A Twitteren követem Boris Johnson londoni polgármestert. Nem, mintha bármi közöm lenne hozzá, nem leszek angol szavazópolgár sem. Az angol konzervatívok legújabb hulláma, a komolyodó David Cameron és a hiperlaza Boris Johnson politizálása viszont kifejezetten érdekel. Keserves tizenkét év után a teljes siker kapujában áll a tory párt, és bár nem csak balról, hanem jobbról is kritizálják őket, a várható siker őket igazolhatja majd. Johnson máris felelős pozícióban tesztelheti a neokonzervativizmuson túli új jobboldal politikáit.
Boris Johnson Twitter-oldalán keresztül be lehet lesni egy hazánktól fájdalmasan távol lévő politikai kultúra legújabb áramlatába. Az elitcsaládban felnőtt, szellemesen bolondos Boris Johnson képes volt konzervatívként leverni "Vörös" Ken Livingstone-t Londonban, ebben az országnyi, multikulturális világvárosban. A Twitterre naponta többször bejelentkező Johnson Fülig Jimmy legjobb hagyományait követve kommunikál a néppel, amely megválasztotta őt. Nem tudni, saját kezűleg, vagy beosztottjai írják-e a megszólalásait, bár a stílusból és az igen személyes hangvételből ítélve ő maga csiripel a neten.
Lássunk néhány példát az elmúlt napokból:
"Azoknak, akik nem hallottak róla: jövő héten lesz a Rhytm of London. Ha fiatal zenész vagy, jövő hétfőig jelentkezhetsz!"
"Azoknak, akik tweeteltek arról, hogy be van kapcsolva néhány busz fűtése: srácok, igazatok van! Elég forróság van. Beszéltem a TFL-lel, megoldották a problémát."
"Azoknak, akik mennek a Pride-ra: sajnos idén nem tudok veletek lenni, de remélem, fantasztikus napotok lesz!"
"Sürgetek minden londonit, hogy regisztráljanak és támogassák Londont, hogy a 2018-as világbajnoksági pályázatban helyszín lehessen a város."
"Jó reggelt mindenkinek! Ma reggel felhúzták a Fegyveres Erők Napjának zászlóját a városházán."
"Épp találkoztam Uma Thurmannel!"
"Épp elmondtam a miniszterelnöknek, hogy gödörben van, de mivel a Crossrail-ről van szó, áshat tovább!" (A Crossrail a Brown támogatta, hatalmas földalatti vasúti beruházás Londonban)
"Örömmel hallom, hogy némely metrószolgáltatás a sztrájk ellenére folyamatos, de kérem, nézzétek meg a TFL oldalát, mielőtt kiléptek az ajtón."
Ez csak néhány kiragadott példa egy újfajta politikai kommunikációra, amelyben sem szavazógépnek, sem ellenfélnek, sem kisgyermeknek nem nézik a városlakókat, ellenben a polgármesternek naponta többször van jó szava és jó tanácsa a közösséghez. Ráadásul egy konzervatív politikusról van szó, aki először tudott nagy győzelmet aratni a blairizmus hosszú évtizede után az Egyesült Királyságban.
Nem is a Twitteren van a lényeg, hiszen az Magyarországon alkalmatlan lenne a hatékony kommunikációra. Sokkal inkább a politikus hozzáállásáról beszélek, aki lózungok nélkül tényleg odafigyel a polgárok mindennapi problémáira. Ezt a hozzáállást eltanulhatnák hazánk valószínűsíthetően következő vezetői is. A gyurcsányi kormányzati reformdüh és a társadalmi elégedetlenség ellenzék általi, pragmatikus kihasználása után, kormányra kerülve hasonló pragmatikussággal lehetne majd kiszolgálni a közösséget. Nekünk Boris kell.
Végül nézzük meg Boris megunhatatlan belemenését egy angol-német politikusi barátságos focimeccsen.
