Romániában vasárnap népszavazással súlyosbított államelnök-választást tartanak.

   A népszavazás kérdését gyorsan letudhatjuk, a regnáló államfő nyomta át erőből, két kérdésben kell bölcsen döntenie a plebsznek: 1. akarunk-e kevesebb honatyát, a jelenlegi 471 képviselő és szenátor helyett legfeljebb 300-at; 2. szeretnénk-e, ha a jelenlegi kétkamarás parlament helyett egykamarás parlament működne Romániában. Mivel Romániában (is) a politikus definíciójának lényeges része, hogy lop, csal és hazudik (és ezt nyugodtan leírhatjuk, mert nagy része funkcionálisan analfabéta is), naná, hogy akarni fogjuk, mintha kevesebben nem tudnának éppen ennyit lopni, csalni és hazudni. A kétkamarás vs. egykamarás problémája egy picit meg fogja kavarni a lakosságot, ugyanis nem fogják érteni a kérdést, errefelé nem a képviseleti demokrácia hatékonyságáról vitatkoznak a buszon, trolin, szekéren, hanem azon, hogy a politikusok lásd mint fent.

   Ebbe a témakörbe a magyarok próbáltak értelmet csempészni, a felsőházat megtartanák, de más jogkörökkel, „a felsőház amolyan régiók tanácsa kellene, hogy legyen”, mondta Kelemen Hunor államfőjelölt, és ebből a románok csak a régió fogalmát nem értették, mondjuk, az egységes, oszthatatlan, homogén nemzetállam víziójában nehéz is jelentést tulajdonítani neki.

   Megjegyzem, épp a napokban akarja a kormány az összes köztisztviselőt nyolc nap fizetetlen szabadságra küldeni azért, hogy másfélmilliárd eurót spóroljanak, kb. 1,2 millió közszolga húsz százalékkal kevesebb fizut kap karácsonyra. Hát ezen a problémán a felsőházi titkárnők lehetséges kigolyózása nem sokat fog javítani.

   Amikor ezeket a sorokat pötyögöm, még nincs kampánycsend (a huszonnégyórás elmélyülési időszak elvileg biztosított; ritkán látni annyi kisimult arcú választópolgárt, mint ilyenkor szombatonként, mindenkinek a homlokára van írva: végre békén hagynak); még nem zajlott le az utolsó nagy tévévita az esélyesek között, már ha megszervezik egyáltalán (az ezt megelőzőre a szoci jelölt behívta volna a két szélsőjobbos kollégát is, emiatt mindenki kihátrált, és egyedül neki sem volt gusztusa); és mivel csütörtök éjszaka van, még nem olvastam az utolsó vezércikkeket.

   Egyik komponens sem hiányzik: a tévévitát, ugye, végig kellene nézni, márpedig a kampány alapján megelőlegezhető, hogy intellektuális kihívásra (fogalmazzunk úgy: programok ütköztetésére) várni dőreség lenne; nő nincs köztük, focizni nem fognak. Egymást ekézik majd ezerrel, és ez románul sem valami nagy élvezet. A vezércikkek ugyanez a műfaj, a negyedik hatalom román verziójának nagyobb része kitartott hangon utálja Băsescut, ezért valamelyik másikat szereti, a magyar publicisták közül azok vannak kényelmetlenebb helyzetben, akik szeretik az RMDSZ-t, mert már megint csak egymásnak tudják bizonygatni, hogy Kelemen Hunor a legjobb fej mind közül, a mi négerünket a tévévitára még csak meg sem hívták, ennyit erről.

   A három – közvéleménykutatások szerint – esélyes jelölt nevét a kötelességtudat iratja le velem, legyen közepe is a posztnak: Traian Băsescu jelenlegi államfő (demokrata-liberális, [PD-L]), Mircea Geoană (szociáldemokrata [PSD]) és Crin Antonescu (liberális [PNL]). A felmérések azt is valószínűsítik, hogy egyikőjük sem üti meg a bankot, így december 6-án Băsi és Geo, vagy Băsi és Crin anyáznak kegyeinkért a második fordulóban, és ugyancsak a köz aktuális véleménye alapján Băsi bármelyikőjüktől kikap.

   Ezt azért fenntartásokkal kell kezeljük, Traian Băsescut 2007-ben egyszer már felfüggesztette a román parlament, akkor is ellene volt a sajtó nagyobb része, és az akkori népszavazáson óriási arányban mellette voksoltak az állampolgárok.

   Băsescut ellenfelei azzal mószerolják, hogy elnöki diktatúrát készít elő, hazavágva a parlamentet mint intézményt stb.

   Csakhogy ezen demokráciabajnokok nemrég szembesülhettek egy másik közvéleménykutatás eredményeivel, melyek szerint Románia lakosságának kétharmada úgy véli, nem javult az életszínvonala a kommunizmus bukása óta; továbbá a válaszadók közel egynegyede szívesen visszatérne a Nicolae Ceauşescu egykori kommunista diktátor nevével fémjelzett „aranykorba”; a megkérdezetteknek csak a 18 százaléka véli úgy, hogy Románia gazdaságilag ma jobban áll, mint a kommunizmusban, 35 százalék szerint pedig a rendszerváltás az ország kárára vált; és hogy tetézzük: ma már a románok kétharmada megkegyelmezne a három nap alatt halálra ítélt Nicolae és Elena Ceauşescu diktátor házaspárnak. A megkérdezettek 73 százaléka szerint ugyanis nem kellett volna kivégezni őket. És nem a halálbüntetés elleni elvi kifogásuk mondatja ezt, de nem ám.

   Mondjuk, a megkérdezettek problémáját hamar orvosolnám: ha egy hónapig az összes kereskedelmi tévét letiltanánk, és a max napi egy órában híradó gyanánt az egy szem közszolgálatin nézhetnénk, amint az államelnök (bármelyik) üzemeket és a kollektív gazdaságokat látogat, lenne itt megint forradalom. A parlamentért nemigen.

   Zárásképp futtassuk meg, mit szólnak mindehhez a magyarok. Az RMDSZ-ben 2011-ben szintén elnökválasztás lesz, és úgy néz ki, reménykednek az elemzők, hogy Markó Béla megunta vezérkedni, ezért utódlását előkészítendő jelöltté tolta elő Kelemen Hunort. Emiatt az Erdélyi Magyar Nemezeti Tanács (EMNT) egy darabig a jelölt programjától tette függővé a támogatást, Tőkés morgott, hogy Markóék nem egyeztettek velük, pedig összefogás, meg fórum, meg nemzetpolitika, a múlt héten mindenesetre fogukat összeszorítva (és az RMDSZ-vezérkarnak bemosva) mégiscsak Kelemen támogatására szólították fel az erdélyi magyarokat, merthogy a programban benne van az állami egyetem, a magyar regionális nyelvként való hivatalossá tétele és az autonómia, na.

   Az lehet, hümmög a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), de a jelölt hiteltelen, meg egyébként is, ne lépjünk magunktól az asszimiláció első lépcsőfokára, inkább érvénytelenítsük többszörös pecsételéssel a szavazólapokat. Mély sajnálatomra lemondtak az össznépi performanszról, nyáron még az volt az ötlet, hogy pecsételés helyett írjunk nagy A betűt a szavazólapra, A mint „anulat” (érvénytelen), A mint autonómia, plajbásszal a fülük mögött sorjáztak volna a székelyek; így viszont soha nem tudjuk meg, hogy protestált-e valaki, vagy választék híján egyszerűen mindenkinek adott még egy esélyt. Netán csak simán belejött a pecsételésbe, ilyen is van, kezébe kapja a bélyegzőt, oszt' nem tud megállni.

   A Magyar Polgári Párt (MPP) egy darabig szintén lebegtetett, először az SZNT-vel repült párban, utána körbejárt a hír, hogy feltételekkel támogatnák Kelement, de a háttérbiznisz nem jöhetett össze, mert nemrégiben visszaléptek az SZNT mellé, ők is érvénytelenítenének.

   Politikai pártként nekik a népszavazásról is van mondanivalójuk, kisebb parlament igen, egykamarás nem, kétkamarás kell, de megváltoztatva a hatásköröket stb. –  kéz a szívre, ez már elég bonyolult üzenet ahhoz, hogy az egyszerű választópolgár a vasárnapi ebéd előtt/után magas ívben leszarja.

   Ráadásul Szász Jenő még csavart egyet a dolgon legutóbbi nyilatkozatában, a második fordulóban Băsescura kell szavazni, mondta, szerinte Băsescu személye jelenti az „egyedüli reményt” a romániai magyar közösség számára.

   Valaki szólhatna már a székelyudvarhelyi alpolgármester úrnak, hogy az általa megálmodott szoborpark magyar történelmi személyiségei, no meg a Vándor Székely és Csaba királyfi között igen hülyén fog kinézni Băsescu büsztje.