Persze nem a mostani közvéleménykutatásokban, hanem az alább látható 1938-as filmfelvétel utcai jelenetein. A különböző blogokon és közösségi oldalakon már többször találkoztam ezzel a filmmel, de helyi értéke miatt dokumentáljuk itt is. Van mit: James A. Fitzpatrick, a század első felének világutazója nyolc és fél perces kisfilmet készített az utolsó békeév Budapestjéről.
A háború előtt - főleg filmhíradókban és útifilmekben - még ritkán használt színes, technicolor felvétel valódi élettel telíti meg az eddig fekete-fehér fotókból és remek írók műveiből ismert két háború közötti Budapestet. Monarchista olvasóinknak különösen ajánljuk, hiszen talán ez az egyetlen színesfilm, amin a majd' ezer évig fennálló Magyar Királyság hétköznapjai láthatóak. A jelenetek és hangulatuk magukért beszélnek, de a magunkfajta reakciósnak különösen a Trianon-tagadó virágágyás, a kéményét hajtogató gőzhajó és a Ferenciek terén balra tartssal közlekedő óriási limuzinok dobogtatják meg a szívét. Critical Mass-kritikusok figyeljenek: akkor is bringások korzóztak az automobilok között. Különdíj jár az operatőrnek, aki korai paparazzóként, szemtelenül fél percig követ kamerájával egy fehér fürdőruhás szőke nőt.
Ez pedig a szintén mostanában előkerült, 1936-os, fekete-fehér svéd útifilm a fővárosról, hasonló tematikával.
