Ilyen ország pedig... sóhajtunk fel a szívünknek kedves fordulattal, és próbáljuk megérteni, hogy a hős magyar anya dúlt lelkében mi zajlik már napok óta. Az ÁVH-s, munkásőr, BM-es, esetleg szigorúan fedett III/II-es lét a közízlés szerint férfiúi habitust követel. Anatómiailag nem, csupán tapasztalatilag megerősített tény, hogy ezekben a körökben megemészteni, illetve magasról szarni a férfiak könnyebben tudnak.

  Vajon mire gondolt Kivágó Iván Györgyné? Hogy nem derül ki? Vagy a PÁRT majd megvédi? De hiszen mandátumának előző tulajdonosa is elsüllyedt a mocsárban. Persze az is lehet, hogy az évtizedek során saját maga számára is meglepő mértékben veszített állóképességéből a szocializmus egykori betonkemény hátvédje.

  A védekezés gyanánt előadott szöveg nem fukarkodik a szigorú minősítésekkel: „Anyaként, feleségként, érző emberként az utóbbi időben személyemet ért aljas, igaztalan, és valós információkat valótlan színeben feltüntető rágalmazásokat ezúton is visszautasítom...” Na már most, ha valóban igaztalan (vö. nem igaz ország) támadás áldozata, akkor miért mond le, és miért nem repül rá egy személyiségi jogi perre? Ha meg igazak a róla megjelenő információk, akkor miért sikongat, mint a...

  A középvezetői káderpolitikáját hozott anyagra alapozni kénytelen MSZP úgy látszik lyukra futott, Kivágóné egyetlen aktusával azonban a Fővárosi Közgyűlés BB Évijeként örökre beírta magát az értő közönség emlékezetébe. Jó mulatság, női munka volt!