Na. A vasárnapot egy lugasban elmélkedve kezdtem, később vitorlát bontottam a tavon, majd nempolgári tettként rántotthúst ettem, délután teáztam, és végül visszatértem a vörös rongyokba öltözöttbe. Este láttam, hogy itt egy poszt nyomán elszabadult a flamewar, vagy hogyishíjják.
Elolvastam ezt a posztot ifjú vendégszerzőnktől. Fürtöske87-nek első írása ez, és azért valljuk be, jobban sikerült, mint az én első politikai témájú blogbejegyzésem. Ha a megfelelő szavakra, mint vörös posztóra ugró, ilyen-olyan előtaggal jobboldali törzsolvasóink odafigyeltek volna az írás egészére, azért nagy vonalakban egyetérthettek volna vele. A nagy vonalak nálam is megvannak, de az írás néhány fontos kitételével nem értek egyet. The Komment is free, persze, de hát ugyanilyen a Reakció blogkommunája is. E posztot egyébként leszedált konzervatív klubok fotóival láttam el.
*
Kezdjük az írás felütésével: TGM valóban szórakoztató, hiszen van-e más gondolkodó, aki fiatalkorában sétálgat konzervatívként, ezüst sétapálcával, hogy aztán őszülő halántékkal írogasson szélsőbaloldali mozgalmakban manifesztumokat? Ugyanakkor az, hogy „nem lehet elvitatni, hogy műveltség tekintetében még mindig fényévekkel a közélet nagy magyar ugara előtt jár”, legfeljebb úgy igaz, hogy azok a fényévek egy vörös csillaghoz vezetnek. Ugyan már, 2009-ben Magyarország legkiműveltebb emberfője TGM lenne egy jobboldali blogger szerint? Bár TGM valóban ügyes, hiszen még a nagy Roger Scrutont is megvezette, amikor is '95-ben összeállított Mi a konzervativizmus c. kötetében őt nevezte meg a magyar konzervatív gondolat letéteményesének (sőt, még a francia Nouvelle Droite-tal is összehozta - remélem, azóta Horkay Hörcher Ferenc felvilágosította a vidéki birtokán rókára vadászgató Angol Konzervatívot). Nem értem, Scruton hogy hagyhatta ki például Molnár Attila Károlyt, aki addigra készen volt a Feljegyzések a kaotikus fegyházból c. alapművének némely tanulmányával.
TGM Fürtöske87 által idézett szövege - bár megállapításait részletekben meg lehet feleltetni egyes mai magyar széljobbosokra - azonban az én szememben is vörös posztó. Az a korábban sokat idézett szöveg ugyanis a balliberális oldal sokáig ismételgetett mantráinak gyűjteménye a magyar mucsai jobboldalról, s eképpen nem comme il faut gondolatsor hazai konzervatív körökben. Vagyis - hogy tovább franciázzunk - Cyranóhoz hasonlóan majd kigúnyoljuk magunkat, ha kell, de a Sötét Oldal varázsigéit nem idézzük meg saját szellemeink elijesztésre. Ha másra nem, legalább erre jó volt az Utolsó Figyelmeztetés / UFi / Reakció elmúlt tíz évnyi munkássága. Röviden: TGM-mel nem ér bombázni a középtől erre eső oldalt, és ezt lehet, hogy jogosan sérelmezik egyesek.
*
A vitatott cikk negyedik bekezdése fordított logikai műveletekkel arra lyukad ki, hogy az MDF-kormányzás bizony provinciális, szocialista és népfrontos volt. Ezt Antall József és akkor madöfös családom nevében visszautasítanám. Az akkori MDF körülbelül olyan volt, mint a mostani Fidesz. A '98-as Fidesz simogatásával viszont egyetértek. Politikai comingouttal elmondom, hogy mindmáig az akkori Fidesz programja, nézetei és üzenetei állnak hozzám a legközelebb a magyar politika elmúlt húsz évéből. Tizenegy éve volt ez, amikor Zidane kettőt rúgott a braziloknak, Madonna kiadta a Ray Of Light-ot, egy 35 éves elegáns fiatalember pedig Magyarország miniszterelnöke lett, legyőzve a pufajkást. Nagy idők voltak, hahh.
Azóta pedig felnőttünk, és minden küzdelem ellenére pocakosodunk. Kövéredik a jobboldal is. És igen, azóta „hazánkban vannak olyan jobboldali gondolatok is, amelyek a liberális demokrácia helyett a Szent Korona tan minimum 1945-től megmosolyogtató, és legalább 1848-tól korszerűtlen történelmi meséjére alapoznák Magyarország államformáját”. De ezekkel a gondolatokkal nincs semmi baj. A Szent Korona-tan komoly, kiforrott elmélet, tananyag a jogi egyetemeken. A tannal lehet vitatkozni, de kigúnyolni nem érdemes - és nem elég, ha lemesézzük, mutassunk fel érveket, ha vitatjuk.
*
Van itt még egy idézet: „Valódi rendszerváltást követelnek 20 esztendővel azután, hogy a pártállam monolit struktúrája lebontásra került, és kiépült a nyugati mintájú liberális demokrácia intézményrendszere.” Ennek cáfolására csúnya módon életkorral és tapasztalatokkal kapcsolatos érvekkel jönnék elő, de inkább azt kívánom, bárcsak igaza lenne... Azzal viszont, hogy „gazdaságpolitikájuk a kapitalizmus elvetése, egyfajta szocializmus Marx nélkül”, egyetértek.
A kérdésre, „hogyan lehetne valaki jobboldali anélkül, hogy elfogadná a piacgazdaságot, az európai uniós integrációt, a zsidó-keresztény kultúrán alapuló euroatlanti civilizáció alapvető értékeit?”, én azt válaszolom: minden további nélkül. Nincs ugyanis olyan egzakt szempontlista, amit ki kell pipálni, hogy valaki jobboldalinak nevezze magát. Az angol toryk, minden konzervatívok ősei például vitathatatlanul jobboldaliak, mégis szkeptikusak az európai integrációval szemben (most a torykon belüli különböző álláspontok bemutatásától megkímélem az olvasókat). A hardcore tradicionalisták is joggal nevezhetik magukat jobboldaliaknak, pedig egyes ágaik elvetik a komplett zsidó-keresztény kultúrát. A piacgazdaság alatt pedig mást érthet egy amerikai republikánus, egy nem thatcherista tory, egy német kereszténydemokrata és egy fidesznyik is, és attól még jobboldalinak számít mindegyikük.
*
Azt a mondatot pedig, hogy „A magát „radikális jobboldalnak” nevező szubkultúra valójában egy ideológialaig nem körülhatárolható, zavaros és sötét gondolatokat megfogalmazó, a magyar történelem legrémesebb korszakainak szimbólumrendszerét felhasználó, velejéig anitszemita, demagóg és populista társaság, akik a párbajképesség elemi követelményeinek sem felelnek meg”, hagyjuk meg Gyurcsány Ferencnek.
A radikális jobboldal (akiknek egy része nem is nevezi magát radikális jobboldalnak) ugyanis jóval sokrétűbb ennél, a határt pedig nem lehet kollektíve meghúzni feléjük, legfeljebb egyéni szinten. Kinek mi fér bele.
A Reakció egyébként köszöni szépen, jól van. Maradunk továbbra is poszt office, és egyszer majd csak bevesznek minket valami igazi konzervatív klubba. A vitatott poszt egyes kommentjei újra hozták a „Zorbán napiparancsainak teljesítői”, „liberálisok zsúrfiúi”, „Bajnai ügyének segítői” és egyéb vádakat, miközben a poszt egy vendégszerző egyszeri írása volt. A közel harminc reakciós blogger nézetrendszere, vérmérséklete, aktivitása eltér, s ez néha kaotikusnak tűnik. De csak annyira vagyunk kaotikusak, mint a jobboldal, vagy épp a magyar valóság. Sokszor eltérő véleményeink nem mindig feleltethetőek meg egy kánonba, de azt a szívességet végképp nem fogjuk megtenni, hogy pont a radikális jobboldal kánonja lesz a mércénk. Ők ők, mi meg mi vagyunk.
