Elég pejoratívan csengő kérdés. Frankó kis veszekedések zárómondata, a lelki „gazdagság esszenciája”. Pedig voltunk Görögbe is, a polcon ott a Full HD videó, a Nokiánk meg már okosabb, mint Balanyi Bibiána. Birtoklunk, gazdagok vagyunk, az országok sorában a 46-ik leggazdagabban lakunk, kurvaéletezésben ott vagyunk az első tízben.
Valami nagyon nem stimmel, ha nincs előttünk perspektíva. Ha már Sas József sem mond orbánviktoros viccet padlószintre ért a depresszió. Rettegésben vagy vonalba rendezett vonulásban keressük az összetartozás boldogságát, ha egyáltalán...
Sokak örömének tárgya a Tesco reklámújság combosabb álleértékelése. Olyan országot csináltunk magunknak, ahol:
Automatákba pénzt dobálnak a pénz miatt
Meg válófélben ordibálnak a pénz miatt
Börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt
Ki köcsögnek, ki csicskának a pénz miatt.
Zsidóznak meg angoloznak
Emelt óraszámban. Mondjad: - A pénz miatt a pénz miatt
Valahol úgy félrecsúsztunk, mint Juhász Gyula nyakkendője. Ebben nyilván az is benne van, hogy Mohács óta - kisebb szusszanásoktól eltekintve - közösségileg szopóágon vagyunk, de – mint azt a World Values Surveys című világérték-kutatás kimutatta, nálunk sokkal meggyötörtebb népek is simán vernek bennünket boldogságindex tekintetében. A gazdagság nem feltétele, de nem is fékezője a harmóniának. A bruttó nemzeti boldogság még nem általánosan elfogadott mérőszám, de ha van a sok kis magyarnak valami célja ebben a büdös életben, az biztos nem egy jól csengő besorolás az országok fejlettségi rangsorában. Esetleg egy jó kirándulás a Lajos forráshoz, csak hogy a haverokat meg a bulit ne a Fanta jelentse. Egy telefon és máris arcunkban kapjuk: Az „osztálykirándulások” kora lejárt. Nem ér rá a régi barát, épp „egyénileg boldogul”. Még jó, hogy legalább volt kit felhívnunk. 1,5 millió magyarnak egyetlen barátja sincs. Egy másik felmérés szerint a lakosság 70 százaléka nem bízik senkiben. Ilyen individuális kis köcsögök lettünk a Nobel díjasok országában. Vajon miért?
Hol vannak ebben a kis tyúkszaros szisztémában a célok, amiért tényleg érdemes élni? Mit nevezünk nyugalomnak, hová tűntek a gyerekek? Van-e látható arca a Teremtőnek, mi a boldogság?
Erről beszélget majd Laár András (KFT), zeneszerző, író, Konkoly Thege Barna, pszichológus, Dr. Olofsson Placid, bencés tanár és Takács Dávid, közgazdász december 3-án csütörtökön, 17 órától a Tranzit Art Café-ban. Rájuk még érdemes figyelni!
