hatszáz hívő tartozik, egész Amerikában ez a legnagyobb létszámú magyar gyülekezet. A szép helyen levő magyar templomot dobra verik, a híveket a fekete gettóban levő Szent Erzsébet templomba utasítják. Mint arról Papp László, a New York-i 56-os Emlékbizottság elnöke az Amerikai Magyar Népszavában beszámolt, a templomnak anyagi gondjai nincsenek, önfenntartók, és több mint 700 ezer dollár megtakarított pénzük van. Erdélyi magyar papjuk, Siklódi Sándor kitart mellettük. Fordultak már a Vatikánhoz, az amerikai Kongresszushoz, Cleveland városához. Levelet írtak Erdő Péter bíborosnak is. Legalább 7-10 év haladékot szeretnének kapni, de Richard Lennon püspök elutasította kérésüket. A kerület kongresszusi képviselője, Dennis J. Kucinich azt javasolja, hogy a város sajátítsa ki a templom épületét és adja oda azt a még mindig jelentős cleveland-i magyar közösségnek kultúrház céljára. Ha a Vatikán nem fogadja el a hívek fellebbezését, amire a tapasztalat szerint nagy esély van, akkor a híres millenniumi falfestményt tartalmazó templomot 2010. július 1-én bezárják.”
Természetesen ez nem befolyásolja az egyházfinanszírozásról és a pedofil papokról írtakat.
