Fekete-fehér, igen-nem, aki bújt, aki nem - imhol a tökös, vagány klerikális reakció! A pápisták leggyűlöltebb nehéztüzérsége, a legmaradibbnak gondolt, holott mindig a legidőszerűbb technikákat, modern fegyvereket bevető (és legeretnekgyanúsabb, -liberálisabb) jezsuiták médiája után az Igen is rendezte sorait! (Tudom, sokan felváltva gyűlölik a jezsókat a katkó világuralom és az új középkor megvalósítására törő Opus Deivel.) Elfogult PR-poszt következik.

  A katkó sajtó a napjukat a templomban töltő, feketeruhás öregasszonyok unalmas olvasmánya - gondolhatnánk, és nem is járunk messze az igazságtól. Sajnos ezen a területen nem túl erős a pápista egyház, legalábbis itthon. Fő lapjai unalmasak - Új Ember, Keresztény Élet -, rádióit nem sokan hallgatják, mivel vagy am, fm helyett (Kossu Katolikus Rádió, pedig nem is rossz), vagy hiába akarnak evangelizálni, csak a hardcore katolikusokat érik el - Mária Rádió (ettől még szép kezdeményezés). A lelkiségi mozgalmak többnyire társadalmi munkában, vatikáni valutáért, őszinte lelkesedésből készülő lapjai viszont többnyire olvasmányosak, bár kicsit belterjesek (végülis a mozgalom tagjainak szólnak - például a Zászlónk, a Regnum Marianum lapja).

  Magazinokban, folyóiratokban már jobban állunk, habár folyóiratot nyilván nem fog a széles közönség olvasni (például Pannonhalmi Szemle, Távlatok), a magazin viszont ígéretes műfaj, a jezsuiták lapja, A Szív például kifejezetten friss, tematikus számai érdekes lelki kalandozásokra hívnak (a címe ugyan nem jön be, de ez legyen a legkevesebb). A neten a katolikus.hu információdús, de nem netes lapként működik, inkább adatbázis-jellege van (a megjelenésén pedig lehetne változtatni). A Magyar Kurír kiváló katkó hírportál lehetne, sajnos nem az, mivel nagyon kis létszámú ehhez a szerkesztőség. Mellette a Virtuális Plébánia és annak Hírportája igyekszik betölteni ezt a szerepet.

  Azonban mutatkoznak a haladás jelei, megújult ugyanis az idén épp húszéves Igen, mind offline, mind online. Példát vehetne róla az egész pápista médiabirodalom a Ferenciek terén és a Városligeti fasorban. Az offline megújulás még tavaly év elején ment végbe. Az eredmény évi hat számra redukált, szinte experimentális megjelenésű, a szöveg és a dizájn teljes egységét mutató lap lett. Nem kenetteljes, nem ájtatoskodik, hanem vagány, tökös és vidám. Az offline és az online tartalom nem ugyanaz - a jezsuiták nagyszerű blogja után pedig egész blogbirodalmat kezdett kiépíteni az Igen kicsi hadteste.

  Minket elsősorban a blogosodás érdekel. A lap blogjai között vannak kifejezetten vallásiak, például az Imasuli, de itt is érdekes témákkal foglalkoznak, például, hogy miért véres az Ószövetség. Az Agytakarítás is közérthető formában tisztáz, tárgyal, vitat meg kérdéseket, most például az egyház prémiumkategóriás szolgáltatásairól.

  A többi blog azonban kifejezetten nem csak keresztényeknek (pláne nem csak katolikusoknak) szólnak. Ilyen a Dessewfy Aurél nyomában Fontolva haladó és a szívünknek oly kedves módon reakcionárius a Ne találjuk  ki Magyarországot!. A Papucsok nem lábbelikkel, hanem férjekkel foglalkozik, a Gondolatkísérlet elmélázásra hív, a Nehézzene muzikális ínyencségeket tálal, például System of a Downt kvartettre átírva. Személyes kedvencem azonban a Pápanyalóka, a keresztény giccs gyűjtőhelye. Ide akár be is lehet küldeni mindenféle ízléstelenséget, a foszforeszkáló Jézustól az integető Pio atyáig. Ha már elég tiszta az agyunk, miért is ne nyalnánk el egy pápás nyalókát?

  Most már csak meg kéne újítani a hetilapokat, ki kéne adni egy napilapot és fel kéne turbózni az információs- és hírportálokat. De ez nem az Igen feladata.