Két éve, az első Balaton Sound-on találkoztam a tóparti kisszínpadon egy délutáni hőségben izzadó, soktagú bandával. Fürdőruhában, forrónadrágban tekergő csajok és a tekerés jeleit napszemüvegük mögé rejtő fiúk lötyögtek egy friss és jól összerakott napfényzenét játszó új zenekarra. Az Irie Maffiát kedveljük: az MR2-Petőfi világa körül kialakuló új magyar pop egyik legjobb szereplőjéről van szó, különböző háttérből és eltérő zenei ízléssel rendelkező tagokkal. Most jelent meg új lemezük, a What's My Name?!, amit ma este mutatnak be a budapesti Gödörben.

  Az Irie Maffia koktéljában az alapvető reggae-indíttatás keveredik a rock, a funk és a hiphop elemeivel, a tetején meghintve egy kevés magyar vonatkozással. Nálam ez utóbbi egy fontos plusz: megvan-e egy külföldi eredetű műfajokat bármilyen mesterien keverő zenekarnál az az íz, ami bekapcsolja őket a magyar, vagy legalábbis hazai urbánus kultúrkörbe, a népi gyökerek vagy éppen a pesti flaszter valóságába, ami egyúttal eredetibbé teszi őket egy lengyel, egy belga vagy bármilyen más hasonszőrű bandánál. Ha ez hiányzik, akkor legfeljebb ügyes zenészek levegőben lógó stílusgyakorlatáról tudunk beszélni. Az Irie Maffia egyik testvérzenekara, a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertjein már megőrül a közönség a népi hegedűs szólóira.

  Az Irie Maffiában a rapper Busa Pista a magyar valóságot, a sokat foglalkoztatott Sena pedig az afrikai gyökereket hozza be a soktagú zenekarba. A most megjelent második, What's My Name?! című lemezük a két évvel ezelőtti Fel a kezekkel! egyenes folytatása. A borítón Sena afrikai amulettjei szemeznek a hallgatóval, a fotót a zenekar menedzsere, a Reakció egyszeri szerzője készítette, kicsi a világ. Ez mutatkozik meg a zenében is: az alapvetően a reggae szaggatott ritmusára épül zenére hol Sena énekel, hol Busa rappel, hol pedig Columbo tolja a raggát. Nálam Busa Pista, a kőművesből lett szövegmester a nyerő, szellemesen szőtt szociomegfigyeléseivel. Bár az Irie Maffia mindig is a napfényes jókedvről, és legfeljebb a bohémlét alkalmi nehézségeiről szólt, az előző lemezhez képest még tovább lazult a zenekar, és a mainstream felé is nyitottak. Seggrázó dancehall-számaikat simán el tudom képzelni a péntek esti hatos villamoson zenét dübögtető kölykök playlist-jén. Az Irie Maffia meszidzse szerint a nap mindig süt, még a felhőkön túl is, egészségünkre. Vitamin a fülnek, télre.