Miközben az egyházakat állandóan felszólítják a szekularizációs doktrína élharcosai, hogy ne politizáljon, és ne tegye le a voksát egy párt mellett se, ugyanazok (például TGM a Magyar Nemzet hétvégi magazinjában megjelent, a jobboldalnak szóló levelében) sérelmezik, hogy nem határolódik el hangzatos nyilatkozatokban a Jobbiktól. Érdekes, ilyenkor lehet, sőt kell politizálni… (Az iskolában is tilos a politizálás az órán, a rasszizmus ellen azonban mégiscsak lehet politizálni – például a Népszava levélíró történelem tanára szerint.)
Az igazi keresztény nem beszél, hanem mindenekelőtt tesz. Ma a cigánykérdés kapcsán rengeteg a szó, és kevés a tett. Igazán akkor jutunk előre, ha belülről változunk meg mi és a cigányok is – mondta szerda este a a cigány-magyar megbékélésért a Jezsuita7 programsorozatának keretében bemutatott szentmisén Dr. Székely János, a Püspöki Kar cigányságért felelős tagja. Hozzátette: Afrikában számos nyugati segélyprogram kudarcba fulladt az iskolaépítéstől a gyáralapításig – elhordták, szétszedték ezeket az anyagi segítségeket. Az ottani atyák szerint igazi fejlődés csak akkor lesz, ha belülről alakulnak át az ottaniak. Az igazi fejlődés az ember szívében kezdődik. Egy budapesti keresztény közösség nemrégiben vett egy kis lakást egy kilakoltatás előtt álló cigánycsaládnak – van tehát, aki cselekszik. Talán sokkal több múlik rajtunk, mint az államon – mondta a püspök prédikációjában.
Először 1999-ben szembesültem a cigánypasztoráció valóságával, amikor egy kis, cigányok lakta görög katolikus falut is útba ejtettünk egy nyári zarándoklaton. A neve: Hodász. A görög katolikus beatmise (!) cigány nyelven folyt. A helyi papok, Sólya Miklós és Mosolygó Béla, valamint Gelsey Gábor jóvoltából roma közösségi ház és idősek napközi otthona épült.
A hazai cigánypasztoráció egyik zászlóvivője a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense, Dúl Géza, aki egyben a gyömrői Ceferino Ház
Koós Ede borsodbótai plébános, aki maga is cigány származású, elvégezte a romológia szakot. Célja, amint azt a jezsuiták A Szív című lapjának a cigányokkal foglalkozó, 2008 októberi számának nyilatkozta, hogy elérje, hogy "a cigány szó hallatán egyetlen magyar embernek se tíz negatív jelző jusson eszébe, hanem tíz pozitív".