Bájos. Közönséges. Ostoba. Ravasz. Szépséges. Jelentéktelen. És még sok más ellentétpár, ami egy igazi nőben megjelenhet. Mindezt egy személyben, egy szerepben láthatjuk A műselyemlány című egyfelvonásos, egyszemélyes darabban, Hámori Gabriella alakításában.

 A húszas-harmincas évek Berlinjében járunk. Oly sokszor látott, klasszikus háttér: a multikulturális zsibvásár színfalai előtt, világválságot kihasználó nagypályások és a válság által kihasznált lúzerek között ténfereg ide-oda egy vidéki német lány, Doris. A kisvárosból a fortyogó metropoliszba vágyakozó hölgyemény Nagy Nő akar lenni, és mindent megtesz azért, hogy elérje vágyait. Mindent, ami látókörének horizontja el tud képzelni. A valóság azonban néha ezen a horizonton túl terül el. Szerelem és féltékenység, párkapcsolat és magány, luxus és éhezés váltakozik egyik napról a másikra, ahogy a jelenetek egymást követik. A csillogó felszín alatt pedig nőnek az árnyak, de Doris még a nácizmusról is bájos értetlenséggel tud gondolkodni: azt hiszi, a színházi világban mindenki zsidó, ezért maga is zsidónak füllenti magát, mire az őt ostromló Hitler-párti milliomos otthagyja őt. És Doris ezt nem érti.

 Szájbarágás azonban szerencsére nincs. Minden történetet és epizódot a gyorsan váltakozó, néha percekig, néha alig egy mondat erejéig tartó monológ-jelenetekből ismerünk meg. A minimalista (ugyanakkor kreatív) látvány mellett főleg elménk dolgozhat, ahogy továbbszőjük a naplószerűen rövid cselekmény mögötti történeteket.

 Hámori Gabriella jutalomjátéka ez a szerep, már amennyire egy fiatal színésznő játéka az lehet. Nagy kihívás egy monodrámát egy személyben életszerűen eljátszani, de Hámorinak sikerül a feladat. A filmekben és színpadon egyaránt játszó, porcelánarcú színésznő egyesek szerint cizellált mesterkéltséggel, mások szerint valós lényéből fakadó bájossággal képes karaktereket megszemélyesíteni - Doris esetében szerintem utóbbi az igaz. Kívül a téli nagykabáttól szinte teljes meztelenségig levetkőzik előttünk a színpadon - a lelke viszont mindvégig nyitott könyv előttünk. Ellapozgatnak benne Doris férfiúi is, aztán otthagyják egy lepattant berlini kávéház asztalán.

 Műselyembe csomagolt élet, felhőkig érő vágyakkal egy világválság földhözragadt, s néha földbe döngölő valóságában. Willkommen in der Wirklichkeit.

Irmgard Keun: A műselyemlány
Az Örkény István Színház és a KÉK PRODUKCIÓ közös előadása
Fordította: Gáspár Margit
Színpadra alkalmazta: Gáspár Ildikó
Rendező: Bagossy László