Ilyen volt

   Sajtóhír: „November 4-én, szerdán 18 órától tartják a megújult kolozsvári Főtér avatóját. Az erről szóló plakátok a hétvégén jelentek meg, többek között Grigorescu negyedbeli lépcsőházak ajtajain. »Piaţa Unirii. Trecut, prezent, viitor« [Egyesülés tere. Múlt, jelen, jövő] feliratú, kizárólag román nyelvű plakáton régi Főtér-fotók, illetve a Planwerk által tervezett új Főtér látványterve látható. A plakátról ugyanakkor feltűnően hiányzik bármilyen utalás arra, hogy a Főtérnek köze lenne a kolozsvári magyarsághoz.”

Ilyen lesz

  Kedden kolozsvári ismerőseim mindennémű alternatív csatornán tiltakozó gyűlésre szóló felhívásokkal bombáztak, talán flashmobnak nevezik az ilyesmit, mennek a Kolozsváron élő magyarok teret veszteni. „Úgy tűnik, az illetékesek nincsenek tisztában a Főtér történelmével, a város évszázados múltjával (vagy nagyon is?), amely különösebb csinnadratta nélkül azzá tette a teret ami: nemcsak »kincses Kolozsvár« jelképes központja, otthona, hanem Erdély kulturális fővárosának központja is, amelyet 2009-ben »felavatni« enyhén szólva furcsa. Ez az »avatás« annak a folyamatnak a vélt kiteljesedése, amelyet Gheorge Funar indított el a kilencvenes évek elején, és amelyet a Boc–Apostu páros szeretne lezárni szerdán délután. A szimbolikus térfoglalás lényege: megszüntetni, felszámolni a Főtér Magyar jellegét, és mint »megújult« Egyesülés Terét (Piaţa Unirii-t) átadni a város mostani többségének.” – írják.

  Mondanám, hogy hótt lónak a béöntés, ha nem lennék tekintettel Matyi lovára, szegényekre amúgy is rájárt a rúd, a nagy nehezen beinduló, szakszerűségében megkérdőjelezett restaurálás jóideje borzolgatja a kedélyeket. És ehhez tegyük hozzá: okos magyar szociológusok, építészek, néprajzosok már három éve ilyeneket bírtak mondani, hogy „A globális trendekbe való tagolódás, amelynek a de-etnicizálódás része, véleményem szerint elég komolyan veendő empirikus alapon álló hipotézis. Van néhány modell a posztmodern, fogyasztható város koncepciójáról, amelyekbe − úgy tűnik − Kolozsvár is beleillik.” Most, persze, rosszindulatú vagyok, hogy ezt idézem, amúgy értelmes fiatalok, ott élnek, kutatnak, törődnek a várossal, mintha számítana.

  Nem számít. Kolozsvár főteréről a városvezetés dönt, amelynek tagjai a magyar választottak is, példának okáért László Attila alpolgármester, aki „kitérő választ adott arra a kérdésünkre, hogy tervez-e a városi RMDSZ bármilyen akciót, mely árnyalná a plakát és a rendezvény által sugallt képet. László elmondta, tárgytalan a román fellépők miatti kifogásunk, ugyanis a szimfonikus zenekarok tagjai közt vannak magyarok is.” (Kiemelés tőlem.)

  Miénk itt a térd.